Beauty Is Our Duty – Király Tamás és a nyolcvanas évek (kiállításkritika)

Király Tamás tudta, hogy a lélek valamikor lélek volt, s csak később fogant testté, a test így a lélek első ruhája, a ruhashow-k pedig lélekbemutatók. Király Tamás divatművész tavaly meghalt. Halála körül olyan méltatlan hajcihő alakult ki a médiában, majd olyan közönyös csend, amilyen ezen a még mindig nagyon kelet-európai tájon  csak elképzelhető.  Pedig ha valakire minden nap ihletetten és ihletért emlékezni lenne jó minimum addig, amíg a ruhásszekrényünkben túrunk valami aznapi életmentő darabért, az ő.

Életében nem értette a magyar “divatszakma” nagy része,  a nemzetközi sokkal jobban, azok közül azonban, akik itthon igen, most végre néhányan összefogtak azért, hogy a nagyon fiatalok is megismerhessék, a korábban nagyon értetlenek is észbe kapjanak, és végre elkezdhessék megismerni őt.

A Nyitott Kapuk: Király Tamás 80’s című kiállítást a tranzit.hu rendezte meg a Budapest Design Hét 2014 keretei között, Király alkotói pályája első tíz évére koncentrálva. A kiállítás még néhány napig látható Budapesten, a Király utca 102-ben.

 “Ha túl nagy a ruha, akkor olyan helyre kell menni, ahol nagy a bejárat… Az átlagos ruhaviselet megőrjít. Ha egy ruha rád megy, tudsz benne járni, utazni meg táncolni, akkor hordható. Ha esetleg túl nagy a ruha, akkor olyan helyre kell menni, ahol nagy a bejárat… Vannak olyanok – Cher, Gábor Zsazsa, Prince, Madonna vagy Nina Hagen –, akik megengedhetik maguknak – és ezt most nem anyagi, hanem szellemi téren gondolom –, hogy az általunk tervezett ruhákat akár egyetlen alkalomra vegyék fel, sőt, akár engem odahívjanak New Yorkba, hogy személyesen varrjam rájuk azt a ruhát.” (Király Tamás)

 “Ha elkészülök egy ruhával, mindig a fejemben van egy egyszerűbb, hordhatóbb változata is.”

Király Tamást azoknak, akik még nem hallottak felőle egyáltalán, nagyon röviden úgy mutathatnánk be, mint sajátos popművészt, a hazai  avantgárd – Erdély  Miklóstól Bódy Gáborig, Sziámiig és még nagyon sokakig terjedő – körében otthonra találó, a maga szépségeszményeit (haláláig) intaktan megőrző, rendíthetetlenül bátor divatművészt.

A Fiatal Művészek Klubjában a Belügyminisztérium által megfigyelt, mégis szabadnak maradó közösség egyik főalakja volt, aki tervezői munkájáról egyszer így nyilatkozott: “Két végletet szintetizálok, az egyik a jövőt, a másik viszont a történelem előtti időket próbálja felidézni. Ugyanígy végletes a teljesen szögletes, kemény formák, illetve a lágy vonalak felhasználása. Ezt a két végletet igyekszem harmonikusan egymás mellé rendelni, az alap pedig egy bizonyos fajta konstruktív szerkezet, ami a mozgástól folyamatosan változik.”

Ruhái kézimunkával, egyedi darabokként, baráti alkotóközösségben készültek, guberált anyagokból, ipari maradékokból, mindenből, amit széppé lehet varázsolni. Egy nagyon közeli barátja szerint ő volt az, aki szerint a semminek is lehet nagyon örülni, abból is lehet szépet varázsolni. A konstruktivitás olyan szerkezetű ruhák alkotását jelentette számára, amelyek az azt hordó illető személyiségének megfelelően alakíthatóak, rétegezhetőek tovább kvázi élő burokként. Vivienne Westwood és Jean Paul Gautier egyenrangú társaként szerepelt műfaji határokon messze túlmutató ruhaperformanszaival, de az életútja egészen másfelé kanyarodott, mint azoké a nagy designereké, akik a ruhaipar igényeit figyelembe véve alkottak.

Király nem a piacban gondolkodott (vagy legalábbis nem a hagyományos értelemben), bármiféle tömeggyártás, tömegízlés, skatulya ellen punkos daccal szállt szembe, a hazai underground szcéna krémjéhez tartozván úgy volt ellenzéki a fashionbiznisz birodalmában, hogy az egyes ember és ruha lelkéért szállt harcba minden érzékenységét latba vetve, önmagát egy percre sem kímélve a kommersszel való állandó konfrontációtól.

Ez a mindennapok kenyérharcára lefordítva azt jelentette, hogy míg a Vogue és az i-D elismerően írt a munkáiról, sokszor egy kávéra sem volt pénze, és ha Párizsba látogatott egy barátjához, egy napot állnia kellett a kapualajban, míg az megérkezett, mert Királynak nem volt pénze akkor éppen telefonra. Hogy ez a romantikus, szegény, de bohém művészi alapállapot milyen artisztikus hitekhez és sajátos alkotói identitásához való hűséget takar, nincs hely s idő alaposabban belemélyedni. Mindazonáltal az a rajongás és feltétlen szeretet, amellyel barátai beszélnek róla, sokat elárul. Olvassátok el Fazekas Orsolya: Csak vállfákat hozzatok!  Király Tamás, a divatművész című friss könyvét, amelyben legközelebbi munkatársai, szerelmei, barátai mesélnek mindenről, ami igazán fontos vele kapcsolatban.

Lélekben a stílus

Király barátai szerint olyan mértékben érintett volt a szépség élménye által, hogy ezen az élményen keresztül volt csak képes kommunikálni önmagát, ruháit, s bármely elméleti kérdést. Ez nagyon fontos pont annak a megértésében, hogy ki volt ő, miért így alkotott, s talán abban is, hogy miért úgy halt meg, ahogy.

A tárgyalt kiállítás a legelső és nagyon sikeres 1980-as éveket mutatja be, és kezd bevezetni bennünket deklaráltan is egy egyre szerteágazóbb és részletgazdagabb Királynak-interpretációba, kortükörbe. A tárlatvezetésen, amelyen mi is részt vettünk, nemcsak Muskovics Gyula és Soós Andrea kurátorok, hanem Király munkatársai is részt vettek, s csakhamar parázs művészetértelmezési viták, meghitt emlékezés, könnyek és mosolyok bizonyították, hogy Király Tamás nem engedi el azokat, akiket egyszer felöltöztetett, akiket ezáltal minden világról való tudásával és szeretetével megajándékozott.

A Nyitott kapuk cím egy 1988-as  berlini divatbemutatóra utal, amely azelőtt hozta meg a világhírt, mielőtt a Stern magazin 1990-ben  a divat pápájának nevezte Királyt. A falakon egyes bemutatók, bulik, fashionszamizdat képek, performmanaszok dokumentációi, tárgyi relikviák láthatóak, valamint négy eredeti Király-kosztüm is megtekinthető kiállításon: egy El Kazovszkij tükrökkel díszített zakó (Király fellépett közös performanszban a festővel), egy másik, amelyet Wahorn András viselt a Kutya éji dala című Bódy Gábor-filmben, valamint két egészen fantasztikus geometrikus, fekete női kosztüm.

Király divatsétákat vezetett Budapesten, abban az időben, amikor New Art Stúdió néven butikja volt a Petőfi Sándor utca 11. szám alatt (ahol élő emberek álltak egyébként a kirakatban babák helyett). Ezek a séták azt a célt szolgálták (olyan címekkel például, hogy Hyper Sensibility), hogy az utcai járókelőkkel közvetlen kontaktusba kerülhessen, és elmagyarázhassa – mint minden performanszával és bemutatójával -, hogy a divat nem ipar, hanem művészet, az öltözködés nem anyagi szükséglet vagy a másokhoz való hasonulás médiuma, hanem önkifejezés, önmegvalósítás; mindenkinek… Király Tamás felszabadította a ruhákat, rabláncra vert, a kirakatba áruként kihelyezett rabszolgákból szabad, önálló egyéniségeket varázsolt.

unnamed (5)

A kiállításon találunk egészen különleges portrékat, melyeket Rodolf Hervé, Lucian Hervé, magyar származású fotográfus fia készített az avantgárd szcéna eseményeiről; tehát mindarról, ami a korszak politikai perspektívájában, mozgásteret leszűkítő, gondolatokat megnyomorító közegében mégis megszületett mint művészeti üzenet.

Király nem azt üzente, hogy ez neked is jól állna, hanem azt, hogy légy kreatív, viselj bármit, érezd jól magad a bőrödben. Jóbarátja és alkotótársa, Bachmann Gábor fogalmazta meg legtalálóbban, miért olyan forradalmi, amit Király csinált: „Tzara nyomán Király rájött, hogy amit szemlélünk, az hamis. Király lerombolja az agy és a társadalmi rendszerek előre kitalált fiókjait, és célul tűzi ki a mindenütt demokratizálni jelszavát, és a menny kezét a pokolba, a pokol szemét a mennybe hajítani. Az egyetemes cirkusz terménykerekét újra beindítani a valóságos hatalmakban és minden egyes egyén képzeletében. Önmaga igazságában hisz. Befelé és kifelé a kozmikus vágyakozás látszatát keltve él.”

Fontosabb volt számára az ember, mint a ruha, és az, hogy a ruha ne eltakarja egy ember személyiségét, hanem kiemelje. A diszkrimináció ellen is küzdött a maga módján, például az utóbbi négy évben rendszeresen dolgozott együtt a Baltazár Színházzal, ahol értelmileg sérült színészek játszanak. Készített jelmzeket Frenák Pál KáoSZ című zseniális táncdarabjához is, aki hosszú évek óta szintén dolgozik értelmi sérültekkel művészeti terápia keretei belül.

Fontos, hogy  a kurátorok nagyon nyitottak minden a témakörel kapcsolatos kérdés, kutatói szándék, akár szakdolgozat íráshoz szükséges információkkal kapcsolatosan, és szándékaik szerint egy most induló művészettörténeti, politikaelméleti kutatás megkezdését sürgetik minden potenciális érdeklődő bevonásával. Tehát akit érdekel Király Tamás és a hazai avantgárd, az most nagyon jó helyzetben van: egyszerűen sétáljon el  a Király utcába, és beszélgessen, nézelődjön, szívja fel mindazt, ami ebből a csodálatos, megismételhetetlen korszakból ránk maradt.

Kurátorok: Muskovics Gyula, Soós Andrea

Kiállító művészek: Almási Jonathan Csaba, El Kazovszkij, Rodolf Hervé, Kele Judit, Király Tamás, Koppány Gizella, Kozma György, Müller Péter Sziámi, Padi E. Marianna, Szilágyi Lenke, Urbán Tamás, Vécsy Attila

Közreműködők: Artpool Művészetkutató Központ, Bódy Magdi, Csipes Antal, Gémes Dávid, Gyüre Judit, Rodolf Hervé Alapítvány, MaNDA – Magyar Nemzeti Digitális Archívum, Marian Kiss,  MTVA – Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, El Kazovszkij Alapítvány, Kováts Nóra, Király Dávid, Nádor Katalin, OSA Archívum, Paraszkay György, Parák Andrea, Puskás Andrea Büfé, Claudia Skoda, Spitzer Gyöngyi, Szabó Ildikó, Szatmári Gergely, Eleni Taxidou, Vida Judit, Wahorn András

Megtekinthető: 2014. október 10-től november 28-ig

Nyitva tartás: A Budapest Design Hét ideje alatt: 2014. október 10-12: 14-20h; október 13 – november 28., szerdától péntekig: 16-20h;  illetve előzetes időpont egyeztetés alapján: +36 1 315 2615

Helyszín: tranzit.hu, 1068 Budapest, Király utca 102. I/1.

Szöveg, kiállításfotók: Laura

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s