Fashion Week Sounds #1 – Zenei inspiráció a New York-i és londoni divathétről

A divathetek – amellett, hogy a jövőbeli trendeket hivatottak bemutatni és megosztani – az inspiráló és artisztikus elemek mixelésének tömény koncentrátumai, és valószínűleg ez az oka, hogy még az egyes események után is teljesen rá vagyunk kattanva a témára. Ez a rajongás azonban nem kizárólagosan a dizájnereknek és a kollekcióknak szól – imádunk mindent, ami plusz élményt kölcsönöz a show-nak, legyen szó a modellekről, a runway dizájnról vagy akár az aláfestő zenékről.

Az izgalmas kollekciókkal a szemünket, a háttérből kiegészítő elemként szóló zenékkel pedig a fülünket kényeztetik a tervezők. Ráadásul a megfelelő soundok kiválasztása esszenciális a show szempontjából – a jó választás hozzáadott értéket képvisel, a rossz viszont óhatatlanul kidurrantja a bemutatók feelingjének varázsbuborékát. Nézzük, mik voltak a favorit háttérmuzsikák a New York-i és a londoni eseményeken.

Carolina Herrera a virágos-geometriai kísérletezése mellé egy minimalista tracket párosított. A kollekcióhoz hasonlóan a német Hauschka Agdam című zenéje is a klasszikus, letisztult és a modern elemek kombinálására épül: a zongoraalapot lájtos elektronikus elemek teszik színesebbé.

Keverhető az egyesek által fülsüketítőnek titulált, maximálisan mai zene egy olyan klasszikussal, mint Strauss? Igen! Vagy legalábbis a Marc by Marc Jacobs zenei direktora, Steve Mackey látta a dolog létjogosultságát– ezzel a mozzanattal a show-t „hardcore idealizmus megtestesüléseként” aposztrofáló Luella Bartley egyúttal a zenei világot is körülírta. A Rhythm Control ütős elektronikája Strauss lebilincselő hangzásvilágával váltakozva nem mindennapi mix, de valljuk be, hogy van valami varázsa, főleg amennyiben a MBMJ angol rave-kultúrából formált extrém kollekcióját kíséri.

A Diane Von Furstenberg mind a kollekciót, mind a zenei topicot tekintve igen változatosat alkotott – „love” témában felcsendült többek között egy kis remixelt Serge Gainsbourg, illetve Barry White, majd kaptunk némi funkyt a ’80-as évek egyik sikerzenekara, az Imagination jóvoltából. Nálam ez az aláfestés volt a nyerő, egyébként is a változatos zenei mixek a gyengéim.

A BCBG Max Azria showjának köszönhetően ismerkedtem meg Kwamie Liv dán énekesnővel, aki egyelőre nem került a zenei világ mainstreamjének közelébe, de úgy érzem, ez még változhat – hiszen a pop-alternatív irányzatok határmezsgyéjén tevékenykedő, különleges hangú énekesnők sosem mennek ki a divatból, gondoljunk csak Lana Del Rey vagy Lorde sikereire. A bemutató az amerikai alternatív rock és indie szcénát erősítő Sleeping at Last egy melankolikus, lassú számával folytatódott, majd lezárásként Kwamie Liv 5 am című dala tért vissza. Egyébként a lágy hangzásvilág tökéletes harmóniában volt a selyem által uralt kollekcióval.

A Tommy Hilfiger kollekciója a rockfesztivál-sikk koncepció varázsában született, így a a bemutató playlistje is elég ütősre sikeredett; többek között a ’60-as, ’70-es évek glam rockjának képviselői, a T.Rex, továbbá minden idők egyik leghíresebb bandája, a Beatles közreműködésével. Természetesen a R&R hangulat nem is lenne igazi Jimi Hendrix nélkül:

Alexander Wangék a sneaker stílust kiegészítendő igazi vagány zenéket válogattak össze, ami a kollekció fiatalos dinamizmusát még inkább hangsúlyozta. Az alig tízperces bemutató alatt felszínes ismeretséget köthettünk napjaink house, elektronika és hip-hop stílusával, illetve ezek egyvelegével. Matrixxman, Tyga, Diplo és társaik – a műfaj kedvelőinek meleg szívvel ajánljuk a show visszanézését!

Ami a zenei palettát illeti, Londonban sem unatkoztunk. Kezdésként megemlíteném rögtön a House of Holland brandet, amely egyrészt napjainkból inspirálódott a Suuns legismertebb számával, majd 1968-ból, a Deep Purple debüt albumáról válogatott: a Hush lett a nyerő. A zenei kíséret nem meglepő, hiszen a kollekció maga is a ’70-es évek varázsát és rocklegendáit idézte némi pszichedéliával megspékelve – mind a 2020, mind a Hush maximálisan alátámasztja ezt a koncepciót.

Ugyan Jasper Conran kollekciója nem igazán tűnt ki a többi közül, a brand egy remek zenei sorozattal kedveskedett a közönségnek, amivel számomra némileg kompenzálta a kollekció hiányosságait. A sorozatot Lana Del Rey West Coast című dala nyitotta, majd áteveztünk a zenei világ egy kevésbé mainstream szegletébe, és egészen izgalmas trackekkel találkozhattunk. Íme két kedvenc ízelítőnek:

A Tom Ford badass csajokat vonultatott fel extrém frizurákkal, hatalmas platformos cipőkben és vagány, csupa glam összeállításokban. A kezdeti rebellis feelinghez idomult Banta Someday című dala, majd a girlpowert Sarah Jaffe erősítette tovább.

A Sibling kollekciója – ami nálam egyértelműen a No.1 volt Londonban – egy erős 80-as évek inspiráció mentén formálódott, szellemiségének központi szereplője pedig Madonna volt. Ez nem csak a ruhakölteményekben, de a zenei világban is igen jól megmutatkozott.

Szöveg: Alexandra

Képek innen és innen.

We are in love with fashion weeks, but not only because of the designers and their awesome collections – we also adore the fashion week tracks. Let’s listen to the best sounds from New York and London 2015 spring-summer RTW shows!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s