Élet az időn kívül és belül – Lucy Hilmer: Birthday Suit

Egy emblematikus alsónemű, majdnem-meztelen test, fekete-fehér kompozíciók, hideg, kietlen tájak vagy szobabelsők, negyven év képekben… Az AnOther Magazine online felületéről navigáltam az itsnicethat.com Lucy Hilmerrel készített interjújához és a művésznő konceptuális “selfie”-jeihez. Nagyon érdekesnek találom a hasonló sorozatokat – melynek alanyunk egyébként a Birthday Suit címet adta, hamarosan kiderül, miért -, mivel annak ellenére, hogy lényünk bizonyos hányadával mindnyájan az időn kívül élünk, belénkvájják annak vasfogát és a szemünk láttára húzzák fel biológiai vekkerünket: hejj, hejj, egy újabb év telt el, földi halandó, kezdj valamit magaddal; élj! “Szülinapi öltözék” fanyar, sejtelmes alaphanggal, negyven év távlatából: jöjjön Lucy Hilmer fotónaplója és a vele készített interjú lefordított verziója!

Amikor az első fotót lőtted, gondoltad volna, hogy ez egy hosszútávú projekt kezdete?

1974-ben, amikor elkészítettem az első Birthday Suit portrémat, fogalmam sem volt, hogy ez egy hosszútávú sorozat lehet. Elkezdtem fotográfiát tanulni San Franciscoban és elmentem a Zasbriskie Pointhoz Death Valley-be heccből, illetve egyfajta tiszteletadásként Antonioninak és filmjének, amely az ellenkultúráról szól. Elhatároztam, hogy készítek egy képet magamról a “szülinapi öltözékemben” Death Valley-ben, mivel azokban az időkben az a mondás járta, hogy nem bízhatsz senkiben, aki 30 fölött van. ’74-ben, amikor 29 lettem, kitaláltam, hogy megörökítem magam az utolsó évben, mielőtt 30 leszek.

Miért vagy meztelen a képeken?

Az első fotózáson készült képek közt megakadt a szemem azon a fotón, amelyen csak egy alsóneműben vagyok. Akkor ismertem fel, hogy a képen szereplő személy több egy felszínes, meztelenül pózoló lánynál: sebezhető, nyitott és esetlen. Az voltam én.

A fotóidhoz használt helyszínek a tengerparttól kezdve a lakásodig terjednek. Mennyit gondolkodsz a helyszínen egy-egy képnél?

Minden évben az utolsó pillanatban döntök arról, hogy hol fogom fotózni a portrémat. Mindegyik Birthday Suit arra reflektál, hogy hol vagyok valójában, lelkileg, szellemileg és fizikailag, testileg egyaránt.

Miért hiányzik néhány év dokumentációja a sorozatból?

1974-től kezdve napjainkig minden születésnapomról van képem. Pár éve úgy döntöttem, hogy két képpel mesélem a történetemet. Egyébként azt tervezem, hogy minden fotómat publikálom majd, amikor megjelenik a könyvem.

Biztos kellett ahhoz bátorság, hogy magad felé fordítsd a kamerát és önportrékat készíts. Megbántad valaha, hogy személyes életedet és megjelenésedet tetted fotósorozatod tárgyává?

Kellett, főleg azután, hogy 2005-ben, amikor 60 éves lettem, a sorozat nyilvánosságot kapott. Saját magamnak készítettem ezeket a portékat, azért, hogy megemlékezzek minden egyes április 22-éről és arról, hogy hogyan éreztem magam akkor. Ez egy családi történet – egy kis csavarral.

Ha utazhatnál az időben, melyik évhez, melyik fotózáshoz térnél vissza?

Azt gondolom, hogy a Birthday Suit képek leglényegesebb aspektusa számomra az, hogy életem bonyolult periódusaiban készítettem azokat. A fotók azért születettek, hogy megörökítsem magam az idők során, s csak rájuk nézve visszatérhessek bizonyos momentumokhoz, amikor csak akarok. De most, már majdnem 70 évesen arra törekszem, hogy csak a jelenben éljek.

Mesélnél egy kicsit a filmről, amelyet a fotósorozattal készítesz?

Óriási szerencsém van, hogy egy profival, a férjemmel, Bob Elfstrommal készíthetem home-made filmjeimet. Évtizetedek óta gyűjtöm az anyagot a személyes filmemhez, melynek címe Stopping Time lesz. Egy fotósról szól (rólam), akinek a rögeszméjévé válik, hogy megállítja az időt képeivel.

Képek innen, szöveg innen.

Fordította: Ivett

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s