Szakállas gördeszka, Coco Chanel, testkép-integrációs zavar – Divatfilmek #2

Van szakálla a Santa Cruz deszkádnak?! Miért teszi fel a legújabb kisfilmjében azt a kérdést az Always? Keira Knightley Coco Chanel szerepében? Szőrmék? Az a beteg, aki hordja, vagy bennünk él az ősi ösztön, ahogy a pszichiáter Karl Lagerfeld kisfilmjében  mindjárt be is bizonyítja? Félhet-e egy fiatal lány a saját  bal mellétől? Tegnap reggel még messzire küldtem volna azt, aki ilyen kérdésekkel piszkál a 60 fokban – azóta azonban láttam a most következő kisfilmeket. Hol vidámak, hol nem, hol hiszünk nekik, hol nem. Fashionfilmek, identitásszósszal, depresszióöntettel, pszichológiával, pszichózissal, büszkeséggel. Roman Polanski és David Cronenberg is beszállt, úgyhogy jön majd a  danger zone, a legvidámabbtól haladunk a dark side felé, de semmi pánik, ez csak divat.

Santa Cruz: Weird Beard

Meleg van, de magamnál vagyok, amikor leírom ezt a két szót: szakállas gördeszka. Hogy pontosan miért tudunk erről beszélni, arra talán a szakálldivat tavalyi és idei felpörgése lehet a válasz. Jeremy Fish (két részes bemutatkozó interjú vele itt és itt) grafikus összeállt a snowboard, surf és deszkás kultúrát mesterien kiszolgáló, divatos és divatot csináló Santa Cruz márkával, és létrehozta őt, a szabadon szálló szakállú deszkát. Mostanában nagyon megy a variálás a szakállal, van, akiről leszedik, s vannak, akikre ráerőszakolják, hogy Conchita Wurstot ki nem felejtsem. De komolyra fordítva, tényleg visszatért a viktoriánus kor szakálldivatja, a dús, hatalmas, mindenféle formára tekert, illatosított és fényesített arcszőrzet. Nekem speciel nagyon bejön: csak ne lakjanak benne bogarak. Állj, ez a bogártéma még előjön később, a mellére allergiás lány filmjében. Lássuk tehát  a deszkát, amely nem kerülhette el a sorsát.

Én vagyok dilis vagy PRADA SUITS EVERYONE?

A Prada-t 1913-ban alapította Miuccia Prada kreatív nagypapája, és akkoriban főként bőr holmikat készítettek az európai arisztokrácia számára. Azóta sem kímélík agyon négylábú sorstársainkat, a következő kisfilmben szereplő lila bunda valódi (nem egy lila állaté, olyan nincsen, legalábbis  a szőrmeipar nem ismer ilyet), festett változtatban. A filmet Roman Polanski rendezte, Helena Bonham Carter és Ben Kingsley a két szereplő, a kérdés pedig, hogy miért járunk egyáltalán pszichológushoz. Vagy, hogy mit vegyünk fel, ha mégis járunk. Olvassunk nyáron Freud-ot, jó móka!

COCO CHANEL: Once Upon a Time. Karl Lagerfeld filmje.

Karl Lagerfeld rendezni is szokott, ha éppen nem vereti magát majdnem palacsintává (csak az Amnesty International kedvéért). Nem kisebb istennő a főszereplője a filmnek, mint Coco Chanel, aki, mint köztudott, árvaházban töltötte gyermekkora tekintélyes részét, aztán megmondta, illetve megtervezte, mit fogunk hordani a következő pár évszázadban. Ilyen az élet! Lagerfeld fekete-fehér, kényelmes tempójú, 1913-ban, Deauville-ben játszódó csaknem húsz perces filmjében Keira Knightley alakítja a fiatal és észbontóan tehetséges Coco Chanel-t, aki boltja előtt várakozva szemlézi a tömeget: ki fog bejönni kalapért? Engem megihletett, vettem is egy fehér barett-szerű kalapkát a Király utcában.


ALWAYS: Like  a Girl

Ha van kedvencem, az ez a kisfilm, Dakota miatt, kb. középen szerepel ő. A kérdés, amelyet a mű mindenkinek feltesz, hogy milyen, amikor egy lány csinál valamit, olyan lányosan? Hogy fut egy lány? Hogy gondolkozik egy lány? Hogyan üt meg valakit egy lány? Hogy verekszik? Bárcsak valaki beszélgetett volna kislány korunkban ezekről velünk. Talán még nem késő, az Always megteszi. Számomra megható az egész, egyszerű kis alibiből sztereotípia döntögetőnek beállított reklámfilm helyett az élet legfogósabb kérdéseibe megy bele. Ha könnyekre fakadsz tőle, nem vagy egyedül.

David Cronenberg: The Nest

Az idén az International Film Festival of Rotterdamon indított csaknem tíz perces kisfilm a testképintegrációs zavar (body integrity identity disorder) nevű betegség egyik áldozatáról szól. Egy fiatal lány látható félmeztelenül, akivel a szerinte nem az ő testéhez tartozó bal melléről beszélget a csak hallható, de nem látható szakember. Hogy miért annyira felkavaró? Az Erőszakos múlt, a Meztelen ebéd, a Pók, s sok más hasonlóan nyugtalanító, és képi világával a nézőt sokszor igen zavarba hozó, nagyon mély vizekben evező Cronenberg most is hű önmagához, és nem hoz kompromisszumokat a téma bemutatását illetően.  A Monokini 2. projekthez némiképp hasonlóan, amely a mellüket rákban elveszítő nők számára tervezett szuper fürdőruhákkal mutatkozott be pár hónapja, ő is a nők saját testükkel szembeni averzióiról, a társadalom által elvárt megjelenési normákról, az ezekből fakadó pszichózisokról beszél. Nem könnyű így a végére, tudom, de tudnunk kell arról, mivel küzdenek a lányok. Like  a Girl.


 

Szöveg: Laura

One thought on “Szakállas gördeszka, Coco Chanel, testkép-integrációs zavar – Divatfilmek #2

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s