GONNABEES #5 – Interjú Darányi Piroska Anna ékszertervezőnővel

Úgy gondoljuk, hogy nem csak a ruha teszi ellenállhatatlanná az embert lányát! Ezért a GONNABEES sorozat ötödik részében egy újabb feltörekvő és tehetséges hungarikum felé ívelünk! Az alábbi sorok közt olvasva Darányi Piro, ékszertervezőnő segítségével betekintést nyerhetünk formabontó kis világába, és mi magunk is “megérinthetjük’” azokat a féltett kincseket és ékességeket, amelyek intim társainkká válhatnak akár egy életen át!

Más hozzáfűznivalónk nincs is, jöjjön tehát Piro!

Mikor döntötted el, hogy ékszerkészítésre adod a fejed?

Erre szívesen emlékszem vissza, mert egy rám jellemző történet… Már korán, kiskoromban nagyon foglalkoztatott, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Sok minden szóba jött, a  fodrásztól a divattervezőig, de nem hagyott nyugodni a probléma. Egyik nap aztán úgy 10-11 évesen úgy keltem fel, hogy tudom a választ: ékszertervező leszek. És szerencsére ezt azóta se kellett megkérdőjeleznem.

Mit jelentenek számodra az ékszerek?

Számomra az ékszer az a  felület, ahol kifejezhetem magam. A tárgyaim a gondolataim kézzelfogható végtermékei. Tárgyakban meg tudom mutatni, mi az, amit szépnek, érdekesnek, izgalmasnak látok, mi az, amire a szemem vágyik. Ennél is fontosabb, hogy az ékszer egy személyes műfaj. Olyan tárgyakat készíthetek, ami a viselőjük szívéhez nő és megtelik tartalommal.

 

Idén készítettem először jegygyűrűpárt, és most tapasztaltam először azt az örömöt, amit az jelent, hogy a barátaim ujján ez a fontos szimbólum az én kezem munkája. Különleges kapcsolat alakul ki a megrendelővel és az ő boldogságuknak én is részese vagyok. Sokszor tapasztaltam, hogy egy-egy darab milyen örömet tud szerezni és ez az élmény pótolhatatlan.

Mesélnél a kezdetekről? Hol tanultál, mit csinálsz most?

Első találkozásom az ékszerkészítéssel a Budai Rajziskolában volt. Először esti kurzusra jártam, majd érettségi után a nappali képzésre jelentkeztem. Oda végül csak egy évet jártam, mert felvettek az egyetemre /Moholy-Nagy Művészeti Egyetem/. Elvégeztem a fémművesség szakot, tavaly  BA diplomát szereztem. Majd úgy döntöttem, egy hagyományos ötvösképzéssel folytatom a tanulást, a Budapesti Kézművesipari Szakképző Iskolában, ahol kifejezetten Menyhárt Richárd tanműhelyébe akartam kerülni.

Úgy éreztem, szükségem van több szakmai eszközre, hogy könnyebben megvalósítsam az elképzeléseimet. Most a második évemet töltöm ott, májusban végzek. Múlt évben elvégeztem egy drágakő-meghatározó szakképzést is, mert a kövek világa is nagyon vonz és mert jó több lábon állni.  Azt, hogy ezután tanulok-e még és hogy hol, azt nem tudom, az a jövő zenéje…

Szerinted is a gyémántok a lányok legjobb barátnői? Te személy szerint milyen anyagok használatát részesíted előnyben?

A gyémánttal nehéz versenyezni, pontosabban azzal, hogy ma Magyarországon az a felfogás uralkodik, hogy az anyagár jelenti az ékszer értékét. A design területén ez sok esetben már nem így van. Maga a beleszőtt gondolat, a tárgy elkészítésére fordított idő emeli az ékszer értékét. Ehhez nem szükséges drága anyagokkal dolgozni, ugyanakkor a nemesfémeknek is sok előnye van. Én szívesen dolgozom különböző műanyagokkal, fémekkel, fával, de nem hiszem, hogy lenne olyan anyag, amiből ne lehetne szép ékszert csinálni. Jelenleg egy sajátos betonkeverék a kísérleteim tárgya.

A hétköznapokon milyen ékszerdarabokat viselsz szívesen?

Az  órám mindig rajtam van, ezen kívül hétköznap alig van rajtam ékszer, mert a munka közben balsesetveszélyes lenne. Máskor általában egy egyszerű kalcedon-köves gyűrű van rajtam, amit Spanyolországban kaptam, illetve egy karperec, ami fél éve volt „tananyag” az iskolában. Számomra különös jelentőséggel bír, arra emlékeztet, hogy érdemes küzdenem azért, amit szeretek csinálni.

Őrzöl esetleg valami becses darabot a nagyitól?

Sajnos nem, de a szűk családon belül rendszeresen csencselünk.

Mi volt az első ékszered? Meg van még?

Megvan, egy ezüst gyűrű, benne egy kerek gránáttal. Anyukámtól kaptam névnapomra úgy 1998 fele, és nagyon nagylánynak éreztem magam tőle!

Honnan nyersz inspirációt?

A számomra új anyagok, szerszámok és technológiák abszolút inspirálnak. Sokszor nem tudom megállni, hogy legalább kipróbáljam őket, aztán meglátom, alkalmasak-e arra, hogy egy Piro-féle ékszerbe integráljam őket.  

Véletlenek vagy hibák is hozhatnak új ötleteket, az ilyen spontán helyzeteket is nagyon szeretem, amikor rádöbbenek, hogy nem kell mindent túlgondolni ahhoz, hogy valami szépet hozzak létre. Azért azt is hozzátenném, hogy a békés, pihenéssel töltött napok is jó hatással vannak a gondolkodásomra.

Hol készülnek az egyedi kincsek, és hogyan kell elképzelnünk a munkafolyamatokat?

Fontos hangsúlyoznom, hogy elsősorban kézzel készült, egyedi ékszerekről beszélgetünk. A munkafolyamat szinte mindig tervezéssel kezdődik, ahol nem csak az ékszer megjelenéséről, anyagáról, felépítéséről kell dönteni, hanem ezzel párhuzamosan arról a munkafolyamatról is, ahogyan ezt létre tudjuk hozni. Mindkettőhöz egyaránt igényeltetik az ember kreativitása. Ha az elképzeléseivel dűlőre jut, akkor a modellezéssel ellenőrzi a feltételezéseit, illetve módosít azokon. Csak ezután következik a kivitelezés.

A munka nagy része a műhelyben folyik, de sokszor az anyagok beszerzése egyáltalán nem ékszerkészítéssel foglalkozó boltokban történik, hanem   barkácsáruházakban, speciális szerszámcégeknél vagy gyártelepeken. Ez mindig az adott darabtól függ, előfordul az is, hogy érdemes más szakterületű mesteremberekkel konzultálni. Egy biztos, tengernyi türelem kell az ékszerek megalkotásához, egyfajta meditatív, elmélyült munkát igényel.

 

Mik a vezérvonalaid, amik szerint tervezel?

Alapvetően szeretem a geometriát, a szabályos formákat, az egyszerű megoldásokat, sokszor erre törekszem. Van, hogy van egy vízióm, egy látvány, amit el akarok érni, vagy van egy forma, amit el akarok helyezni a testen és olykor-olykor a kényelmes viseletet feláldozom a látvány oltárán. Szeretek ilyesmivel kísérletezni, ahogy ez a portfoliómban látszik is. Van, hogy új funkciót szeretnék beemelni és arra születik egy ékszerféleség… Olyan is van, hogy egy anyag izgat, és abból indulok ki…

És vannak a spontán pillanatok, amikor valami munkafolyamat vagy kísérlet során olyan gyönyörű részletre bukkanok, hogy muszáj kiegészítenem ékszerré. Szóval, azt hiszem, nincs konkrét vezérvonalam, hanem inkább különböző attitűdjeim, amik váltakoznak egy-egy darab elkészítésénél.

Szerinted szerint mennyire fontos az időálló darabok elkészítése?

Ez attól függ, milyen darabról beszélünk. Egy jegygyűrű illő, hogy tartós legyen és ne változtassa meg a jellegét. Ugyanakkor az is szép lehet, ha egy ékszer idővel a viselőjéhez idomul, korosodik. Nem hiszem, hogy mindig halhatatlan dolgokat kell alkotni, persze erről nem árt, ha tájékoztatjuk a vevőt is, hogy tudja, mire számítson.

Hol lehet megvásárolni az ékszereid? Dolgozol megrendelésre?

Egyelőre személyesen nálam lehet vásárolni. Még mindig nagyon leköt az iskola, elvétve ugyan tudok mellette egy-egy megrendelést vállalni, de ilyen terhelés mellett nem jellemző. Mindenesetre szívesen csinálok új, személyre szabott darabokat, miközben építgetem a portfoliómat is.

 

Milyen ékszer lenne az álmaid darabja?

Ezt szerencsére nem tudom. Ha tudnám, már készülne vagy elkészült volna. És akkor nem lenne mit csinálnom.

Mi a véleményed a magyarországi ékszerdivatról?

Röviden az, hogy bátortalan. Például bármi, ami a szokványosnál szögletesebb, azt „önvédelmi eszköznek” titulálják.  

Mit gondolsz, mennyire lényeges, hogy státuszszimbólumokat hordjunk?

Én azt mondom, mindenki olyasmit hordjon, ami  számára kedves, amihez kötődik. Ez lehet bijou is, annak is van létjogosultsága.  

Mi volt az eddigi legkedvesebb tervezési feladatod?

 A legkedvesebb tervezésem az egyetemhez kötődik és a témája a foglalás volt. Kétfelé ágazott a feladat, egyrészt egy adott geometriai alakzatot, nevezetesen kúpot kellett ékszerbe foglalni, illetve egy általam válaszott, személyes vonatkozású tárgyat. A kúpos ékszereim egészen más jellegűek lettek, mint az ecsetes nyakláncom (az ecset volt a személyes tárgyam) – mindkettő én vagyok és tetszik ez a kontraszt.

Kik azok a favoritok, akiknek a munkáira felnézel és miért?

Első körben meg kell említenem kedves mestereimet: Bánfalvi Andrást és Péter Vladimirt. Nagyon szerettem tőlük tanulni, jelentős szerepük volt a fejlődésemben és ezért hálás vagyok. A hazai pályával kezdve Juhos Jankát és Vági Flórát irigylésre méltó szépérzékük miatt szeretem, Lőrincz Rékát pedig kifogyhatatlan humorérzéke miatt. Gaál Gyöngyvér meséket illusztráló ékszerei csupa telitalálat – bármelyiket szívesen elfogadnám. Friedrich Becker ékszerei is meghatározóak számomra, csak hogy klasszikusokat is említsek, ő igazi úttörő volt a maga idejében.

Nemrégiben pedig felfedeztem egy tervezőpárost, a nevük Sandström-Dewit, az ő stílusuk közel áll a szívemhez. A kortársak közül többek közt kedvenceim Yoko Shimizu, Märta Mattson, Klara Sipkova, Lucia Massei és David Bielander, de még hosszú a lista. Rengeteg a gyönyörű alkotás.

Meg lehet ékszerkészítésből élni manapság?

Nemigen. Főleg nem egyedül. Jó, ha van egy mikroközösség, hogy a műhelyköltségeket ne egyedül kelljen állnia. De még emellett jó, ha van üzleti érzéke, egy-egy  jó marketinges, grafikus és  fotós  ismerőse – meg némi induló tőkéje. Így már csak kitartásra van szüksége. Más szóval  nem  egyszerű recept, de kevés olyan dolog van, ami magától megy mostanában.

Online felületen megtalálható vagy e?

Behance-en (www.be.net/piroskanna), de tervben van egy saját weblap készítése is. 

A jövő mit tartogat számodra, hogy látod?

Hát ezt nehéz lenne megjósolni, nem is szeretnék találgatni. Ma már annyi helyre eljuthatunk a világban és ezzel megsokszorozódnak a lehetőségek. Nem vagyok művészalkat, inkább racionális, ezért nem szeretek nagyszabású álmokat dédelgetni- lesz, ami lesz.

Külföld vagy Magyarország? Mennyire nehéz itthon boldogulni?

Ez is egy olyan terület, amiből nehéz itthon megélni. De nem csak emiatt szeretnék itthonról elmenni. Több nyelven is beszélek és nálunk a családban többen is élnek külföldön. Szeretnék kicsit én is szerencsét próbálni, úgy látom, külföldön nagyobb kultúrája van a design-ékszereknek. Az persze nagyon nehéz lenne, ha végleg el kéne innen költöznöm, de egyelőre nem tudom, milyen lehetőségeket hoz a jövő.

Mit szeretnél elérni, milyen terveid vannak?

Szeretnék egy boldog családot, a szakmában pedig azt, hogy abból éljek meg, amit a legjobban szeretek csinálni.

______________________

 Szöveg: Fanny

Képek:

Fotó: Mátyássy Jónás

(Köszönet a Flashback Photo Studio-nak!)

Stylist: Kovalik Anna

Haj: Károlyi Márk @Hairclub

Smink: Kovalik Natasa

Modell: Vella Mariann @Attractive 

 http://www.behance.net/piroskanna

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s