„I’m living a different, happy, more fulfilling life” – A Zellweger-hisztiről

Hisztérikus sokkban figyelmeztetett bennünket a bulvársajtó: Renée Zellweger, sokaknak csak Bridget Jones, teljesen megváltozott: oda a bájos babaarc, helyette egy öregedő, felvarrt, átszabott, kvázi tökmás tekintet figyel ránk a kamera túlsó végéről. Kész, vége, Zellwegernek annyi?

Magam is meglepődtem az előtte-utána fotókon, amelyek bejárták az internetet: a 45 éves színésznő átváltozása előtt akár a bűn útjára is léphetett volna, ugyanis egészen egyértelmű, hogy tökéletes álcát jelentett volna számára az új fizimiska, még Mexikóba sem kellett volna szöknie ahhoz, hogy szabadlábon maradjon, senki sem tudta volna azonosítani őt. Bocs, ezek tények. Az utóbbi napokban ilyen és ilyenebb számon kérő, felháborodott, hol-van-a-régi-Bridget-Jones-féle cikkek és kommentek láttak napvilágot, ugyanis Zellweger hétfő este az ELLE Women is Hollywood eseményére volt hivatalos, ahol barátjával, Doyle Brahammal jelent meg, a színésznő arcától azonban mindenki kiakadt. (Egyébként már egy ideje így néz ki, tavaly is volt egy kisebb hisztérikus hullám az arcát illetően egy ilyesmi eventön való megjelenése után.) Kérdések zöme tolult a fejekbe: miért csinálta, mi van vele, hogyan lett beteg, miért öregszik, ki a hibás, miért bántjátok stb. A csend megtört, Zellweger válaszolt: köszöni, jól van.

Mielőtt “meghallgatnánk” a másik oldalt is, csendben, magunkban gondolkozzunk el azon, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy milyen alapon ítélkezünk bárki felett. Zellweger egy olyan szakmára, életre született, amelyben folyton szem előtt van, amelyben sosem lehet csúnya, kövér, öreg, ahol fotósok, újságírók lesnek rá a nap 24 órájában, amelyben nincs magánélete; van helyette siker, pénz, csillogás és temérdek, vélt vagy valós elvárás, amelyekkel valamit kezdeni kell. Ez az esetek többségében nem sikerül komoly áldozatok nélkül. Pia, drogok, lecsúszás, túlzásba vitt plasztika, depresszió – mert ez Hollywood. 

Természetesen senki fejéhez nem tartanak pisztolyt, hogy na, kérlek, tedd már tönkre a karriered, az életed, és kezdj el kokainozni, szabasd magad felismerhetetlenné, hogy elégedett (vagyis szánalomra méltó) légy végre, s persze nem is azt mondom, hogy a sztárság velejáróival eképpen lehet csak megküzdeni. (Amúgy is, honnan tudhatnám én azt?) Arról hadoválok épp, hogy próbáljuk a dolgokat ne csak feketén és fehéren látni, hogy próbáljuk meg megérteni ennek a pszichológiáját: a fogyasztói világ, a celeblét, a bulvár egy olyan mértékű nyomást gyakorol közfigyelemben álló bábjaira, amelyet mi csak egészen távolról látunk, s fogalmunk sincs arról, milyen így élni a mindennapokban. A felszínnek a felszínét kapargatjuk, kapuőr-titánjaink, a szenzációhajhász sajtó pedig rendszerint a dolgoknak csak a mocskosabb, figyelemfelkeltőbb oldalát adja közre. Ez így működik, ez van.

Hogy a rajongókon és a sajtón túl, miképpen reagál a szakma hosszútávon az egyébként sem A-kategóriás, szupertehetséges színésznőként számon tartott Zellweger átváltozására, mi lesz a Bridget Jones naplójával stb, talán komolyabb kérdés, de egyúttal nehéz is innen megjósolni. Ne is akarjuk.  (Btw, jövőre jön a The Whole Truth, amelyben Keanu Reeves mellett láthatjuk majd az új külsővel – izgalmas lesz, már csak ezért is.)

A közfigyelem egyébként még senkinek sem tette teljesen tönkre a karrierjét, sőt, mint tudjuk, sokan játszanak erre különféle pletykák, rémhírek, talányos twitter-posztok stb. elindításával, ugyanakkor hiába a reflektorfény, most biztosan nem lennénk Zellweger helyében – az a bizonyos fagyi ez alkalommal is (mint ahogy általában szokta) visszanyalt, de ezzel tisztában van a színésznő is. 

“I’m glad folks think I look different! I’m living a different, happy, more fulfilling life, and I’m thrilled that perhaps it shows. (…) My friends say that I look peaceful. I am healthy. For a long time I wasn’t doing such a good job with that. I took on a schedule that is not realistically sustainable and didn’t allow for taking care of myself. Rather than stopping to recalibrate, I kept running until I was depleted and made bad choices about how to conceal the exhaustion. I was aware of the chaos and finally chose different things.”

Zellwegernek annyi? A réginek tuti. Bár L’Oreal reklámban talán már nem fogjuk látni, azért néhány filmet még kinézünk belőle – ha a szakma is úgy akarja, és a bulvársajtó is hagyja. Addig is, mosolyogj, Renée!

Szöveg: Ivett
Forrás

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s