Operában jártunk (1. rész) – Carmen az Erkelben

Azt hiszem, előbb-utóbb a legtöbb ember életében eljön az a pont, amikor elkezd érdeklődni a magas művészetek, köztük az opera iránt, de érdekes kérdés, hogy sok esetben ez miért csak egy bizonyos életkor után történik meg. Múlt pénteken volt szerencsém megtekinteni az Erkel Színház Carmen című darabjának premierjét, és bátran mondhatom, hogy egyedülálló élményt nyújthat az előadás azoknak is, akik eddig szkeptikusak voltak ennek kapcsán.

Az operáról sokunkban élhetnek bizonyos negatív képzetek: merev, feszengő énekesek egysíkú jelmezekben dalolnak, miközben mi, a közönség semmit sem értünk a szövegből (a szövegkönyvet ismerve könnyebb a dolgunk), s valahogy nem tudjuk hová tenni az egészet, minden új és idegen. Igen, első operaélményeink átélésekor magunkon érezhetjük Vivian kisasszony (Micsoda nő!) karakterének viszonyulását a műfajhoz, a miliőhöz – emlékeztek, amikor Edwarddal elmennek San Fransisco-ba, s megnézik a La Traviata-t? A lány először nevet, értetlenkedik, majd lenyűgözi a darab, s sírva tapsolja meg azt. Senki ne lepődjön meg, ha hasonló érzelmi hullámok törnek majd rá az előadások alatt.

A47A5577

Carmen kiváló kezdet arra, hogy a belénk dermedt sztereotípiákat leromboljuk a fejünkben. Persze, az opera alapvetően nem a legkönnyebben emészthető műfaj, kell egy bizonyos belső ráhangoltság hozzá, hiszen az előadáson minden párbeszédet énekelve hallunk, illetve a darab legalább három felvonásos lesz, így nem csupán egy röpke órát fogunk majd eltölteni vele. Az is hasznos, ha egy kis előkészültséggel érkezünk a színházba, hogy a cselekmény minden szála azonnal érthető és élvezhető legyen, igaz, ezt egy klasszikus esetében azért nehéz nem teljesíteni. A Carmen is a valaha volt leghíresebb operák közé tartozik, bizonyára sokak számára ismerős a sevilla-i cigánylány, a katona és a torreádor viharos szerelmi háromszöge. Néhány kedvcsináló érdekesség azonban nem árthat!

carmen2

Georges Bizet operája Prosper Mérimée 1854-es azonos című regénye alapján készült, az ősbemutatója 1875 tavaszán volt Párizsban, az Opéra Comique-ban, a mű elsőre azonban nem aratott osztatlan sikert. A premieren az első és a második felvonást tapsvihar kísérte, de a harmadik felvonásban már csak José szerelmének, Micaelának áriáját tapsolták meg, a szerző nevének ismertetését pedig egyes források szerint gyér taps, mások szerint egyenesen füttyszó követte. Bizet-t a sikertelenség depresszióba taszította, de ekkor már egészségügyi állapota is megromlott. 1875 júniusában halt meg reumás szívrohamban. A sors fintora, hogy halála után négy hónappal, a bécsi bemutatót követően a Carmen világszerte elismert és népszerű darab lett. Magyarországon 1876. október 28-án mutatták be a Nemzeti Színházban. Akkoriban még minden operát lefordítottak a nemzetek saját nyelvükre, manapság azonban már eredeti nyelven, feliratozva játsszák őket világszerte. A Carmen Spanyolországban játszódó cselekménye ellenére francia nyelven íródott.

A47A5768

Attól, mert a darab régi, a színházi társulat munkájában csodálatosan visszaköszön a kortárs lendület. Carmen egy ízig-vérig belevaló nő, nem takargatva bájait és temperamentumát. A parasztsorsú Micaela sem gyolcsruhás menyecske, amilyennek én előtte képzeltem, hanem egy szerelmes, céltudatos, attraktív lány. A táncosok koreográfiája is nagyon tetszett, látványos és magával ragadó volt, remekül alátámasztotta a cselekményt. A díszlet rendkívül minimalista volt, de kevés ötletesebb színpadi megoldást láttam eddig: három hatalmas tükör állt a színpad hátánál, ami mesésen kibővítette a teret és monumentális jelleget adott a teljes előadásnak. A kedvenc jelenetem a bikaviadal érzékeltetése volt, amikor a Magyar Állami Operaház gyermekkara a közönséggel szemben önfeledten szurkolt Escamillo torreádornak – igaz lehet a mondás, miszerint gyerekekkel és kiskutyákkal könnyen meg lehet venni az ember lelkét, az enyémet legalábbis tuti.

carmen3

Egy szó, mint száz, az Erkel Színház előadásában játszott Carment érdemes megnéznie mindenkinek: a műértőknek, a komolyzene-kedvelőknek, de a modern gondolkodású fiataloknak is. Vannak az operának egyedülállóan varázslatos pillanatai, amit mozi, tévé vagy YouTube videó sose tudna átadni. Lehet az egy gyönyörű ária alatti izgalmas feszültség, vagy a személyes kedvencem, a tárgyalt darab legvége, amikor a társulat fent áll a színpadon, a premier sikerességétől boldogan, hálás szemekkel nézve a közönségre, akik a lebilincselő előadás utáni katarzistól eltelve éltetik őket. Kellenek az ilyen érzelmileg szélsőséges pillanatok az életünkbe, amikor szavak nélkül osztozunk örömben, szórakozásban művészekkel és közönséggel együtt, egy olyan nagyszabású, klasszikus, mégis kortárs darab után, mint amilyen a Carmen.

További információk és jegyvásárlási lehetőség az Erkel Színház oldalán.

Képek: Nagy Attila
Szöveg: Blanka

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s