SundayTunes #8 – Live in the Moment!

Tudjátok, én is azok táborát erősítem, akik szerint a boldogság az apró örömökben rejlik, csupán tudni kell észrevenni őket. Érezhetjük ezt a boltban, amikor vásárlás közben pont a kedvenc számunk szól a rádióban, vagy amikor a hazafelé tartó buszon csak hátrahatjuk a fejünket és élvezzük az ablakon beszűrődő utolsó, még igazán meleg napsugarakat. Ennek hatására válogattam össze az aktuális SundayTunes-t: olyan dalok és képek következnek most, amelyek legyőzik bennünk a tudat alatti feszélyezettséget a közelgő hétfő miatt, és úgy érezhetjük, jelen pillanatban képesek vagyunk bármire, mert most, ha nem is örökre, de ebben a pillanatban minden a legnagyobb rendben van körülöttünk.

The Lumineers – Ho Hey

A Lumineerstől tulajdonképpen majdnem bármelyik dalukat betehettem volna a válogatásba. Könnyed, folkos hangzásviláguknak köszönhetően rögtön jókedv fog el, ha őket hallgatom. Emlékszem, amikor kijött az első (és sajnos azóta is csak egyetlen) albumuk 2012 tavaszán, hónapokig csak őket hallgattam repeaten. A kedvenc márkám, a Free People 2014-es októberi katalógusában talált hangulatos fotó is ezt a feldobottságot adja vissza.

Roo Panes – Open Road

A zavarba ejtően jóképű Roo Panes nevével először a Burberry Acoustic-kampány során találkoztam. Szerelem volt első látásra, hallásra, mindenhogyan. A trackhez kapcsolódó képen is ő látható, a divatházzal való együttműködés fotósorozatának egy darabja, ami a 2012-es őszi-téli férfikollekciót reklámozza. Ja, egy érdekesség: az eredetileg Andrew névre keresztelt srác a Roo becenevet azután kapta, hogy gyerekként beleesett egy tóba, csakúgy mint a Micimackóban egyszer Zsebibaba, eredeti nevén Roo. Nos, angolul tényleg minden jobban hangzik.

St. Vincent – Rattlesnake

Az énekesnőt még a Bon Iverrel közös Roslyn című dal kapcsán ismertem meg, és azóta is követem pályájának alakulását. Nagyon szeretem az idén megjelent self-titled albumát, de a korongon lévő számok közül is a legelső, a Rattlesnake a kedvencem, így nem mindig jutok tovább a tracklisten. Külön öröm, hogy Annie Clark, vagyis St. Vincent nem egészen egy hét múlva Budapesten koncertezik, már nagyon várom. A rendkívül szimpatikus énekesnő dalát pedig a maga területén hasonlóan zseniális színésznőről készült képpel párosítottam: ő Tilda Swinton, a fotó pedig a 2011-es augusztusi W magazin számára készült.

Alt-J – MS

Természetesen nem múlhat el feelgood-lista a kedvenc bandám, az Alt-J nélkül. Imádom, ahogy ötvözik az elektronikus hangzást és a gitárzenét, minderre pedig rátesz még egy lapáttal az énekes, Joe Newman eszméletlen hangja. Az MS című, igazán vidám dal az első albumukról van, amelynek felemelő érzésére az 1996-os októberi olasz Vogue fotója erősít rá.

NONONO – Pumpin Blood

A svéd indie rock trió, a NONONO 2012-ben alakult, és idén tavasszal jelent meg első nagylemezük, a We Are Only What We Feel, amelyről a Pumpin Blood a kedvenc dalom. Imádom a szövegét, azt a fajta pezsgő, “soha-meg-nem-állunk”-életérzést írja le, amit én is hirdetek. És valami nagyon jól sikerült az idei fővárosi koncertek terén, mert novemberben őket is láthatjuk élőben Budapesten. Amikor ezt megtudtam, legalább annyira a fellegekben éreztem magam, mint a modell a C/U magazin címlapján.

Szöveg: Blanka

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s