A zenész, a befogadó, a közösségi média és a zeneipar esete

Sokat megy a Soundcloud, a Youtube, a Spotify meg a streem, ugye? És tudod, hogy hogyan fizetsz érte a művésznek? De állj, mielőtt elszégyeljük magunkat: olyan világtrendről van szó, amely mostanában épphogy pozitív változásokat jelent. A művészek és a “fogyasztók” világrengető forradalmának eredménye a music industry hagyományos, kiadói hasznon és eladott lemezek számlálásán alapuló modelljének összeomlása lett. Fizetünk azért a zenéért, az majdnem biztos, csak másképpen. 

Mielőtt folytatnánk, hogy hangolódj, hallgasd meg a Red Bull Record jóvoltából a Beartooth (zúzós) teljes LP-jét.Vagy itt találsz Lana Del Ray egy éve ígérgetett, június 17-én megjelenő Ultraviolence című LP-jéről 4 dalt (Brooklyn Baby, West Coast, Shades of Cool, Ultraviolence), melyek hozzák a szokott noir pop hercegnős vonalat, és ha régóta vártál rájuk, instant cool paradise. Ahogy LDR Tropico című félórás kisfilmje is , amelyet két LP közti holtidőben adtak ki, s ahol személyesen Marilyn Monroe és Elvis Presley is drukkol a mennybekerülésért.

Zenét hallgatni pá éve eléggé mást jelent, mint jelentett addig, s csaknem, vagy teljesen nagy, zenéhez kötődő brandek elfogadásával jár. Sok minden megváltozott az utóbbi évtizedben, s a márkák ráéreztek a lényegre, vagyis arra, hogy mit jelent a zene csaknem mindannyiunk számára. Lady Gaga a Doritos-vel, Jay-Z és Kanye West a Samsung-al, a Coldplay az iTunes-al szövetkezik a sikerért, és hogy kinek miért és mennyire cool, ha a kedvenc zenéje például a Red Bull szárnyain repül, az olyan kérdés, amelyet sokáig fognak még boncolgatni a brit tudósok. A technológia, a fájlcserélő programok (Napster és utódai) által lehetővé tett ingyenes zenehallgatás, a CD piac összerogyása arra sarkallta a bizniszt, hogy más metódusokat találjon arra, hogy hogyan éljenek meg a zenészek, és az őket promotálók is ebből a nélkülözhetetlen táplálékából testünknek-lelkünknek – ami a zene.

Courtney Love már 2000-ben megírta manifesztóját, melyben a zsarnok kiadók, a vegetáló, kisemmizett szupersztárok, és a rajongóikhoz új, demokratikusabb utakat kereső fiatal művészek kapcsolatait szedte ízekre. A digitális gazdaság már akkor jóval kecsegtetőbbnek tűnt, mint a régi lemezkiadók, s még a megszokott sztárkiváltságokról való lemondás is megéri, állította Courtney, ha őszintébb és közvetlenebb a kapcsolat a rajongókkal. És a kalóz nem te vagy, amikor letorrentezed a  Kurt Cobain összest, hanem a Warner, vagy valamelyik másik nagy zsarnok.

Ugyanakkor a zenét most is el kell adni valahogy. Noha a dalok mostmár – hála a DAW (a digital audio workstation) rendszereknek, a virtuális hangszereknek – otthon, a kisszobában is elkészíthetőek, ahogy például Gotye a Somebody That I Used to Know című dalát megírta. A zene olcsóbban, és gyorsabban készül el, mint valaha, köszönhetően az új, sokak által könnyen megismerhető eszközöknek, ugyanakkor a mai zeneőrültek már open-source attitude-del bírnak, azaz a nyílt hozzáférés elve mind a szórakozásban, mind a tanulásban egyre inkább terjed. Ha beírod a Youtube-keresőbe, hogy “How to use Logic Pro?” (digitális zeneszerkesztő), többezer választ találsz. A Redditen hasonlóan sokezres közösség tanulja a zeneszerzést, írást, magas szinten, ingyenesen. A zenészeknek ebben az új közegben másképp kell megközelíteniük a hallgatóikat, a multiplatformok digitális bennszülötteit, akik kedvenc számaikból összerakott rádiókat hallgatnak (last.fm), és ha valakire begurulnak, örökre törölhetik a playlistjükből.

A zenészeknek, és segítőiknek ki kell építeniük saját, minél szerteágazóbb, minél “altruisztikusabb” hálózatukat, amely tagjainak sokféleképpen biztosítja mind a zenész életének publikus részeihez (Instagram, Twitter stb.), mind műveihez való hozzáférkőzést. Ehhez  a művésznek tudnia kell, kinek írja a zenéjét, be kell építeni magát a megfelelő rádiókhoz, filmgyártókhoz, klubokhoz, lapokhoz, fent kell lennie Youtube-on, a Soptify-on, rendszeresen közölni kell hogylétét az Insta-n, és hasonlók. És tényleg sokakhoz tud így eljutni, ha elkapja a figyelmüket.

A Soundcloud havonta 250 millió látogatást számlál, és bárki felteheti, meghallgathatja, amit csak szeretne, s nem fizet érte semmit. Pitbull például, akit a Facebookon 50 millió, a Youtube-on 170 millió fan követ, kevesebb, mint 10 millió abumot adott el eddigi karrierje során. Ugyanakkor a figyelem akkora iránta, hogy a szemfüles brandek kiválóan felhasználhatják. A Monster Energy, az energiaital márka, büszke arra, hogy nem reklámokra, rádió szpotokra, s egyebekre költi a pénzét, hanem atlétákat, zenészeket, és magukat a fanokat támogatja. És minél nagyobb egy márka, annál hamarabb, és annál nagyobb figyelmet tud az általa “felkarolt” művésznek kivívni. (Így például a nálunk is jelenlévő Hard Rock Café a Hard Rock Record húsz éves vállakozásának része, amely a “rock’n roll sensibility” – érts alatta, amit szeretnél – fenntartását és ápolását tartja missziójának, és 70 000 darabos rock mementógyűjteményével hívja fel a figyelmet szerte a világon a műfajra.) Mostanában úgy fest, minél nagyobb a márka, annál jobban szeret kommunikálni: főként, mivel a fiatalok a kulcs, hiszen a legdominánsabban növekvő zenei platformokat, a mobiltelefonokat, zenei és szórakoztató appokat 75 százalékkal, a sharing oldalakat 20 százalékkal többet használják, mint a többi generáció.

A fiatal zenőrült megosztja, amije van, fuccs a lemezeladásnak. Mivel azonban a fiatalok figyelme sokkal inkább koncentrálódik ezekre a platformokra, mint régen talán bármire is, ez a figyelem elviszi a nézőket a fesztiválokra, az előadásokra, s produkál eladást is. A brandek felveszik a lendületet, keresik a fiatal tehetségeket: a GUESS, a Red Bull és Steve Madden idén 1,34 billió dollárt fog szponzorként zenei fesztiválokra, koncertekre, a fogyasztók és a brandek közötti kapcsolatok kiépítésére költeni. A márkák tehát megértették, hogy a zene a fiatalok identitásának fontos része. Nem csak szórakozás. Legalább olyan fontos, mint az, hogy hogyan öltözünk, valamint, hogy kikkel haverkodunk. Fesztiválokra és előadásokra menni is az identitást meghatározó dolog, s az adott zenekarral fuzionáló brand a fan életstílusának része lesz.

S az életstílus ebben az agyondizájnolt világban is rendelkezik ilyen vagy olyan morális visszhanggal – itt jönnek azok a kérdések, amelyekben a zenészeknek profin kell megfelelnük. Például nem mindegy, miket pötyögnek be a Twitteren, vagy bárhol a neten, mert az kőbe lesz vésve, s a legváratlanabb pillanatokban kerülhet elő. Így járt például Macklemore, aki a Grammy-átadón hatalmas sikert aratott Same Love című dalával, majd sajnos előkerült néhány régebbi tweetje, ahol ekézi a gay jogokért fellépőket. Ugyanígy pórul jár, aki nem az őt támogató márkának megfelelő viselkedést, stílust képviseli, mint például Chris Brown, aki addig veszekedett Rihannaval a Grammyn, amíg a Wrigley’s (akinek Doublemint termékhez Brown Forever című dala volt a himnusz) ki nem dobta őt a kampányából.

Az is lényeges, hogy ha véletlenül nem mennek a dalok, akkor is jelen kell lenni a médiában, a megfelelően sztájlingolt show-kban. Két lemez között kisfilmeket, esetleg parfümöt kell kreálni, és tartani kell a frontot az Instán és a Twitteren. Beyoncé ki merte dobni Beyoncé című dalát tavaly karácsonykor az iTunes-ra, minden előzetes megbeszélés nélkül a kiadójával, nulla promócióval, s bejött. Kisebb sztároknak ezzel is vigyázniuk kell, mint ahogy a free mixtape-ek, streamben hallgatható friss LP-k is óvatosan kezelendők. Lehet, hogy egy fillért sem fognak hozni. Nem lehet tahó a zenésztársaival, offline és online be kind, különben hamar ejtenek. Nem lehet addikt, mert akkor le fogja mondani a koncerteket előbb-utóbb, botrányokat csinál, s a vége lehet nagyon szomorú, ahogy Amy Winehouse sorsa. És nem bújhat el, elérhetőnek kell lennie bármikor. A legrosszabb, ha fake follower-eket fizet, hogy az oldalai látogatottabbaknak tűnjenek. Van már Forgotify is, ahol a soha az életben meg nem hallgatott (okok fentebb) dalokat lehet meghallgatnia annak, aki megsajnálja szegényeket. Tehát óvatosan a nettel, a fanokka, és a promóval. Azt mondják, most ez a hármas dönti el, merre megy tovább a zene sorsa. Felelősség, az biztos!

Here, take my Prada pants. Fuck it. Let us do our real jobs. And those of us addicted to celebrity because we have nothing else to give will fade away. And those of us addicted to celebrity because it was there will find a better, purer way to live. (Courtney Love)

Képek innen, innen és innen.

Szöveg: Laura

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s