GONNABEES #3 – Molnár Annamária (Interjú)

A GONNABEES sorozat következő epizódjában Molnár Annamáriát, a MODART idén végzett tervezőjét mutatjuk be. Annamari volt az egyetlen az osztályában, aki férfiruhákat tervezett, nem is akármilyeneket! A diplomamunkája a hagyományos férfidivatot formabontó nézőpontból közelítette meg, dekonstruktív megoldásokkal tette igazán artisztikussá a kollekciót. A tanulmányairól, a diplomakollekciójáról, a tervezők lehetőségeiről beszélgettünk.

Molnár Annamária

Beszéljünk egy kicsit a kezdetekről. Mióta érdekel a divat? Mikortól kezdve foglalkozol ruhatervezéssel?

 Már az iskola előtt is mindenféle kreatív tevékenységet végeztem, kerestem az utamat. Színjátszókörökbe jártam, rajzoltam, írogattam, később talált meg a divat, mint kifejezési forma, de mindigis érdekelt az öltözködés. Először a Corvinuson tanultam kommunikációt, viszont ez nem igazán volt testhezálló, nagyon hiányzott a kreativitás. Egy év után eljöttem és felvételiztem a MODART-ba, ahol idén diplomáztam.

 Miért pont a MODART-ot választottad?

Már felvételi előkészítőre is a MODART-ba jártam, itt annyira megragadott a légkör, megtetszett az iskola, hogy később célirányosan csak ide jelentkeztem. Nagyon csábító volt, hogy a MODART-nak párizsi anyaiskolája van, illetve az opcionális párizsi negyedik év, amire a diploma elvégzése után lehet jelentkezni.

 Hogyan működik ez a párizsi év?

 Ez egy tematikus év, ahol saját márkát kell építeniük a hallgatóknak. A felvételt nyert magyarok itt együtt tanulnak a franciákkal, két szakirány választható, egy gyártás fókuszú és egy kreatívabb, designcentrikus. A párizsi kurzusokra pályázni lehet, a diplomamunka alapján bírál el a francia iskola bizottsága. Az itthoni iskolában viszont szerencsések vagyunk, mert a párizsi tanárokkal már a képzés során találkozunk. Márciusban prezentáljuk nekik a diplomatémát, júniusban pedig már a kész diplomát zsűrizik.

Hogy érzed, mennyire segített az iskola, a hagyományos oktatás a tervezői látásmód kialakításában, a technológiák elsajátításában?

 A MODART előtt nem jártam specifikus iskolába, nem tanultam varrni, rajzolni. Mondhatni mindent az iskolában sajátítottam el. A tanterv viszont nagyon alapos, mindent az alapoktól kezdünk és a három év végére kell tudni eljutni olyan szintre, hogy meg tudjunk varrni egy diplomamunkát.

Miért pont a férfiruha? Mennyire volt nehéz elkészíteni a kollekciót? Úgy tudom, az oktatásban háttérbe szorul a férfi szabászat a női mellett.

Igen, az iskolában sajnos külön nem tanultunk férfiruhát varrni, csak szerkeszteni, így nehezebb dolgom volt, mintha női kollekciót készítettem volna.

Főképp nehéz lehet egy érdekes kollekciót készíteni a hagyományosan strukturált, meghatározott szabályokon alapuló férfidivat területén. Nekem pont a dekonstruktivista megközelítés tetszett a diplomamunkádban, szétszedted a hagyományos alapokat és frappánsan, formabontó módon raktad össze őket újra, úgy, hogy közben mégis megmaradjon annak hagyományos jellege is. 

Fontosnak tartottam, hogy feltűnő darabokat készítsek diplomamunkaként. Ha viszont eladásra terveznék, utcai viseletre vagy munkába hordható darabokat, akkor más szempontokat vennék figyelembe, kevésbé lenne extravagáns a kollekció. Megtartanám a vonalat, de kissé finomítanék rajta.

A formabontó jelleg egyébként a témából is adódott, a szürrealizmus volt az inspirációs forrás. A kollekció előkészítése során rengeteget kutattam, igazán bele tudtam merülni a témába, illetve hozzáadhattam a saját személyiségemet, gondolataimat is.

 Honnan jön az inspiráció? Hogyan működik nálad a tervezés kezdeti fázisa?

 A diplomakollekció elkészítése előtt kitaláltam, hogy valami szürreálisat szeretnék létrehozni, főleg a formákra fókuszáltam, sokat kutattam az interneten, könyvtárakban. Találtam egy nagyon érdekes kortárs amerikai festőt, George Fischer-t, aki a hagyományos szürrealizmust modern formában fogalmazza meg. Egy izgalmas felületre látszólag random módon hétköznapi használati tárgyakat helyez, ezáltal hoz létre egyfajta hangulatot. Az ő képei szolgáltak inspirációként a kezdetekben, ezt vittem tovább átformálva a saját gondolatvilágomra.

George Fischer Artwork

 A ruhák mintáit hogyan készítetted el?

 Saját tervezésű digitális printeléssel, illetve a felületen hímzéssel, kézi festéssel készültek. Fischer elvét követve olyan tárgyakat helyeztem a felületre, amik jelentenek számomra valamit, csináltam belőlük egy kompozíciót, így hoztam létre ezt a hangulatot.

A printeket egy speciális papírra nyomtattam, melyet aztán rávasaltam az anyagra. A papír és az anyag kölcsönhatásából adódott a repedezettség, ami pont beleillett a koncepcióba. Aztán kézzel is festettem mintákat, így jöttek létre különböző textúrák a felületen.

 A színeket hogyan választottad? Úgy látom, a szürke, a kék, a pasztellszínek a jellemzőek.

 Alapvetően a szürke a klasszikus férfiöltözetekre utal, ezt szerettem volna feldobni egyfajta friss megjelenéssel, egy fiatalosabb iránnyal, ezért használtam kéket, zöldeket. Egyébként is a stílusom a pasztell világ, szeretem a világosabb színeket, és ugye én egy tavasz-nyári kollekciót terveztem, így a frissesség nagyon fontos volt.

 Kik azok a tervezők, akiknek a stílusa közel áll hozzád?

 Phillip Lim, Raf Simons, Kris Van Assche, Thom Browne – őket formabontónak, izgalmasnak tartom, illetve jelenleg a Mei Kawa-nál vagyok gyakorlaton, a márka stílusa, vonalvezetése közel áll az enyémhez.

 Kik a célcsoportod? A fiatal, artisztikus ruhákat kedvelő bevállalósabb srácok?

 Igen, körülbelül így jellemezném. Olyanok, akik szeretik a személyiségüket megmutatni az öltözetük által.

 A modern dandyk! És mit gondolsz mennyire fogják ezt itthon keresni?

 Képzeld, voltak már érdeklődők!

 Milyen jó! Tervezed, hogy ezeket a darabokat egy nagyobb szériában legyártod?

 Ezt a kollekciót így ebben a formában biztosan nem, mivel ez egy diplomakollekció, főleg az volt a célja, hogy emlékezetes, érdekes legyen. Az ember itt kiélheti a kreativitását, nincs keretek közé szorítva, nem kell figyelembe vennie gyártási szempontokat, eladhatóságot. Később, ha saját márkám lenne, megtartanám ezt az extravagáns, fiatalos vonalat, viszont kicsit hordhatóbb formában prezentálnám.

A diplomabemutatókor a kipakoláson láttam, hogy mindenki a sketchbookjai, tervei mellett már lookbookot, kampányképeket, kis prospektusokat, brand logóval ellátott névjegykártyákat tett ki – konkét brand imiddzsel jelentetek meg. Ez elvárás volt, vagy már ilyen korán komolyan gondoljátok a brandépítést?

 Az arculattervezés is a diplomamunka része volt, a címkétől kezdve a zacsón át az üzletbelsőkig megterveztük a brand vizuális imidzsét. A lookbook és a kampány képein pedig Ajkai Dáviddal dolgoztunk együtt. Ez nagyon hasznos lehet a későbbiekben, ha prezentálni kell a kollekciót buyereknek, vagy el szeretnéd küldeni a lookbookot boltoknak.

Mit gondolsz, mennyire nehéz manapság Magyarországon elindulnia egy tervezőnek? Mennyiben segítenek az iskolában tanultak, a kapcsolatok ebben?

 A diploma után szerintem egy kicsit mindenki meg van ijedve, merre induljon. A legtöbb tervezőnek az az álma, hogy saját márkája legyen, de nagyon nehéz elindítani. Az iskolában tanultak mindenképp a segítségünkre válnak, vagy például a szakmai gyakorlat is nagyon hasznos, itt látom, hogy mások hogyan csinálják. A külföldi trade show-kon való megjelenés fontos, ahol külföldi buyer-eknek lehet bemutatni a márkát. Bármilyen márka esetében mindenképpen törekedni kell a külföldi eladásra is. Nekem még nincs saját márkám, később tervezem elindítani, szeretnék még tapasztalatokat szerezni, de úgy gondolom, inkább külföld lenne vevő a ruháim stílusára. Fontosnak tartom még a márkamenedzsmentet is, hogy üzleti, kommunikációs területen képzett, lelkes hozzáértő foglalkozzon a márka menedzselésével. A tervezők az idő és a speciális tudás hiánya miatt sem tudják maguk úgy menedzselni a márkájukat, mint egy konkrétan ezzel foglalkozó szakember.

Mennyire nehéz nőként tervezni férfiaknak?

 Számomra ez nem okoz nehézséget, valahogy jobban érdekel a férfidivat, mint a női. Úgy látom, hogy a fiúknak is nagy igényük van arra, hogy egyedi módon öltözzenek, jó megjelenésük legyen, viszont kevés olyan designer van, aki konkrétan őket szólítja meg. Kihívásnak is éreztem a férfiruhák tervezését, és belevágtam. A jövőben is ezen a területen képzelem el magam.

 Mik a terveid a jövőre nézve?

 Szeretnék a párizsi mesterképzésre jelentkezni, amit korábban említettem, viszont lehetséges, hogy csak egy év múlva próbálom meg, addig a szakmai gyakorlaton próbálok minél több tapasztalatot szerezni.

 Mit tanácsolnál azoknak, akik erre a pályára lépnének?

 Előszöris keressenek egy szakmailag erős iskolát, ami megadja a technikai tudást, a látásmódot. Továbbá nagyon elhivatottnak kell lenni, sokat kell dolgozni a sikerért.

2014 Spring/Summer Lookbook

 

LOOKBOOK

photo: Dávid Ajkai

make-up: Cecília Veréb

hair: Dóra Dobó-Jánosi

stylist assistant: Judit Szarvas

models: Kristian at Wam Models

//

CAMPAIGN

photo: Dávid Ajkai

make-up: Cecília Veréb

hair: Dóra Dobó-Jánosi

stylist assistant: Judit Szarvas

models: Kristian, Noel at Wam Models

Facebook: https://www.facebook.com/AnnamariaMolnarMenswear

 _____________________________________________________________________

Lilla

One thought on “GONNABEES #3 – Molnár Annamária (Interjú)

  1. You’re so cool! I do nott suppose I’ve read through something like this
    before. So good to find another person with a few original thoughts on this issue.
    Seriously.. many thanks for starting this up. This website is something thqt is
    required on the web, someone with a bbit of originality!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s