A dada él – DAIGE AW14-15

A Daige és a dada: együtt. Szeptemberben már hírt adtunk róla Décollage sorozatunkban, hogy a Daige 2014-15-ös őszi-téli kollekcióját a dadaizmus jegyében tervezte meg Tóth Melinda. A dadaistákhoz illő bátorság nem hiányzott a brand korábbi formabontó, igényes darabjaiból sem, de vegyük közelebbről szemügyre, hogy miként működnek mindezek az aktuális, dadaizmus köré szerveződő kollekcióban!

A kollekció magát a dadát idézi meg, az egyik legmeghökkentőbb, legbátrabb művészi kezdeményezést, amelyet valaha láthatott a világ. A dada alkotói hatalmas lelki és művészi erőt mutattak fel az első világháborút követő években, a háború kegyetlenségével, értelmetlenségével, a cinikus gyilkolással szembefordulva. Az addigi művészi formanyelveket elégtelennek ítélték, korlátnak tekintve közös erővel lerombolták azokat, ezzel olyan kreatív ellenálló erőt élere hívva, amely azóta is  érezhetően vibrál a levegőben. Nem működik a hagyományos racionalista világkép, nem működik a viktoriánus erkölcs, nem úgy működik semmi, ahogyan eddig hittük, mondták. Tiltakozzatok, ha kívülről akarnak rátok erőltetni bármit, hallgassatok a belső hangra! S hogy visszatérjek a Daige-re: öltözzetek az unalmassal, a konvencionálissal szemben. Bátran.

A kollekció egyik darabját tehát az általunk gondolt képzőművészeti párjával, egy magyar festő, Bortnyik Sándor Zöld Szamár című 1924-es festményével mutattuk be korábban. A kurrens Daige vonal fekete-fehér színekkel játszó darabjait egyrészt a Arp és Duchamp kollázsainak, széttépett papírokból ötletszerűen összeállított képeinek inspirációi adták, másrészt Arp különleges reliefjei, amelyek egymásra helyezett fa és fémlemezekből álltak.

A mintákat Melinda által kézzel rajzolt kockák, illetve a papírkollázsok jelenítik meg, melyek egyértelmű referenciaként nyúlnak vissza a képzőművészeti inspirációhoz és a véletlen rendező erejének elvéhez. A dadaista festmények a széteső/összeálló személyiség problémáinak, a mozgás elemzésének, életutak ábrázolásának ready-made-jei, esetleges tárgyakkal, ideákkal való megkomponálásai, szobraik pedig magának a testnek a nem konvencionális megjelenítésével leheltek új lelket a 20. századba. A kollekció darabjai mögött ott a dada kreatív, Arp lágy ívű, absztrakt szobraiban is megjelenő testkoncepciója, emóciókkal teli ábrázolásmóda. Arp aktfestményein találunk nagyon inspiráló, az aktok miliőjét adó nonfiguratív, szinte tapintható háttereket, melyek életre kelnek a kollekció szellemidézése által.

Ha egy ruha nem konvencionális, nem szimmetrikus, felmerül a gyanú, hogy a tervező a testet sem tekinti (szerencsére) elvont, sematikus, sztereotipikus szabályok közé szorítandónak. Érdemes alaposan szemügyre venni a színek és felhasznált anyagok arányait is; a Daige kollekciójában gyapjú, makrokord, jersey és viszkóz-selyem gazdagítja a palettát. A fekete és a bézs az uralkodó most, egyébként a fehér, a mandula barna, a mályva, a bézs, a levendula, a pink, a tompa kék és a zöld színek váltakoznak, és a dadaista komponálási technika, valamint az absztrakt formák is minden darabon ott vannak. Nagyon humoros és egyben elegáns a hosszú szoknya, s a ruha által megidézett dadaista dekonstrukciós elv: a csodálatosan omló fekete ruha a bal vállnál T-shirt-ujjat kap, a jobb oldalon pedig fehér, könnyű, testhez simuló kabátkává válik. Amit rossz esetben meghasonlásnak tekintünk, skizofréniának, tudathasadásnak, egyéb rémes dolognak, tessék, egy ruha által olvasható, hordható, érvényes állapottá válik: az személyiség összetettségéről, a szimplicitás nagy ívben való elkerüléséről van szó. És még elegáns is!

A másik hosszú szoknya egyben mini szoknya is, Arp szobrait idéző hullámmokkal elválasztódva középen, a mini oldalon hosszú ujjakkal, a földet söprőn röviddel. Humoros, groteszk öltözet, amely viselőjétől is megkívánja a rafinált, reflektált, kifinomult viselkedést. Ami jó.

Arp szerint a dada kifejezést (ami ‘vesszőpariparipát’ jelent) akkor találta ki Tristan Tzara, amikor egy délutáni beszélgetés közben ő éppen egy brióst emelt a bal orrlukához. A vicces anekdota mögött azonban nagyon kemény, gondolkodó fejek vannak. Az ötletszerűen, a tárgyak halmazából kiemelt egyes darabok, minták, színek a korabeli dada eltökélt, forradalmi lépései voltak egy nem a neutrális hatalom által hierarchizált világ ideáljának irányába. Talán az sem véletlen, mennyi vita,  fórum, és beszélgetés zajlik mostanában a fashion világának fenntarthatóságáról, mélyebb értelméről. A Daige ebben a vitában most nagyon szofisztikáltan foglalt állást, a hétköznapi viseletektől az estélyi ruhákig átgondolva, mit is üzen a dadaizmus. Nem gondolom, hogy könnyű áttenni képzőművészeti gondolatokat a fashion világába, anélkül, hogy az ne szimpla mintabeemelés, a színek, a formák átemelése lenne. Ehhez kell a ruhák funkcióinak, egyes helyzetekben való “viselkedésének” tiszta víziója is.

A mostanában újra divatban lévő, boka felett feltűrt bő nadrág a kollekcióban gyakran szerepet kapó fekete garbóval, és a szimmetriájából kibillentett, cipzáras kis zakóval könnyedén idézi a menswear egyes vonalait is, ugyanez a nadrág farmerrel és az arpi vonalakkal bíró kötött pulóverrel némi ’80-as évek fílinget is hozzátesz a hangulathoz. Dekoratív és nagyon direkten festményt idéz a rombusz alakú hosszú kabát, fekete crop-toppal, fekete leggingsel, és elgondolkoztat, miért érzem úgy, hogy ebben a szerelésben nemcsak kocogni (a kabátot szépen kishátiban összehajtva), de egy kortárs darabra (a kabátot szépen előszedve és felvéve) is elmennék. A fűrész alakú, áthajtott, aszimmetrikus szoknya igazi duchampos forma, ahogyan a nagyon mélyen, szinte a köldökig kivágott blúz is, amellyel egyébként párban van. Az óriáscipzáros, majdnem térdig érő ruha azzal a gondolatával fog meg, hogy makacsul nem követi a test vonalait, csaknem köldöktől csaknem térdig ér a cipzár, nem “nőies”, nem “szép”: a húszas évek kissé bohém művésznő-frizuráját viselő modell azonban mégis életerőt, gondolatiságot, szépséget sugároz. Na ezt fejtsd meg dada nélkül! Ugye,  hogy nem lehet? És még valami: noha a cipők illeszkednek a koncepcióba, meg merem kockáztatni, hogy magassarkúval, csizmával is zseniálisak ezek a ruhák. 

A Magyar Nemzeti Galériában október 19-éig lesz még látható a Dada és szürrealizmus – Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dalí, valamint az ahhoz kapcsolódó, Átrendezett valóság – Alkotói stratégiák a magyar művészetben a dada és a szürrealizmus vonzásában című kiállítások, közben 17-én a Daige 2014-15-ös őszi/téli DADA kollekciójának prezentációja is itt lesz. 

A teljes lookbookért katt ide!

Photo: Peter Hencz
Make up: Laura Tegely
Hair: Csongor Bozo
Model: Fanni @Visage
Shoes: Vagabond

Szöveg: Laura

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s