A csúcsra törve – beszélgetés és fotózás Vella Mariannal

A francia és a két magyar, vagyis a hongkongi tetőjelenet

Vella Mariann modellt stylist-asszisztensként ismertem meg otthon egy fotózás alkalmával. Kiderült, hogy ő is élt már Kínában, így igen jól elbeszélgettünk. Vella már akkor tudta, hogy vissza fog térni , én is visszavágytam, de azt nem gondoltam volna, hogy egy szerencsés véletlennek köszönhetően  mi meg találkozhatunk itt, a sors mégis így hozta. Ismét egymásra hangolódtunk, s hamar rájöttünk, hogy akár együtt is összehozhatnánk valamit. Kezdésnek a csúcsra törtünk és egy francia fotóssal, Lenny Baptise Conillal (@ dragoneyephotography) karöltve a Central negyed szívében található házának tetején kattogtattunk, miközben én egy kicsit faggatóztam is!

Vella Mariann

Mióta modellkedsz?

Az enyém nem a szokásos történet, már 21 éves voltam, amikor leszólított egy kis ügynökség vezetője, hogy szeretnék-e modellkedni. Persze mar régóta szemezgettem a dologgal, de csak akkor készültek el az első teszt fotóim.  Az igazi kezdet viszont két évre rá történt meg, amikor megkeresett az Attractive és amilyen gyorsan csak lehetett nemzetközi pályára állított. Általában a modellek 23 évesen már a karrierjük közepén tartanak, én akkor kezdtem el építgetni a könyvem, de nem zavart, mert külsőre mindig sokkal fiatalabbnak néztek a koromnál, belsőleg pedig érettebben tudtam kezelni pár helyzetet az átlagnál, úgyhogy megvolt a maga előnye a késői kezdetnek.

Mikor és hogy is kerültél Hongkongba?

Három éve jártam itt először, akkor épp Shenzhenbe, a legközelebbi kínai városba igyekeztem  három hónapos szerződésre. Ezalatt többször átjöttem Hongkongba turistáskodni és nagyon megtetszett a város sokszínűsége. Már akkor itt szerettem volna élni, azonban ez a sok utánajárás ellenére sem jött össze. Két évre rá, tavaly tavasszal viszont meglepetésemre csak egy telefonhívásba került, hogy áthelyezzenek, és másnap már itt is voltam, aminek nagyon örültem. Erről mindig eszembe jut a mondás: “A jó dolgokra érdemes várni.”

Mesélnél azokról a munkáidról, amikre a legszívesebben emlékszel vissza?

Ez egyszerű, azokra a munkákra emlékszem vissza legszívesebben, melyek emberekhez vagy helyekhez kötődően személyes élményekké váltak. Például, egyszer egy kínai női fotós Xianban egy hatalmas rózsacsokorral várt a reptéren, és előre megköszönte, hogy együtt dolgozhatunk, illetve fordítót bérelt, hogy a munkán kívül eső dolgokról is tudjunk beszélgetni.

Egy másik példa egy magazin fotózás a chilei Atacama sivatag közepén, a szemnek szokatlanul sivár, de mégis lélegzetelállító tájakon. Ilyen helyzetekben nem tudok nem hálás lenni az életnek. Azt hiszem, kevésbé emlékezetes munkákon ezek az élmények tartják a modellben a lelket.

Vella Mariann

Véleményed szerint milyen a tökéletes modell?

Úgy képzelem, a tökéletes modellnek természetesen vonzó és pozitív kisugárzása van, harmonikus vagy épp nem harmonikus, de mindenképp érdekes vonalai vannak, és persze tudja a dolgát a kamera előtt. Persze, az adott csontozatot kivéve minden máson lehet tudatosan is dolgozni, de talán szerencsésebb, ha természetből fakadóak az adottságok.

Mi volt az  eddigi legborzalmasabb munkád?

Egy kínai divattervezőnek fotóztunk két másik modellel, valahol Shanghai közelében, hajnali kezdéssel, novemberi hidegben, szemerkélő esőben és szélben a szabad ég alatt. Haute Couture stílusú ruhákkal dolgoztunk, természetesen nem a téli kollekcióval. Az öltözőnk egy kisbusz volt, amiben felállni nem lehetett, és persze volt olyan bonyolult ruha, amivel igencsak megküzdöttünk mire magunkra varázsoltuk. A lábujjainkat nem éreztük egy idő után, úgy fáztunk. Jóval sötétedés után végeztünk, s még vart ránk egy két órás vonatút Shanghaig, ahol a szállásunk volt. Nem is kell mondanom, a shanghai tartózkodásom fennmaradó napjaiban sem múlt el az akkor összeszedett köhögésem, a Karácsonyt pedig tüdőgyulladással töltöttem otthon.

Mikor álltál utoljára mérlegen?

Talán pár napja a jóga stúdióban, mert előttem volt, de nem szokásom méregetni magam.

Van valami titkos fegyvered, esetleg  kedvenc testápolási terméked?  Miket használnak itt, amit otthon nem?

Használnak furcsa dolgokat, mint például a fehérítő testápoló termékeket, mini szemöldök borotvát,  melegedős szempilla göndörítő, de meg hosszú a sor. Személy szerint a nyári párás meleg időjárás miatt amire esküszöm, az a napi arcradírozás (ami nekem bevált és mindenhol kapni, a St. Ives őszibarackos arcradír), illetve hidratáló krém helyett csak hidratáló arcpermetet használok, teljesen beszívja a bőr, semmilyen extra réteget nem képez azon, és frissítőleg is hat.

Találkoztál már hírességekkel a városban?

Őszintén szólva jó pár lehetőséget kihagytam, például Lady Gagát, egy pár pedig alulmúlta a várakozásaim, páldául a Tiesto koncert. Viszont jó volt testközelből látni Owen Wilsont és Kate Mosst, és nyugtázni, milyen természetesen viselkednek hétköznapi viszonyok között, mint te vagy én…

Vella Mariann

Manapság mi a divat Hongkongban?

Nem vagyok egy nagy divatkövető vagy megfigyelő, de itt van élet, vannak színek, merész húzások, egyéniségek, és senki nem mutogat ujjal a másikra, hogy “nanézdmárdeciki”. Úgy latom, itt az öltözködés a fiatalok körében valóban önkifejezési forma, és az is teljesen normális, ami nem normális. Persze, a legtöbb külföldi megmarad az épp aktuális divat letisztultabb, klasszikusabb darabjainál, a helyiek inkább az extravagánsabb színeket, vonalakat választják.

Hogyan kezelnek téged az emberek?

Civilizáltabban, mint Kína többi részen, és ez már valami… de itt is előfordul, hogy úgy néznek rám – és más modellre is -, mint egy földönkívülire, illetve úgy kezelnek, mint buta turistát. De szerencsére van az a hongkongi réteg, amely külföldön élt, világot látott, és teljesen nyitott, a mi kultúránk szerint viselkedik és gondolkodik.

Melyik a kedvenc helyed Hongkongban?

Hmm, a kedvenc helyem a Victoria-öböl. Szeretek egyik partról a másikra kompozni, minden alkalommal mások a fényviszonyok, így más képet mutat a város, és a víz közelsége mindig nyugtató hatással van rám. Általában ez az 5-10 perces kompozás az, amikor sikerül nem gondolkoznom a tegnapon és a holnapon, csak élvezem, hogy Hongkongban vagyok.

Szokott honvágyad lenni, ha igen hogy birkózol meg vele? Hiányzik a magyar koszt?

Őszintén szólva, nem vagyok honvágyas típus. Ha az lennék, valószínűleg nem élnék távol Magyarországtól. Ami természetesen hiányzik az a családom, a kutyánk, a legjobb barátaim és a termál fürdők. A magyar konyha sem a kedvencem… csak anyukám húslevese és a családi ebédelések hiányoznak. Persze, nem mondom, hogy sosem gondolok vágyakozva egy jó túrós csuszára, de lehet pótolni. Volt, hogy itt Hongkongban összejöttünk pár magyar modellel, és gulyást vagy épp palacsintát készítettünk.

HK Cosmo

Mik az elképzeléseid a jövőre nézve?

Meg egy-két évig szeretnék Hongkongban maradni és modellkedni, amíg megtehetem, közben haladni előre olyan utakon, amik boldoggá tesznek, például szeretnem komolyabb szinten gyakorolni a jógát, elvégezni egy oktatói tanfolyamot, esetleg oktatásból élni… de ezt meg korai addig kimondani, amíg nem tartok ott a gyakorlatban.

Mit üzennél az otthoni fiatal, kezdő modelleknek?

Higgyetek magatokban és az adottságaitokban, erősítsétek ezeket, viszont fedezzétek fel a gyengeségeiteket is, mert csak így tudtok rajtuk javítani. Bátran aknázzátok ki a külsőtök adta lehetőségeket, de mindig legyetek hűek a saját értékrendetekhez! Maradjatok a realitás talaján! És persze élvezzétek a munkátok, lássatok világot!

[A galériában további képeket találtok Vella Mariann munkáiból!]

// Szöveg: Fanny – Jelentések Hongkongból

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s