RebelliveRandom 5.rész – Maróy Krisztina válaszol

Felgyorsultak az események a blog életében, de ennek csak örülhetünk. Engem is meglepett, hogy új rovatomhoz mennyire készségesen, barátságosan és előzékenyen állnak hozzá a szakmabeliek. Az RR 5. részében Maróy Krisztina válaszol, akit a GLAMOUR magazin és a glamouronline.hu főszerkesztőjeként ismerhettek. Azon is gondolkodom, hogy Krisztinával egy önálló interjút is készítek, nagyon izgalmasnak találom a munkáját, főleg, hogy egy olyan magazin főszerkesztője, amelynek követését csak ajánlani tudom, s nem csak azért, mert mint divatmagazin színes és érdekes, hanem, mert rendre különböző figyelemre méltó projekttel áll elő. 
Figyeljétek Krisztina különleges látásmódját!
 
Maróy Krisztina, a GLAMOUR magazin és a glamouronline.hu főszerkesztője
 
 
1. A divat nekem azt jelenti, hogy…
amíg élünk változunk és lehetőségünk van a változtatásra. Az öltözködés sokkal több, mint külsőség és a divat sem csak öltözködés. A divat megtestesíti az örök változás törvényszerűségét. Én nyilván részben „terápiás célból” foglalkozom hivatásszerűen divattal, mert a „megdolgozás előtti” személyiségem eltökélten törekedett az állandóságra, ami ugye illúzió. Néha kívül kell elkezdeni a változást, hogy belül is megtörténjen. De ezt úgyis minden nő ösztönösen tudja, azért rohanunk azonnal a fodrászhoz, ha mindenből elegünk van.


2. A leginkább az dühít a magyar öltözködési morálban, hogy…
Nehezemre esik morális szempontból megközelíteni az öltözködést. Persze vannak olyan normatívák, melyek létezése szinte már csak akkor tudatosul bennünk, ha valaki látványosan áthágja őket. Ilyen például az örök húszévesnek öltözött nő, vagy férfi, aki mindenki számára nyilvánvalóan hatvan éves. De itt is azért van vele bajunk, mert már nem mutatós a husi, amit villant. Ne legyünk álszentek és ne tegyünk úgy, mintha a társadalmunkban nem lenne természetes a „villantás”. Sok külföldi férfi azért szeret ide látogatni, mert csak kapkodja a szemét az ember. Pontosabban a férfi.  Én igyekszem nem morális, hanem inkább esztétikai kérdésként megközelíteni az öltözködést. Ha már moralizálnom kell, akkor inkább azt nem szeretem, hogy cseppet sem vagyunk toleránsak. Maximum egyszer egy évben egy héten, a Sziget Fesztiválon. Az ottani nyitott hozzáállást tartósítanám egész évre. A GLAMOUR-ral 2011-ben először divattüntetést szerveztünk annak érdekében, hogy mindenki viselje azt, amit szeret, és hogy egy erős szín, vagy egy feltűnőbb darab miatt ne kövezzenek meg a buszon, vagy az utcán. Remélem, folytathatjuk ezt a demonstrációt és egyre többen leszünk.


3. Ami miatt igazán szeretem a hivatásom, hogy…
sohasem unatkozom, és hogy bármit tanulmányozgathatok, olvasgathatok a munkám kapcsán. Akár még Jacques Derrida is adhat ötletet a social media értelmezésével kapcsolatban, miközben a munkám része, hogy akár egész nap divatmagazinokat tanulmányozhatok. Ebben benne van részben a következő kérdésre is a válasz.


4. Ami leginkább kikapcsol…
 a divatmagazinok lapozgatása és az olvasás. Legjobban az asztrológiai, filozófiai könyvek érdekelnek és szeretem a misztikus regényeket. Jelentsen ez a műfaj olyasmit, mint például Gustav Meyrink regényei. Ha darabokból kell összeraknom magam, az csak vízterápia segítségével sikerülhet. Ha nincs lehetőségem arra, hogy gyógyvízben csobbanjak, akkor marad a kád és egy könyv, meg a tengeri só és az illatgyertya.
 
5. Ami leginkább inspirál…

a kihívás. Bár éppen ennyire utálom is. Minden alkotás egy szenvedés, feszültség. Az ember megtanulhatja a minimálisra szorítani a kellemetlen részt, a dilemmát, az időfaktor nyomasztását, a nem érkező ihlet miatti idegességet, de igazából minden „eredeti” dologért meg kell küzdeni. Abba most inkább nem mennék bele, vajon van-e eredeti. Túl messzire vezetne.
 
6. Ahová mindig is el szerettem volna jutni, mert…

Egyiptom volt gyerekkorom óta az egyik álmom. Akkor még elérhetetlennek, egy másik világnak tűnt. Úgy tűnt, mintha az én világom és Egyiptom között nem lenne átjárás, csak a képzelet segítségével. Gyerekkoromban regényeket írogattam, verseket, ezek jó része Egyiptomban játszódott, vagy egyiptomi nevek szerepeltek bennük, szóval játszottam a gondolattal nagyon kicsi gyerekkoromtól. A férjem kapcsán, aki egyiptomi származású kanadai, egy csapásra meglett az átjárás és hazataláltam. Ott is otthon vagyok és keresem az emlékeimet. Mindig egy ilyen családra vágytam, mindig ezeket a morális alapvetéseket hiányoltam az európai életből. Ha a két világot összegyúrhatnám, nekem az lenne a tökély.
Velence a másik „otthonom”. Imádom, ahogy a szemkápráztató gyönyörűség rohad, és ahogy küzdeni kell, hogy maradjon. Ez az élet esszenciája. Olyan szép ez, mint amikor egy gyönyörű nő megöregszik. Szerintem akkor harmonikus az ember élete, ha elfogadja az alapvetést, az élet rendjét.
 
7. Akinek a legtöbbet köszönhetem…

Az életünk során sok embernek sok mindent meg kell köszönnünk, ezt igyekszem meg is tenni. Persze sosem lehet elégszer megköszönni a szüleinknek, hogy készen álltak, hogy megszülessünk, hogy fölneveltek. A férjemnek köszönhetem, hogy megkaptam azt, amire annyira vágytam, egy saját családot. Amióta család lettünk, sokkal inkább önmagam vagyok, sokkal nyugodtabban keresem az élet értelmét, mint azelőtt. A férjem és a kisfiam értelmet adnak minden erőn felüli erőfeszítésnek, így az ő létezésüket köszönöm leginkább.
 
8. A legutóbbi kedvelt olvasmány és film, melyet bátran ajánlok, mert…

Röhej, de csak most olvastam el Szepes Mária Smaragdtábla című könyvét és amellett, hogy még legalább ötvenszer el kell majd olvasnom, két dolog jutott az eszembe. Az első, hogy mit mondott, amikor egy fotózáson volt szerencsém öltöztetni. Megsimogatta az arcomat, ahogy előtte térdeltem és a ruháját igazgattam és azt mondta, miközben mélyen a szemembe nézett, hogy egy kis apród vagyok. Azóta is azon gondolkozom, mit értett ez alatt. Valahol tudom is a választ, csak szeretek úgy tenni, mintha ez nem lenne ennyire nyilvánvaló. Pedig valószínűleg mindig látható és erősen érezhető volt bennem a munkám iránti végtelen (talán túlzott?) alázat. A másik dolog, ami a Smaragtábla kapcsán eszembe jutott, hogy volt egy olyan tanárom az egyetemen, aki nem tudta követni a gondolatmenetemet egy-egy esszém, dolgozatom esetében és ezt a szememre is hányta. Az asszociációs technikára és a világ empátián alapuló megismerésére csak a nők képesek. Nem ajánlom hát ez a könyvet férfiaknak. Nem állítom, hogy én mindent értek Szepes Mária soraiból, de érzem, és nem panaszkodom, hanem tovább fejtegetem a rétegeket. A másik könyv, amit újra elővettem és ismét élvezem, egy földim, a szintén Békés megyei Határ Győző Héliáne cimű regénye. Ezt viszont mindenkinek ajánlom.
Filmben már nehezebb dolgom van, mert csupa agymosó dolgot nézek mostanában, annyira túlterhelt vagyok. A Twitteren Bret Easton Ellis hívta fel a figyelmet Az utolsó mozielőadás című Peter Bogdanovich filmre. Most éppen ezt akarom megnézni. Ha nem jön be, akkor Mr. Ellis lesz a hibás, nem én.
 
9. A legnagyobb erényem, s a legnagyobb visszásságom két szóban…

Mind a kettő ugyanaz: változékonyság.
 
10. Amire a legbüszkébb vagyok…

Hogy tovább látok az orromnál, hogy van vízióm a jövőről, és hogy megtanultam a jelenben létezni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s