A nagy visszatekintés avagy mi történt 2013-ban a divatéletben? (1.rész)

Alighogy elmormogtuk újévi fogadalmainkat, lemostuk a glittert és összeszedtük a különös helyeken megbúvó konfettiket, a munka sűrűjébe temetkezve egyszercsak azt vettük észre, hogy máris a londoni férfidivattól hangos a sajtó, néhány röpke hét és fashion week! Nagybetűs divattal tömve indulnak a téli hónapok, izgalmas újdonságokkal számolhatunk az új évben. De ne szaladjunk ennyire előre, vegyük előbb sorba mi minden történt 2013-ban a nemzetközi és a hazai színtéren Marc Jacobstól Google Glassig, Instagramtól Beyoncéig.

A STREET STYLE TÉRNYERÉSE

 2013 a laza, hip hop és grunge által inspirált street stílus, az Instagram és Cara Delevigne éve volt – a neves nemzetközi magazinoknál épp úgy, mint az alternatívabb média, vagy a blogok esetében.

A bemutatókon tomboló extravaganciát legélesebb szemmel megörökítő street style fotós, Tommy Ton lencséjén keresztül nézve a múlt évben épp annyira sikk volt baseballsapkát húzni a kosztümnadrághoz vagy sportcipőt venni a koktélruhához, mint bomberdzsekit rétegelni elegáns blúzra és ceruzaszoknyára. A divatszcénában a hip hop életérzés felszínre töréséről már többször is regéltünk, már januárban összeválogattuk a leglazább outfiteket, hogy aztán tavasszal a grunge színeiben folytathassuk az inspiratív képekkel való bombázást. És ki volt mindezen trendek leglelkesebb hirdetője, ha nem más, mint a hanyagul huncut Cara Delevigne? Ott grimaszolt az összes street style blogon, pózolt a Mulberry és a DKNY kampányában, és dobta a csókokat a Victoria’s Secret kifutójának végéből – egyszóval a csapból is ő folyt. Az év modellje díjat mégsem ő zsebelte be, sokak őszinte meglepetésére a British Fashion Awardson Edie Campbell került ki győztesen.

 DIGITÁLIS ÁTÁLLÁS

Az elmúlt évben a Nike cipők és a Supreme fullcapek mellett mindent elárasztottak a gifek, Diane Von Furstenberg kifutóján megjelent a Google Glass és az összes szakmabelit és érdeklődőt bűvkörébe vonta az instagram Az egyszerű ötletre építő alkalmazás akkor győzte le teljesen a rövid videók megosztási lehetőségét kínáló Vine-t, miután a Facebook által 2012-ben megvásárolt applikáció fejlesztői előrukkoltak a 16 mp-es videók feltöltésének lehetőségével. Így a divathetek alatt nemcsak az egyre szaporodó livestreameken lehetett követni az eseményeket, de a magazinszerkesztők, bloggerek, celebek és háttérmunkások mind azonnal posztolták a bennfentesinfókat. Ugyanígy történt ez itthon is, már csak az nem regisztrált, aki szánt szándékkal akart kimaradni a cirkuszból.

SZÜKSÉG VAN MÉG BLOGGEREKRE?

 Apropó, cirkusz: a New York Times kultstátuszú kritikusa, Suzy Menkes egyszerűen csak a divat cirkuszának nevezte a divatheteket a streetstyle fotósok hada előtt pózoló, harsányan öltözködő nézők miatt és nem kímélte a bloggereket sem, a páváskodókon kívül rajtuk köszörülte tollát, melynek nyomán parázs vita alakult ki a saját, minőségi szöveges tartalmat generáló bloggerek körében.

A vita lényegét mi is összefoglaltuk egy korábbi cikkünkben. Az éles kritika és a körülötte támadt médiavisszhang megtette hatását: a Wall Street Journal jelentése szerint 2014-ben a Mercedes Benz Fashion Week szervezői számos designer buzdítására szűkebbre szeretnék szabni a kifutú körüli székek számát, összesen 20%-kal kívánják csökkenteni a médiaakkreditációt és az ipar számára fontosabb funkciókat, a buyereket helyezni előtérbe, mely végül tulajdonképpen a bloggerek kitiltását eredményezheti a divathetekről.

A divatipar megszorításai a bloggereken kívül a gyakornokokat is negatívan érintette az évben, a Condé Nast médiavállalat hosszas pereskedés után bejelentette, nem indít több gyakornoki programot, mely olyan magazinokhoz kívánkozó reménykedő fiatalok tömegét érintheti Amerikában, mint a Vogue, a W, a The New Yorker, a GQ, vagy a Glamour.

 DESIGNER CSERE-BERE

Nemcsak a gyakornokok vettek ám búcsút, neves designerek is leköszöntek presztízsmárkák éléről, mint a Louis Vuitton kreatívigazgatói posztját 16 év után otthagyó Marc Jacobs, vagy Reed Krakoff a Coach-nál, aki szintén 16 év után távozik, Rossella Jardini fantasztikus show-val köszönt el a Mochino-tól, melynek majd 20 évig volt a tervezője, Emma Hill 6 év után vált meg a Mulberrytől, de leköszönt Gaga ikonikus stylistja, Nicola Formichetti is, aki a Mugler vezető tervezői székétől búcsúzott az évben.

Jacobst a Balenciaga-tól 2012-ben megvált Nicholas Ghesquiere, Jardinit Jeremy Scott, Formichettit pedig a saját márkával már rendelkező fiatal, David Koma váltja. Sőt, mi több, Jil Sander és Ann Demeulemeester is tavaly mondtak le tervezői feladataikról saját nevük alatt futó márkáik esetében – hogy melyikőjüket ki követi a brandek élén, még nem tudni. Nagy visszatéréseknek is tanúi lehettünk az évben, míg Christian Lacroix az ikonikus Schiaparelli márka újjáélesztésén munkálkodott, Galliano Oscar de la Rentának segített őszi/téli kollekciója tervezésében, illetve vendégszerkesztői feladatokat látott el a Vogue decemberi számának elkészítésében.

FIATAL MÁRKÁKÉRT DÚL A HARC

2013-ban Alex Wangnek és az általa biztosított cool-faktornak örülhettünk a Balenciaganál, akinek őszi/téli kollekciójáról mi is írtunk, átkozhattuk, vagy mennybe emelhettük Hedi Slimane-t az „Yves”-től megfosztott Saint Laurent átformálására irányuló törekvései miatt, figyelhettük tovább Raf Simons minimál-mágiáját a Galliano utáni Dior élén, illetve örülhettünk számos feltörekvő brand big business sikerének, ugyanis tavaly a legnagyobb luxusdivatcégek között trend volt részesedést vásárolni fiatal designerek márkáiban.

faar-jw-anderson-new-designer-h

Így szerezte meg a Céline, Givenchy, Loewe, Marc Jacobs, Kenzo és Emilio Pucci márkák tulajdonjogával bíró LVMH az ünnepelt fiatal cipőtervező, Nicholas Kirkwood cége részvényeinek többségi részesedését, a Kering-re átnevezett korábbi PPR az absztrakt minimalista J W Anderson márkájának egy részét – a designer a szintén LVMH által tulajdonolt Loewe kreatívigazgatói székét is megkapta a deallel -, illetve az utóbbi néhány évben feltűnt Joseph Altuzarra brandjének bizonyos százalékát, kiélezve a versenyt a luxusóriások között a fiatal tehetségekért. A Kering tavalyelőtt kebelezte be Christopher Kane márkájának 51%-át és tovább folytatja a hódítást a kreatív, profitot termelő designerek között. Reméljük, a fiataloknak is előnyére válik a gigacégek támogatása, segítségükkel olyan források és eszközök nyílhatnak meg előttük, melyekkel a következő szintre emelhetik márkáikat.

FELTÖREKVŐ FAST FASHION

A divathetek idején nemcsak a luxuscégek és a felsőkategóriás termékeket gyártó designerek mutatták be kollekcióikat, számos fast fashion kedvenc prezentálta aktuális kínálatát. A H&M Paris Fashion Weeken mutatta be őszi/téli kollekcióját – melyről olvashattátok összefoglalónkat -, a River Island Rihanna kollabját Londonban láthatta a közönség. A H&M Isabel Marant designerrel közös kollaborációjának launch partyja pedig egyedül felért egy fashion weekkel.

Az együttműködés különösen sikeresnek bizonyult, a darabok, melyekről a sajtóbemutató után mi is írtunk rövid idő alatt eltűntek a boltokból és horror áron az ebayen találták meg új gazdáikat.

 A DIVATÉRT MEGHALNI – CSEPPET SEM HŐSI VÉG

 Sajnos nemcsak óriási pénzek cseréltek gazdát az elmúlt évben, de óriási pusztításnak is tanúi lehettünk, Bangladesben a többek között a Mangonak, a Benettonnak és a Primarknak ruhákat készítő textilgyár, a Rana Plaza áprilisi összeomlása 1133 ember életét követelte, 2500 sérültről és további 200 eltűntről számolt be a nemzetközi sajtó az esemény kapcsán, akik decemberig nem kerültek elő.

Egy ilyen szörnyű eset tapasztalata kellett ahhoz, hogy a legnagyobb fast fashion márkák aláírják a a dolgozók etikusabb munkakörülményeinek biztosítását célzó, 1500 gyárra vonatkozó megállapodást, melyet a UNI, az IndustriALL nemzetközi szervezetek és Nagy-Britanniában a Union of Shop, Distributive and Allied Workers (USDAW) dolgozói szakszervezet nyomására összesen 87 kereskedő írt alá, köztük a Primark, a New Look, és a Topshop tulajdonosa.

Sőt, a megállapodást az elsők között aláíró H&M decemberben bejelentette, lehetségesnek tartja a jövőbeni áremelést, mely által magasabb fizetést tudna biztosítani dolgozói részére.

ÚTON A DIVERZITÁS FELÉ

 A társadalmi felelősségvállalás nemcsak a kikényszerített egyezményekben mutatkozott meg az évben, de a kifutókon is egyértelműen jelen volt a 18 év alatti modellek jogi védelmének és a modellek változatos válogatásának köszönhetően, mely az elitista, magas fehér nőket favorizáló iparág hagyományosan bevált módszereivel ellentétben jobban reprezentálja a valós arányokat.

Gondoljunk csak Rick Owens szteptáncos modelljeire, vagy Joan Smalls, Jordan Dunn és Chanel Iman IT-girl státuszára, akiket még az utólérhetetlen fordulatszámon pörgő popdíva, Beyonce is beválogatott év végén köztudatba robbant albuma videójába.

A feminista ikon nemcsak a slágereiben énekel a nők önbizalmának egekbe emeléséről, az év elején a H&M bikinis kampányképein erősítette meg nők milliót egy valóságosabb testkép elfogadásában – ezzel meg is van a válaszunk a „Who run the world?” kérdésre.

Szöveg: Lilla

One thought on “A nagy visszatekintés avagy mi történt 2013-ban a divatéletben? (1.rész)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s