In the mood of black: Rei Kawakubo és Yohji Yamamoto

Gyakran kérdezik tőlem ismerős ismeretlenek, hogy miért hordok mindig fekete anyagú ruhákat. Az európai kultúrában a fekete jelentése elválaszthatatlan a gyásztól és a szomorúságtól, azonban számomra olyan jelentéssel bír, mint ami Yohji Yamamoto fekete ruháinak sajátossága: egyszerre szelíd és arrogáns. Azt üzeni, nem bántalak, de cserébe te se bánts engem.

Yohji Yamamoto és Rei Kawakubo két olyan tervező, akikkel a mai napig sem tudnak mit kezdeni az európai kritikusok. Első párizsi bemutatójukon kijelentették, hogy ezzel lezárult a divat történelme. E cikkben megpróbálom egy kicsit közelebb hozni nektek ezt a két ikonikus alakot.

A kimonó az egyetlen ruhanemű, ami Japán történelme során egyszerre funkcionált testet takaró ruhaanyagként és társadalmi státuszt, nemet magába foglaló jelölőrendszerként. A kimonót a társadalom minden osztálya hordhatta, amivel méltóságot és nemzeti öntudatot adott viselőjének, valamint szimbolikusan összekapcsolta az embereket Japán minden részéről a történelem során. A kimonó a japán kultúra múltját és jelenét  magában hordozva, a mai napig elengedhetetlen formai eleme a letisztult japán designnak. A kimonó ősi technikáját nem helyettesítették újabbakkal, ehelyett adaptálták és kiterjesztették azt a jelen korban.

A kimonó egy olyan konstrukció, ami a legtöbb nyugati öltözéktől eltérően nem követi a test vonalát, a test vonalának hangsúlyozó szándékától eltérően más funkciót szolgál. Szabásvonala szögletes, T-vonalú, egyenes varrásokkal illesztik össze a sztenderdizált méretű négyszögletes anyagokat.

big_278093_4137_5_futurebeauty_big

Future Beauty. Fotó: Lyndon Douglas

Miyake, Kawakubo és Yamamoto is elismerte, hogy pályájuk során a divatról való gondolkodásukat meghatározta a kimonó formai és konceptuális elemei. A kimonó egy olyan alapként szolgál számukra, amiben a tér, az egyensúly és a forma szimbiózisa mentén hozzák létre a ruha szerkezetét. A japán divat koncepciója a nyugati divattól eltérően nem az öltözködés esszenciáján, hanem a ruha, mint anyag használatán alapul. Pályájuk során újraértelmezték az anyaghasználatot és az anyagok rétegzését, látszólag strukturálatlan, organikus öltözékeket terveztek, amik a szabás egyszerűségével, az új anyagok bőségével, valamint a test és a ruha közötti tér kísérletezésével radikálisan új irányba terelték a divat jövőjét. [1]

1981-ben Párizsban Rei Kawakubo és Yohji Yamamoto bemutatója után a divat történelmében visszavonhatatlanul lezárult egy korszak. Az addig érintetlen nyugati divat rákényszerült arra, hogy újraértelmezze saját tradícióit. Az avantgárd  japán divat egy új érzékenység irányába terelte a nők öltözködéséről vallott nézeteket, tudniillik ők abból indulnak ki, hogyan fogja a nő érezni magát a ruhában, ahelyett hogyan néz ki majd a ruhában. A női és férfi öltözékek nemiségre utaló jegyei összemosódtak, a ruhák lazábbá és kényelmesebbé váltak, a részleteket kevésbé dolgozták ki. Dekonstruálták a szabást: a varrás befejezetlen maradt, a széleket nem szegték be,  szakadások, tépések, lógó cérnák, csomók használata mind prototípusává váltak a cutting-edge design gyakorlatának.

Rei Kawakubo 

How would you like to be remembered?

I want to be forgotten. [2]

Kawakubo 1981-ben mutatta be első kollekcióját Párizsban. Egy aszimmetrikus, monokróm kollekciót vonultatott fel, ami eltúlzott méretű, fordított gombolású és tépett anyagú ruhákból állt. A bemutató koreográfiáját nem a megszokott popzene ritmusára állították össze, hanem a vonatzajhoz hasonló zörejek kísérték a passzív, élőhalottakká sminkelt modelleket. Az önmagát folyton ismétlő nyugati divat egy hatalmas pofont kapott akkor, olyat láttak, amit azelőtt soha senki más kifutóján. Egyszerre volt sokkoló és felemelő, egy új korszak kezdetét jelentette, az anti-fashion esztétikáját. A kritikusok Hiroshima chic-nek definiálták Kawakubo stílusát.

Rei Kawakubo

Rei Kawakubo-t és az 1969-ben alapított Comme des Garçons (mint a fiúk) nevet viselő márkáját nehéz beilleszteni a divat kronológiájába, saját bevallása szerint tervezői módszeréből hiányoznak más designerek előképei, egyetlen hajtóereje a konvenciók szilárd alapjainak állandó megingatásának szándéka. Pályafutása első tizenöt évében kizárólag fekete anyagokkal dolgozott, felfedezve annak minden aspektusát, majd a ’80-as években világosabb színeket is elkezdett használni. Ruháinak sziluettjei az aszimmetrikus szabás dinamikáját hordozzák magukon; gyűrött, szakadt anyagokkal tekerik körbe a testet, figyelmen kívül hagyva a test formáinak törvényszerűségét. Az aszimmetria, Kawakubo esetében a tökéletlenség, a szépség törékenységének és múlékonyságának hívószava.

A tradicionális nyugati divat a nők öltözködését mindig azzal a tervezői módszerrel közelítette meg, ami a női öltözködést mindig mások elvárásaihoz igazította: hogyan tetszhet a nő, alakjának formáját hogyan emelheti ki a ruha. Kawakubo azonban azt nyilatkozta egyszer, célja nem a női test szexualitásának és nőiességének hangsúlyozása, hanem a ruha leválasztása a női testről, mely funkciójában így a nőt szolgálja, azok helyett, akik a nőt kívülről szemlélik.

Comme des Garcons Spring 2012

Comme des Garcons

Yohji Yamamoto 

I wanted to protect the clothes themselves from fashion, and at the same time protect the woman’s body from something – maybe from men’s eyes or a cold wind [3]

Yohji Yamamoto, Kawakubo mellett ahhoz a japán designer generációhoz tartozik, akik a japán avantgard szellemiséget követve érkeztek Párizsba 1981-ben. Fekete anyagú ruhái Kawakubo-hoz hasonlóan, lazán, több rétegben ölelik körül a testet, a nyugati merev, távolságtartó formák helyett, ruhái a kényelem és az absztrakt forma ötvözeteként egészen forradalmian hatottak Párizsban.

A ’70-es években kezdett el együtt dolgozni Rei Kawakubo-val. Kawakubo tervezői gyakorlatához hasonlóan strukturálatlan, aszimmetrikus, laza anyagokkal dolgozik, kiegészítve különleges origami szerű éles hajtásokkal, valamint zsebekkel vagy pántokkal. Védjegyévé váltak a fekete anyagú androgun szabású öltönyök és az oversize sziluettek. Ruháit a japán kritikusok crow-look stílussal írták le. Yamamoto ruháinak fekete minimalizmusát a szerzetesi, önmegtartóztató vonásokkal jellemezték, habár Yamamoto-ra, feltehetően a szamurájok japán kulturális gyökerei lehettek hatással. A szamurájok hadi megbízatását a 17. században bürokratikus szerepre cserélték le, amivel hétköznapi ruházatuk is átalakult. A díszes, drága anyagú kimonókat felváltotta a hétköznapi viselet mértékletes stílusa. Többek között a sötétebb tónusú ruhaneműk viselete, különösen a feketéé, ami az önfegyelmet és az öntudatot szimbolizálta.[4]

Yohji Yamamoto

A japán művészetet az európai ember csak bizonyos mértékig közelítheti meg. Yamamoto szerint mindez azzal az alkotói szándékkal magyarázható, ami a tökéletlenségben látja a szépség mértékét. A japán kultúrában az embernek nem feladata tökéleteset alkotni, mivel arra csak a természet képes, az ember már mulandóságában tökéletlen. Yamamoto a ruhák tervezési folyamatában mielőtt elérné ezt a 100%-ot megáll, és befejezi a munkát. Ez az űr, ami betöltetlenül marad, Yamamoto szerint olyan, mint az a tér, amit egy ajtó vagy egy ablak becsukása után keletkezik. A japán embernek szüksége van erre a térre, a hiány terére, ami sokkal fontosabb, mint a megalkotott mű.

Even the term avant-garde – avant-garde is now just a tiny fashion category. It became so cheap and pretentious. I hate it. But still, I strongly believe in the avant-garde spirit: to voice opposition to traditional values. It is not just a youthful sentiment; I live my life by it. Rebellion. You will only be able to oppose something and find something of your own after traveling the long road of tradition.

Yohji Yamamoto, The Talks magazine, 2011


[1]     English, B.: Japanese Fashion Designers: The Work and Influence of Issey Miyake, Yohji Yamamoto and Rei Kawakubo. Bloomsbury Academic. 2011.

[2]     Chaos Theory, Rei Kawakubo interview, style.com/print 04: Fall 2013

[3]     Yohji Yamamoto: People have started wasted fashion. Interview, The Talks magazine, 2011. 08. 31.

[4]    i.m., English, B.

Szöveg: Bea
Képek forrása: Pinterest

One thought on “In the mood of black: Rei Kawakubo és Yohji Yamamoto

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s