RebelFusion #1- Alternate World

Kéthetente jelentkező SundayTunes rovatunkat (amelyben zenei produkciókhoz társítunk menő editorial fotókat) kicsit továbbfejlesztettük. Ezentúl hétfőnként jövünk a RebelFusionnel, amelynek célja, hogy három művészeti ágat hozzon közös nevezőre bizonyos kulcsszavak mentén, természetesen itt is szubjektív szempontok, egyéni benyomások alapján, tét nélkül a móka kedvéért. Induljon izgalmasan a hét, keverjük hát kicsit a szezont a fazonnal!

A RebelFusionben egy-egy zenét/klipet, művészeti alkotást és verset fogtok majd találni. Az első részhez olyan elemeket választottam, amelyeket már részben mutattam Facebookon, de ideje őket picit jobban árnyalni! Heti kulcsszavunk: alternate world, amelyet a asszociációs játék zenei szereplője szolgáltatott.

Make what we believe
Don't we make what we can

Ryan Lott, vagyis Son Lux egy New York-i posztrock, alternatív hip-hop zenész. Legkedveltebb dalom tőle az Alternate World, amelyhez egyszerű, de kíméletlenül ismerős szövegvilága, melankolikus, nyugtalanító dallamai és az énekes érces hangja miatt kerültem közel. A klip hipster love storyt megjelenítő, (nem)picit hatásvadász képsorait a fentiek miatt megbocsátom, mindenesetre a dráma lényegét értjük, s talán nem túlzok, ha azt mondom, legalább egyszer mindannyian átestünk már hasonlón. Tébolyító belső csaták, megrázó vakszerelem, édes-fájó közös emlékek és a többi, és a többi.

Adam Martinakis lengyel digitális művésztől hoztam a képzettársításos sztori képzőművészeti elemét. Adam alkotásai a fotórealizmus és a szürrealizmus tengelyén egyensúlyoznak, ahogy ő mondja, a futurisztikus post-fantasy és absztrakt szimbolizmus mixei. A mű, amit választottam, Az emlékezet maradványai címet viseli. Íme a szétlyuggatott közös világ, a korhadó emlékek, a temetett álmok és a a testbe, húsba idézett múlt Adam Martinakis-féle vizuális reflexiója.

Zárásként idézzük fel még egyszer múltunk csendárnyas sikátorának pillanatait Mülléder Marival!

Mülléder Mari: Szia. Megyek.

Nyirkosan csurgott ránk a pirkadat
Aztán a csönd az ég súlyos hálója
alatt, megriadt hangok hirtelen a
Semmiből kifakadva: Szia. Megyek

Ma is őrzöm azt a parányi levegőt,
amely sóhajomból utólag a betűk
értelmét újrakutatva visszatévedt
Az utolsó gondolat: akarlak téged

Ellenfénybe rajzolta a derengő nap
megdermedt sziluettedet, ekkor én
a tócsába suttogtam újból: Megyek
Szia. Megyek…

Ott állsz ma is a múlt csendárnyas
sikátorában, belvárosi árkádok alatt
Ugyanaz vagy, aki voltál egykoron
Túlélte halálod egy szívhang, egy a
semmiből kiragadott, bús pillanat.

Szöveg: Ivett

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s