A legbotrányosabb divatkampányok: sokk vagy sikk?

A figyelemfelkeltés és megbotránkoztatás már évszázadok óta a művészetek sajátos eszközrendszerének alapvető eleme, amelynek – a közhittel ellentétben – nem kifejezetten a polgárpukkasztás az alapvető mozgatórugója. Sokkal inkább az a nemes cél motiválja, hogy kitűnjünk a többiek közül, valami olyat alkossunk, amit előttünk még más nem, és ami nagy benyomással van a közönségre.

Ez a koncepció – a közönség lenyűgözése, vagy pontosabban fogalmazva meghökkentése – szép lassan a divatvilág bugyraiba is beszivárgott, nem kevés alkalommal negatív fényt vetve a divatszakmára, ami már egyébként is bírálatok és kritikák kedvelt célpontja. Ennek alapvető oka, hogy a divatnak, mint fogalomnak – ami alatt most nem a leszűkített értelemben használt, öltözködéssel kapcsolatos divatot értem – megvan az a képessége, hogy egy-egy jellegzetes elemet, tulajdonságot vagy akár tevékenységet kiemeljen a hétköznapokból és sztárt csináljon belőle, legyen szó konkrétan egy testalkatról, egy frizuráról, egy nem mindennapi viseletről, vagy akár egy arckifejezésről, testtartásról. Ez a hatalom már önmagában is megosztó véleményeket generál a szemlélő közönség körében. De mi történik akkor, ha még azt a bizonyos olajat is ráöntjük a tűzre?

A divatot magát tekinthetjük egy ágazatnak is, melynek telítettsége miatt a tervezőknek, fotósoknak és kollektívan a szakmában dolgozóknak pozícionálniuk kell magukat, illetve alkotásaikat a létfenntartás és a sikeres karrier érdekében. Ám az idő előrehaladtával ez a megkülönböztetésre való kétségbeesett törekvés egyre gyakrabban lépi át a jóízlés határait, csap át közfelháborodást keltő tevékenységbe, és egész egyszerűen az orrunk alá dörgöli a kényesebb témákat – a divat köntösébe bújtatva.

Ezek a divatanyagok, kampányok nem minden esetben elítélendőek, hiszen sokszor olyan társadalmi problémákra világítanak rá, melyek sok-sok éve megoldásért és nagyobb figyelemért kiáltanak, és a céljuk elsősorban figyelemfelkeltés, a problémára való rávilágítás a klasszikus szőnyeg alá söprő megoldás helyett. Akadnak azonban olyan esetek is, mikor az alkotókat semmilyen magasabb rendű cél nem vezérli, egyszerűen egy ütős téma köré szeretnék kampányukat felépíteni.  Persze ez a két réteg nem igen válik el, a határokat nehéz megállapítani, változó, hogy mit ítélünk el, s mit tekintünk társadalmi segélykiáltásnak.

A következőkben hozok is néhány példát; nem is kellett néhány évnél messzebbre visszatekintenem, hogy összegyűjtsem a legnagyobb divatbotrányokat.

Családon belüli erőszak az olasz Vogue-ban

Az olasz Vogue magazin sosem riadt vissza a vitás kérdések elemezgetésétől, a megosztóbb témák centrumba állításától. 2014 áprilisában a családon belüli erőszak témáját boncolgatták egy fotósorozat keretében. A Cinematic névre keresztelt fotósorozatban egy horrorfilmes koncepción keresztül, high-fashion köntösbe bújtatva mutatták be a jelenséget. Ha a felkavaró képsorozat célja az volt, hogy hetekig hangos viták és felháborodott kritikák övezzék, akkor kijelenthetem, hogy remek munkát végeztek. Valóban nem így képzelnénk el egy neves divatmagazin editorialját, azonban ha a sokkoló fotókon, és a heves bírálatokon túllépve egy rövid időre elmorfondírozunk a téma súlyosságán és aktualitásán, egy kicsit mégiscsak megbocsáthatóvá és elgondolkodtatóvá válik a botránykeltés.

vogueitkep

Olajszennyezés és a high fashion

2010-ben nagy port kavart – szintén – az olasz Vogue olajszennyezés témáját feszegető fotósorozata, pedig ebben az esetben egyértelmű, hogy a cél az volt, hogy felhívják a figyelmet a jelenségre, nem pedig egy megbotránkoztató kontextus megjelenítése. Első ránézésre természetes, hogy csak értetlenül meredünk, de aztán mindenki fejében körvonalazódik, hogy a szerkesztők mennyire jól rátapintottak egy újabb természetvédelmi-társadalmi problémára, aminek a megoldása nem halasztható és nem megkérdőjelezhető.

Képek forrása és további képek az olasz Vogue oldalán.

Lara Stone és a francia Vogue esete

Egy szőke hajú, egészen világos bőrű holland modell, Lara Stone feketére festve pózol a párizsi Vogue lapjain: nehéz olyan divatbotrányt találni, ami ennél a 2009 októberében elkészített fotósorozatnál erősebben sokkolta vagy felháborította volna a közönséget. Az olasz Vogue-hoz hasonlóan, a francia testvérnek sem kell a szomszédba mennie egy kis polgárpukkasztásért, azonban sokak szerint a magazin szerkesztői ezzel a sorozattal túlzásba estek. Bár a modell befeketítésének célja nem teljesen világos, abban az esetben is fontos kulturális és etnikai kérdéseket vethet fel, amennyiben csak egy művészi kicsapongásról van szó.

larablackstone

Ágyhoz láncolva Dolce & Gabbana fehérneműben

Maradjunk Lara Stone munkáinál, és a francia Vogue-nál, adjunk hozzá néhány márkás fehérneműt és egy igazán lélegzetelállító fotósorozatot kapunk. A lélegzetelállítót ebben az esetben ugyanúgy értelmezhetjük a lenyűgöző, mint a sokkoló szinonimájaként. Mindenki maga dönti el, hogy a véres, zombifilm és slasher-horror inspirálta fotók mennyire kedvére valók, szerintem maguk a képek nagyon impresszívre sikerültek, a felmerülő kérdés itt is csak az, hogy mennyiben állják meg a helyüket egy divatmagazin editorialjában.

A képek forrása és még több kép itt.

A narancssárga az új fekete – börtönstílus a Vogue-ban

A 2013-ban startolt Orange is the New Black című sorozat színtere egy női börtön, ahol a csinos főszereplő – Piper Chapman – raboskodik. A sorozat úgy látszik nem csak a nézők szemében vált igazán népszerűvé, hanem még a Vogue is ihletet kapott Piper Chapmannek köszönhetően: a magazin idén áprilisban bemutatta, hogyan tehetjük magunkévá a főszereplőnő börtönstílusát, azaz hogyan tudunk körülbelül 1500 dollár értékben egy „sikkes”, tetőtől talpig narancssárga outfitet összeállítani magunknak márkás darabokból, ami még egy cella hűvösében is megállná a helyét – így tudnám megfogalmazni egy kis iróniával a cikk lényegét. A börtönsikkről szóló oldal Piper Kerman tetszését sem nyerte el, akiről egyébként a főszereplőt mintázták. Twitteren az „ugh” szócskával fejezte ki véleményét a Vogue Orange is the New Black inspirálta szettjéről.

Kép forrása: innen

Hajléktalan sikk

Nem egy példát találunk a divatvilágban az úgynevezett „homeless chic”, azaz hajléktalan sikk megjelenésére. Christian Lacroix egyszer azt nyilatkozta a Vogue magazinnak, hogy gyakran a legszegényebb embereken láthatjuk a legérdekesebb outfiteket. Ezzel a kijelentéssel egyébként egyetértek, de a hajléktalan sikk mint kifejezés létjogosultságát – különös tekintettel a kifutók világára – azért erősen megkérdőjelezném. Vannak, akik egyszerűen inspirációt merítenek az utcán élő, szerencsétlen sorsú emberek szenvedéseiből, de szerencsére nem példátlan az sem, hogy divatkampányok keretében és a high fashion bevonásával próbálják meg felhívni a figyelmet a szituáció komolyságára, aminek köszönhetően azt a – sokszor ignoráns – réteget is sikerülhet elérni, amelynek a szegénység ismeretlen fogalom.

Tyra Banks is pózolt hajléktalan nőként, majd 2008-ban a Topmodell leszek című reality showjában a résztvevő modellek igazi otthontalan nőkkel szerepeltek egy, a szegénység témáját felvető epizód erejéig, 2009-ben pedig Sasha Pivovarova utcai padon pózolva került a W Magazine lapjaira, Prada és Chanel papírokba burkolva.

Öltöztetős játék kislányoknak

A lányok számára egyáltalán nem kell elmagyarázni, hogy mit is jelent hétévesen összemázolni a szánkat anyukánk bordó rúzsával, vagy ügyetlenül tipegni az elcsent magas sarkú cipőkben. Ezeket a csínytevéseket a szüleink sosem nézték jó szemmel, hiszen ki akarná, hogy az édes kislányuk túl hamar érjen nővé? Hát a párizsi Vogue szerkesztői, akik a 2010-es decemberi számban erősen sminkelt, felnőtt ruhában és extrém magassarkúban pózoló, alig tízéves kislányokat szerepeltetnek. A képek érthető módon széleskörű felháborodást keltettek, hiszen legtöbben nem értünk egyet a kislányok „nőiesítésével”.

Véleményem szerint e fotósorozatnak nem kellett volna napvilágot látnia, de ha már ez megtörtént, hozzuk ki belőle a legjobbat: tartsuk magunk elég görbe tükörként, és értsük meg, hogy korunkhoz illően kell öltözködnünk, viselkednünk, s ami a legfontosabb: ne hagyjuk a gyerekeket túl korán felnőni.

vogue3

vogue2

Képek forrása és még több fotó a sorozatból itt.

A La Perla csont és bőr próbababái

Nagy botrányt kavartak nemrégiben egy New York-i La Perla üzlet anorexiás próbababái, olyannyira, hogy felkérték őket, távolítsák el kilógó bordákkal megáldott babákat a kirakatból. Persze korábban is konstatálhattuk már, hogy ezek a próbababák általában igen karcsú alakkal rendelkeznek, olyanra talán még sosem volt példa, hogy „bordát villantottak”, ezzel egy újabb szintre emelve a túlzó vékonyság deklarációját. Valljuk be, a babák legyártása és kirakatba állítása elég merész lépés volt egy olyan évtizedben, amikor emberek tízezrei kampányolnak az általuk egészségesebbnek, szebbnek és megfelelőbbnek tartott, teltebb testalkat mellett, Marilyn Monroe és az 1900-as évekbeli pin-up lányok képeivel demonstrálva igazukat.

laperla

Természetesen mindenkinek szíve joga véleményt formálni arról, hogy helyénvalóak-e az effajta kampányok, és szimbiózisban tudnak-e élni a modern társadalom elveivel és normáival, de jobb, ha felkészülünk, hiszen a jövőben várhatóan még több meglepő és sokkoló téma fog a divatszakmában terítékre kerülni, ami konstans beszédtémát szolgáltathat a lelkes kritikusoknak.

Többi kép inneninneninneninnen.

Szöveg: Alexandra

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s