Helen Sobiralski barokk fotói

Ahogy a posztom témájának, a barokk festészetnek, s az arra alludáló, azt egy másik, modern médiummal újrafelfedező fotografikus törekvésnek egyik jellemzője a lendület, a mozgásban levés leképzése, megfagyasztom én is a pillanatot: Helen Sobiralski fotóművészetébe a szerda reggeli véletlensorozatok egyikének köszönhetően bukkantam.

Kavargattam a kávém, végiggörgettem a tegnap éjszakai frissítéseket a Pinteresten, de nem találtam semmi érdekest az újdonságok közül. Az archivált mappákhoz fordultam segítségért, azon morfondírozva a kávé egyre hevesebb kavargatása közben, hogy nem maradhattok reggeli beköszönő kép nélkül. Az “Artistic Minds” nevű mappámban találtam rá egy súlyos képre, amelyet már megosztottam veletek, s igen-igen kedveltétek. Ez a fotó Helen Sobiralski egyik mesterműve. Újra beleszerettem hát a barokk festészet inspirálta fotókba, melyekért a berlini művésznő nem egy díjat bezsebelt már. Leginkább a Cockaignesque című sorozata tarolt, amin igazán nincs miért csodálkoznunk.

Epicnek mondható a két fentebb közölt fotó, ahol gyertyák viasza folyik le a modell csupasz válláról, hátáról. A színek, a fények, a kellékek és a haj is egyértelműen visszautalnak a barokk festészetre, a szokatlan a koncepcióban a gyertyák elhelyezkedése kelti a feszültséget. A gyertya Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. 

A barokk festészet jellemzői a már említett mozgásban való ábrázolási mód, a sötét és a világos színek élénk játéka, a gazdagság, a pompa, a pátosz megjelenítése, az alakok összefonódása, az izgalmas perspektíva-játékok, a kidolgozott részletek (figyeljük meg például a textúrák redőit), az érzelmek patetikus ábrázolása. A téma érzékelhetően remekül játékba hozható a 21. századi technikákkal, s igen gazdag alapanyagot nyújt jellemzőinek felhasználása. 

A német fotográfus nő elmondása szerint tinédzser korában érintette meg a fotózás szele, amikor a házuk alagsorában találkozott édesapja analóg tükörreflexes masinájával. A Dortmundban végzett fotós képzés által professzionalizálódott a fotós hobbi, de Helen a fotózást még mindig csak egy médiumnak, a munkafolyamat egy részének tartja, hiszen művészete nagyon fogalmi, így a fényképezés fázisáig sok munka van a koncepció kidolgozásával.

A Cocgaigne egy középkori trópus, egy olyan imaginárius hely, ahol a luxus, a fényűzés, a durvaság, a szexuális szabadság uralkodik, s ahol a paraszti, szegény réteg nem létezik. Az ebből építkező anyagi és szimbolikus vizuális elemek fellelhetők a fotókon is. Helen a barokk gazdagság, dekadencia és vanitas-eszmény motívumait tárja elénk, Cockaigne-t pedig egy metaforikus tükörnek képzeli el. A hívságok, a pátosz és a pompa múlandó, így hiábavaló. 

A művésznő azért választotta a barokk festészetet inspirációs erőként, mert magas követelményeket támaszt számára, amelyek megoldása mindig kihívás. Állítása szerint folyamatosan küzd a fényviszonyokkal, erre a célra egy speciális lámpát használ. Természetesen a beállítás, a stílus, a kellékek és a megfelelő helyszínek is nagyon fontosak, a legtöbb munkát a korra jellemző hangulat visszaadása jelenti.

Mutatom a kedvenc Sobiralski-képeim, nemcsak a Cockaignesque albumból!

This slideshow requires JavaScript.

https://www.facebook.com/HelenSobiralskiPhotography

http://www.helensobiralski.com

http://www.bronkobold.de/bronkobold/helen-sobiralski-photography

Szöveg // Ivett

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s