This is how we did it – Haraszti Edina sztorija

Folytatódik legújabb cikksorozatunk!

A “This is how we did it” keretein belül olyan tehetséges reklámszakemberek, kreatívok, divattervezők, fotósok, újságírók mesélnek pályájuk elejéről, nehézségeiről, sikereiről és kudarcairól, akik a ma feltörekvő generációjának akár példaképként is szolgálhatnak kitartásukkal, rátermettségükkel, stílusukkal és kreativitásukkal!

Az élet nem fenékig tejfel – ezt a megkérdezettjeink is tudják, és meglepő őszinteséggel fognak minket beengedni pályájuk elejének “kulisszatitkaiba”, ezáltal ösztönözve, inspirálva az ígéretes fiatal kezdőket, s bizonyítva, hogy mindig van hova tovább.

A “This is how we did it” következő alanya a roppant sokoldalú, stílusos és kreatív Haraszti Edina, a Haes ékszermárka tulajdonosa, s (többek között) az InStyle Magyarország egykori főszerkesztője.

Íme, Edina tanulságos sztorija!

Haraszti Edina

“Az egyetlen kötelességünk, hogy emberek legyünk.”

(Sharath)


“Hol is kezdjem? Volt egyszer, hol nem volt, egy kislány, aki egész gyermekkorát álmodozással töltötte arról, hogy egyszer írni és szerkeszteni fog. Na meg fontos papírokat aláírni. Ez a kislány időközben felnőtt nővé, anyukává vált. Ez a kislány én vagyok.
 
Magyarország fővárosában születtem és Zuglóban nevelkedtem. Édesapám mérnök, édesanyám közgazdász.

Jó időben kértétek, hogy írjak a pályafutásomról, annak minden örömével és buktatójával együtt. Most végre nem köt semmilyen külső elvárás. Egy éve a saját lábamon állok, ezért őszintén tudok beszélni eddigi életutamról. Szívesen is teszem.

A budapesti Eötvös József Gimnázium után a PTE Bölcsészkarán folytattam tanulmányokat az Esztétika tanszéken. Érdekelt a művészet, a filozófia, a gyakorlatban is, ezért sokat rajzoltam és fotóztam ebben az időben (mellékesen a Képzőművészeti Főiskolára is jelentkeztem). Aztán ismét Pest. Miután mindent megtanultam az iskolákban, amit kellett (meg még annál is többet), a Lágymányosi Művelődési Házban kezdtem dolgozni, majd egy újsághirdetés útján hamarosan a Geomédia kiadásában megjelenő, fogyasztóvédelemmel foglalkozó Teszt Magazinhoz kerültem marketing(!) asszisztensnek.

Az lebegett a szemem előtt, hogy magazinnál dolgozhatok, tulajdonképpen mellékes volt, hogy milyen pozícióban. Egy év múlva szép lassan átszivárogtam a szerkesztők közé, hiszen számos cikket fordítottam, majd önálló szerzőként is bemutatkoztam. Itt kitanultam az újságíró szakma csínját-bínját, nem is lehetett ez másképp, hiszen olyan kiváló szerkesztőktől tanulhattam, mint Gömöri Judit és Csató Gábor, amiért máig hálás vagyok a sorsnak. Miután kreatív vénám élénken lüktetett, továbbra is érdekelt a vizuális kommunikáció minden formája, ezért a munka mellett beiratkoztam a Tér és Rend című design kultmagazin stylist és szakújságíró képzésére.

A magazinban később rendszeresen jelent meg saját összeállításom, melyet magam írtam és a képi anyag elkészítésében stylistként is közreműködtem. Nagyon szerettem: vizuális koncepciókat gyártottam, fotózásokat majd egész produkciókat szerveztem, stylistkodtam és írtam. Munka aztán rengeteg volt: maguktól jöttek a felkérések. Így lettem a Trend magazin szerkesztője majd felelős szerkesztője, a Cosmopolitan szépségrovat- és divatszerkesztője, a Beau Monde és az FHM stylistja, a Haj és Stílus felelős szerkesztője és még sorolhatnánk a neves képes (glossy) és szakmai magazinokat (Abszolút Design, Stílus, Nők Lapja, Praktika, Ötlet Mozaik, Cora Magazin, Murányi Magazin, stb), akiknek abban az időben mind együttműködtem. Hét év után egyszer csak eljött egy pont, amikor át kellett gondolnom, merre veszem az irányt. Az eredeti tervet választottam: szerettem volna egy „saját” magazint. Főszerkesztő akartam lenni.

Haraszti Edina

2007-ben eljött a nagy lehetőség, egy osztrák székhelyű kiadó keresett szerkesztőt – újsághirdetésben. Mivel a német mintegy a második anyanyelvem, ezért gondolkodás nélkül beadtam a jelentkezést az állásra. Egy hónap múlva már a bécsi szerkesztőségben mutatkoztam be.

Az akkor induló H.O.M.E. magazinnak lettem vezető szerkesztője, a rákövetkező évtől pedig megkaptam a Flair magazint is. 2010-től már mint a magazinok főszerkesztőjeként tevékenykedtem. Az Aheadmediánál töltött 5 év alatt rengeteg nemzetközi szintű tapasztalattal gazdagodtam, bepillantást nyertem közvetlen közelről a „profik” műhelytitkaiba, hiszen a főhadiszállás Bécsben volt, illetve az összesen hat országban megjelenő lapok szerkesztőségével számos közös projektet is létrehoztunk. Ez idő alatt született meg másfél év eltéréssel két gyermekem, Noémi és Diana. Ők adnak nekem plusz erőket a mai napig. Számos inspirációm forrásai. Szeretettel telt energiával töltik be az életemet és mindig emlékeztetnek arra, hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt, illetve, hogy egyszerre milyen törékeny és egyben milyen erős az ember.

Ebben a rendhagyónak számító, kétlaki szerkesztőségben bizonyosodott be számomra, hogy az ambíció szakmai alázattal párosulva, megfelelő, hasonlóképpen elhivatott munkatársakkal meghozza a gyümölcsét: a szakmai elismerést és az olvasók szeretetét. 2011-ben áthívtak a Marquard Media kiadásában megjelenő InStyle magazinhoz. Ami a felkérésben vonzott, hogy itt is szorosan együtt kellett dolgoznom a tengeren túli szerkesztőséggel. Ami felemelő élmény volt. Nagyon sokat köszönhetek az amerikai nemzetközi igazgatónak, Timothy Wrightnak. A nyitottságát, türelmét, szakmai hozzáértését, segítőkészségét. És hogy a nehéz helyzetekben is tudtunk együtt nevetni. A két külföldi modellt látva bátran állíthatom, hogy bőven vannak különbségek a külhoni és a hazai szerkesztőségek között. Kompetenciában, létszámban, anyagi és szervezeti háttérben mindenképp. Az első helyre teszem a kompetenciát, mivel szerintem egy főszerkesztőnek elsősorban ebben kell jeleskednie: magyarul a pontos és gyors döntések meghozatalában. Ha ebben a pozícióban valaki nincs döntéshelyzetben, a hitelességéből veszít. Én személyesen a leginkább ezt a kompetenciát hiányoltam, hiányolom a kortárs médiából, médiaszervezetekből…

2013-ban profilt váltottam. Bár tisztában voltam vele, hogy a magazinnál eszközölt változások gyümölcse a következő években érik majd be, több mint egy évtizedes médiamunka után mégis úgy határoztam, hogy egyelőre elsősorban saját ékszermárkámnak, a 2009-ben alapított Haes Jewellery-nek szentelem az időm. Itt egyedi, manufakturális készítésű, nemesfém ékszereket és prémium kategóriás órákat kínálunk és különleges szolgáltatásokkal gazdagítjuk a vásárlással töltött időt – legyen az stílustanácsadás, értékbecslés stb.

Haes

Van még egy szenvedélyem, ami elszólított: majdnem egy évtizedes gyakorlás és tanulás után jógaoktatóként kezdtem el tevékenykedni. A mai napig fejlesztem magam. Most épp Németh Gergő irányítja lépteimet a haladó jógaoktató képzésen (mesteremről bővebben itt: http://www.mandalajoga.hu/gergo.htm). Mindez nem jelenti azt, hogy mostantól egyáltalán nem szeretnék több kreatív projektet létrehozni, írni és kiadványokat szerkeszteni. Egyelőre a www.haesjewellery.com ékszerblogján teszem ezt, a többi pedig legyen a jövő titka. (Döntésem okairól, hátteréről bővebben ebben és ebben az interjúban olvashattok.)

Következzen pár személyes tanácsom a pályaválasztáshoz, útkereséshez, nemcsak a média berkein belülre:

  • Figyelj befelé és elsősorban belső igényeidet szem előtt tartva válassz ki célokat, amiket szeretnél megvalósítani az életben. Közben tedd fel magadnak a következő kéréseket: mit szeretnék elérni valójában? Mi az én valódi célom ezzel? A saját érdekeimet vagy másokét is szolgálom-e vele? Képesnek érzem rá magam? El akarom-e érni valójában? Ha igen, akkor…
  • Ne a célt tarts a szemed előtt, hanem az utat, amit bejársz. Élvezd minden percét!
  • Tudatosítsd magadban, hogy a tapasztalatok nemcsak rólunk, de a másikról, másokról és a körülményekről is szólnak. A rossz tapasztalat is tapasztalat – tudd, hogy minden a kitűzött célodat szolgálja, ezért örülj neki. Az adott pillanatból szűrd le a tanulságot és lépj tovább.
  • Fordítsd figyelmedet a pozitív dolgokra, amik a személyes fejlődésed szolgálják – ha esetleg kudarcok, negatív tapasztalatok érnek és csak keseregsz, azzal időt és energiát pocsékolsz. Kerüld a panaszkodók társaságát, mert a sajnálkozás rengeteg erőt vesz el tőled.
  • Hagyj időt magadnak, a siker jöhet 5 perc, 5 év vagy 50 év alatt is. Az idő nem számít, mondják a bölcsek.
  • Ha valahol megakadsz, állj meg egy kicsit, figyelj befelé. Majd fordítsd a figyelmed a következő pillanatra.
  • Légy rugalmas – ne feszegesd a határaidat. Fogadd el, hogy nem feltétlenül lesz tiéd a kitűzött cél, ne erőltesd minden áron. Ami nem megy, annak helyébe jön egy új, jobb lehetőség: és a legjobb benne, hogy gyakran semmit nem kell tenned érte.
  • Légy bátor, merj önmagad lenni és soha ne szégyellj tanulni!

Szeretem az irodalmat, ezért hadd zárjam beszámolómat egy – véleményem szerint – idevágó Adiga-idézettel A fehér tigris című kötetéből, melyben főhőse épp a kínai miniszterelnöknek ad hasznos tanácsokat: „amikor eljön (…), és megáll egy közlekedési lámpánál, fiúk rohannak majd oda a kocsijához, bekopognak az ablakán, és a kezükben csempészett (…) könyvet tartanak, amelyet gondosan celofánba csomagoltak, és amely ilyesféle címet visel: Az üzleti siker tíz titka! vagy Legyen vállalkozó hét rövid nap alatt! Ne pazarolja a pénzét ezekre a (…) könyvekre. Annyira tegnapiak. Én vagyok a holnap!”

Egészen pontosan Te vagy a holnap, kedves Olvasó. Önmagad fejlesztése pedig a legjobb cél az úton!

 http://haesjewellery.com/

https://www.facebook.com/pages/Haes-Jewellery/233353426798620?fref=ts

http://instagram.com/haesjewellery

http://pinterest.com/haesjewellery/

https://twitter.com/haesjewellery

 

Sok sikert, 

Edina”

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s