Csodaidő, délibáb – The FOUR SS15

Szimuláció, illúzió és hamis valóság. Valamit építeni gyakorlatilag a semmiből, a semmire. Dubai Emírség, mesterséges szigetek a tengerben, Las Vegas kaszinóparadicsoma a sivatag kellős közepén. És persze Disneyland, egy fényűző játékország… Egy tünedező, kétségkívül múlékony, szintetikus eufória, amolyan „you only live once”. Elutazol, kiszakadsz a kis világodból, habzsolod az új dimenzió minden egyes másodpercét, halmozod az élményeket és mohón gyűjtöd be a vizuális ingereket. Hamis kép, hamis értékek?

A The FOUR napjaink egyik legsikeresebb feltörekvő brand-je. A tervezőtrió az ’50-es és ’90-es évek sziluettjeit mixelte aktuális kollekciójában: az ’50-es évekről nekem mindig a kívülről tip-top, amerikai háziasszonyok és a Barbie baba, valamint Hollywood ragyogása jut eszembe, a ’90-es évek meg talán a „legműbb” évtized: szilikonmell, testépítés, botox, médiauralom és topmodellkultusz…

GO! (fotó: facebook.com/thefour.official)

Kontrasztos anyagok találkoznak a délibáb színeivel; azt látod, ami valójában? Az ábrándozás szenzációja, a szemfényvesztés mesterfoka: egyfelől a tervezők a napsütés és a sivatag természetes színeihez nyúltak, mint a meleg halvány rózsaszín, az aranyló narancs a lemenő nap után, a homokszín és a beige. Másfelől izgalmas ellentétet képeznek a tagadhatatlanul mesterséges, neonos, vibráló tónusokkal, ami már az ember által létrehozott, természetre rátelepedő környezet védjegye. Kaszinó-fények és homokszemek. Természet és ember, valódi és mesterséges?

A tervezők egy óvatos, nagyon tudatosan felépített, eklektikus víziót jelenítettek meg klasszikus formák elevenednek meg szelíd nőiességgel és androgün minimalizmussal: hisz már nem az ódivatú háziasszonyról, vagy a túlspilázott, 1990-es évekbeli lányról van szó, 2014-et írunk. Ilyen lenne korunk nőideálja? Rejtett ám mégis felbukkanó nőiség jellemző ránk, miközben egyre maszkulinabbá válunk, az erősebbik nem pedig elgyengül? Kontrasztok és végletek.

SS15 show backstage (fotó: facebook.com/thefour.official)

Szintetikus anyagok lépnek frigyre a legfinomabb, természetes matériákkal a darabokon, érzékeink megcsalatkoznak, hisz’ a tervezők egyben varázslók, bűvészek is. Játszanak velünk és a markukban tartanak: annyit látunk, amennyit ők akarnak; a valóság aprócska töredékei, a realitás felcsillanása jelenik meg a printkollázsokon, hímzés és applikáció utaztat vissza minket a múltba, a kézműves hagyományokhoz, tradíciókhoz, miközben bámulatos hidat képeznek a hamis imitációjával.

Ledér kis spagettipántok visznek kacérságot a kollekcióba, melyek tökéletes „kiegészítői” a lágy esésű anyagoknak: a finom matériák – még ha a szabás nem is követi a testet – kétségkívül szexi hangulatot alkotnak, így viselőjük úgy lehet figyelemreméltó, hogy sehol nem mutat sokat! A domináns fekete-fehér mellett az irizáló felületek azt a naplementét idézik, amely még csak most kelt fel.

Az ultranőies, midi hosszúságú, derékban szabott bő szoknyák mellett két abszolút kedvenc darab ejtette foglyul a szívemet: az egyik egy „kis fekete”, egy kis avantgárd felhanggal, izgalmas szabással, a másik pedig egy meleg színben pompázó, mintás, kimonószabású darab. Csodaidő, délibáb.

Szöveg: Emese

Runway képek: Holecz Endre

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s