GONNABEES #6 – A print többszörös reinkarnációja (Beszélgetés Hegyi Majával)

A Gonnabees rovatunk következő részében önálló, feltörekvő tehetség helyett ezúttal egy olyan online periodika kerül terítékre, amely éppen ilyen fiatal magyar alkotóknak szentelte mind a 106 oldalát, immáron negyedik alkalommal. Kár is találgatni, mert többségetek talán még nem is hallott a projektről. Az egyszerűen csak “a magazin.”-nak keresztelt szerelemgyermekről az egyik szerkesztővel, Hegyi Majával beszélgettem.

Frissen netre dobott számukban olyan alkotókkal készítettek interjút, mint a ruhatervező Sármán Nóra vagy a fotóspáros Ív&Candie. De a magazin koncepciójának a divat csak egy töredéket teszi ki, hiszen a graffitis Bubreg Balázstól a dj-producer Mikolai Martinon keresztül a szám borítóját tervező Jakócs Dorkáig a kreatív szakma legkülönbözőbb képviselőivel olvashatunk személyes beszélgetéseket, akik a legmeghökkentőbb kérdéseket sem hagyták megválaszolatlanul. 

Bárpult és diktafon

Az első igazi nyári pénteken nem meglepő módon egy szórakozóhelyen ért az este. Egy rövid körtúra után a pécsi SZOBA tereiben hamar átereztem, miért viccelődött Maja azzal, hogy ezt a helyet meg a pestiek is irigylik. Már kora este feltűnően jó beatek lengték be a lakásgaléria és bár kellemesen fülledt levegőjét, amikor is egy ígéretes online magazin életébe próbáltam betekintést nyerni.

A bázisként szolgáló közösségi teret Maja az éppen a pultban tevékenykedő Sándor Ildivel hívta életre még 2011-ben. A falakon állandóan frissülő kiállítások, a hátsó szobában színházi előadások, a dj pult mögött pedig a jóféle undergroundot pörgető zenészek váltják egymást. Az első egy év kezdeményezéseinek sikeren felbuzdulva adta magát az ötlet, hogy az itt megfordult alkotókat mások számára is láthatóvá tegyék valamilyen koncentrált, könnyen elérhető formában. Ez a gyújtópont szolgáltatta az energiát ahhoz, amihez hasonlóra sem korábban, sem most nem igazán találunk példát. Az a magazin. a művészetre koncentráló, ismertebb és kevésbé ismerős arcokat is felvonultató személyes interjúk kis gyűjteményévé nőtte ki magát. És nem is akar többet, mint amire nevének szerénysége is utal: egyszerűen bemutatni azt, aki szerintük arra érdemes.

Siker nulladik nekifutásra

Az első magazin amatőr, kísérleti jelleggel készült, azt sem tudtuk, lesz-e következő belőle. Ezért is neveztük nulladik számnak.” Egyszerűen meginterjúvolták azokat, akik az egy év alatt náluk megfordultak, s csupán arról faggatták őket, amire saját maguk kíváncsiak voltak. Ekkor még teljesen kezdeti dologként maguk csináltak mindent. A kajafelelős Füge Kata azonban már ekkor is jelen volt gasztrorovatával a magazin életében. A második szám körülbelül pont egy évre rá lett kész, amikor a SZOBA sűrű programkínálatnak köszönhetően újból beértek az igények egy új szám létrehozására. A harmadik számnál Menyhárt Liát kérték fel a grafikai munkákra, aki jelenleg a pécsi művkaron tanul formatervezést, de a grafikát egyébként teljesen autodidakta módon sajátította el. Hála neki, az arculat is elnyerhette végre méltó formáját. Majd az idei számtól csatlakozott a dj és újságíró Várnagy Szabolcs, aki mindemellett a Space Inhalerz nevű pécsi formáció megalapítója és tagja. Ő az összes, a szöveggel kapcsolatos feladat elvégzésével erősíti a csapatot, például az ő felelőssége a korrektúra is.

Csak őszintén, tesó

„Az interjúkra próbálunk alaposan felkészülni és inkább olyan kérdéseket feltenni, amiket eddig még nem tettek fel az alanyoknak. A lényeg, hogy személyes legyen, de olyan, ami mindenkit érdekelhet.” – mesélte Maja az interjúzási módszerükről. Az elején semmilyen interjúkészítési tapasztalata nem volt a lányoknak, viszont a beszélőkéjük mar akkor is megvolt. Pont emiatt érződik, hogy mindaz, amit csinálnak, őszinte és nem a nagyipari újságírás.

Maja egyik legkedvesebb ilyen élménye éppen a legutóbbi szám Jakócs Dorka-interjújához kötōdik. Íme egy kiragadott emlékezetes részlet:

Egyszer a Műcsarnok egyik falán lévő festményedet egy kislány otthon emlékezetből lefestette. Mit éreztél?

(…) A kislány ezt nem másolta, hanem napokkal később rajzolta, amiben az volt a legmeghökkentőbb, hogy érezni lehetett rajta: ebbe a fiatal, képlékeny anyagba mennyire belevésődött a képem. És csak annyit írt fölé, Művészet. Ahogy erre gondolok, ismét libabőrös leszek. Belém is égtek képek gyermekként, hihetetlen és csodálatos elképzelni, hogy én is beleivódtam valakibe. Ennél őszintébb, zsigeribb elismerést soha nem kaptam.

A személyes kontakt a kulcs ahhoz, hogy ezek az interjúk, ilyen kérdésekkel és ilyen intim hangulatban tudnak megszületni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Majával való beszélgetésükre csak a skype-on kerülhetett sor, ennek ellenére az első pillanattól kezdve barátként, gátlások nélkül mesélt nekem. Nem csoda tehát, hogy a kérdéseiket is ugyanilyen lazasággal tudják feltenni. Ezt a vonalat pedig akkor is mindenképpen meg fogják tartani, ha ebből az egyelőre még közhasznú kezdemenyezésből később bármiféle jövedelmük is fog származni.

A magazin ugyanis teljesen nonprofit. Üzemanyaguk a lelkesedés. A terv azoban az, hogy most már évente háromszor biztosítsanak olvasnivalót lelkes kis rajongótáboruknak. A SZOBA projekttől várhatóan függedlenedni fognak, már most is sorban állnak a bekerülni vágyó fiatalok.

Pécs vs Budapest

A SZOBA programja eleinte csak pécsi arcokra koncentrálódott, de viszonylag hamar, fél év után elkezdtek nyitni Budapest felé. „Már akkor is célunk volt, hogy erősítsük a Pécs-Pest vonalat, így már az első évtől rengeteg pesti kiállítónk, fellépőnk volt. Tehát a magazin.-ba felkért alkotók összetétele már az elejétől fogva vegyes. Mindig erősen dolgoztunk rajta, hogy a budapestiek is megismerjenek minket, az utóbbi időben pedig mar maguktól szeretnének hozzánk jönni kiállítani, zenélni, mert felismerték, hogy ez számukra is egy jó lehetőség az ismertségük bővítésére. Hiába van Pesten akár több kiállításod, ha ugyanaz a közönség.” A magazin legfrissebb számát – elsō alkalommal a pécsi bázison kívül – a múlt héten Budapesten, a Telepen is bemutatták, ami jól mutatja a két város kreatívjai közt létre jövő szimbiózist. Így ezúttal ők is egy új, nyitott olvasóbázissal ismerkedhettek meg a fővárosban.

Mégis csak az offline az új online?

A Telepes bemutatóra már néhány limitált, nyomtatott példánnyal is készültek, továbbá az interneten meg is lehet rendelni tőlük a megmaradt, evilági materiális formát öltött magazinokat. Maja elmondása szerint a löketet az adta meg, amikor a szülinapjára megkapta a tavalyi számból kinyomott egyetlen példányt. Ekkor rájöttek, hogy ez valóban ebben a formában az igazi és belevágtak. Ilyen kis példányszám esetén azonban meg borsos az ára annak, hogy mi is a kezünkben tartva állhassunk be a beszippantott friss nyomdafestéktől. A jövőre azonban bizakodóan tekintenek, s már befektetőt is keresnek a print verzió megvalósításához. Ez az elképzelésük pedig a friss számuktól kapott kellemes kultúrsokk után már nem is tűnik egy mámoros buli alkalmával elhangzott őrült kijelentésnek. 

 

Itt szívd magadba a tehetséges fiatal alkotók sztorijait:
amagazin.hu

Ezt kövesd, hogy a következő számig se feledkezz el a létezésükről:
www.facebook.com/amagazin.pecs

 

Szerkesztők: Hegyi Maja, Sándor Ildikó, Füge Kata, Menyhárt Lia, Várnagy Szabolcs

Fotók: Fiszter Ferenc és screenshotok az a magazin.-ból

 

Szöveg: Szabó Netta

Posted by

Ghent-based Hungarian graphic designer specialising in branding, editorial design and music artwork. Believing in storytelling and collaboration. Music and science nerd. Currently freelancing and looking for a junior designer position at a creative studio.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s