Tündérmese a divatról #2 – Haute Couture Spring/Summer 2015 (Párizs)

Múlt héten ismét a mesebeli formáké, az álmokat materializáló alkotásé, a direkt gyönyörködtetésé volt a főszerep: Párizsban lezajlott 2015 tavaszának magas-szabászati irányvonalát körvonalazó haute couture divathét. Ismét rendkívüli tisztelettel kell adóznunk a high fashion brandek tervezőinek, hiszen sokadszorra bizonyították be, hogy ha divatról van szó, hiba lenne két lábbal a földön járni.

A tollak mindenhatósága, a váratlan a sziluettek és az áttetszőség finom eleganciája képezte az Elie Saab haute couture showjának alapját.

A lágy, leomló anyagok és a finoman kidolgozott díszítések, hímzések a libanoni dizájner védjegyeként élnek a köztudatban, mégis mindig meglepően izgalmas kombinációkban tudja ezeket kifutóra vinni. A virágos minták játszották a főszerepet és – ugyan a tervező eszköztárában ritkán szerepelnek a printek – meghatározó volt a tulipános motívum alkalmazása.

Egyes ruhák klasszikus vonalaikkal nyűgöztek le, néhány esetben pedig éppen a kicsapongó formájukkal, telítettségükkel ragadták meg a figyelmemet.

A Valentino terveződuója az előző szezonban az ókori kultúrát és a pre-rafaelita festők világát használta inspirációs forrásként. Ezúttal is merítettek a szépművészetekből: festészeti inspirációként Marc Chagall műveit említhetjük, de ihletet adtak Shakespeare alkotásai és Dante Infernója is a tervezés során. 

Egy izgalmas néprajzi, képzőművészeti tanulmánynak, illetve egy mesterien komponált bemutatónak lehettünk részesei; a felvonultatott darabok talán kevesebb gyönyört ígérnek, mégis egészen különleges élményt jelentenek az inspirációs források egyedülálló lajstromának és a megjelenített motívumok autenticitásának köszönhetően.

Nem véletlen, ha a ruhák kapcsán az orosz kultúra is megelevenedik szemünk előtt – ezt a fő ihletadó, Chagall orosz származása indokolja. Izgalmas, tradicionális motívumok, egyszerű, szinte tompa színek, illetve formavilág és a szabások puritánsága jellemzi a kollekciót.

A Giambattista Valli legutóbbi haute couture összeállításaiban pizsamafelsőt idéző darabokat párosított habos, túldíszített szoknyákkal, és egyedülálló fejdíszeivel hívta fel magára a figyelmet. Ez utóbbi elemet most sem hagyta ki, csak éppen egy még szofisztikáltabb irányba mozdult el – a Coco Chanel eleganciáját idéző fekete pöttyös, masnival dekorált fejfedők egyik modell lookjából sem hiányozhattak. A show elején egyébként némi meglepettséggel konstatáltam a fekete-fehér darabok dominanciáját, nem számítottam e kombinációra.

A kezdeti minimalista B&W színvilág azonban egykettőre oldódni látszott a pasztelles árnyalatok és a virágminták fokozatos térnyerésével, és gyorsan el is jutottunk a klasszikus Giambattista Valli-féle forma- és stílusvilághoz.

Mintha csak a térfogat és a volumen előtt hódolna, Valli meghökkentő méretű szoknyákat varázsolt a kifutóra; a tér meghódítását az izgalmas anyagkombinációk, a hullámos, harangformát idéző selyemgallérok és a virágos printek is elősegítették.

Divatról szóló mesénkben a jóságos tündérkeresztanyát szinte biztosan Zuhair Murad öltöztetné, ugyanis legújabb haute couture kollekciója mindenkit azonnal elvarázsolt.

Murad hozta a tőle megszokott klasszikusan elegáns megoldásokat, így az aprólékos hímzéseket, a csillámokat és a finomabbnál finomabb anyagokat ezúttal sem kellett nélkülöznünk.

A visszafogottság azonban most háttérbe szorulhatott tervezéskor, ugyanis a szabásvonalak és a az áttetsző anyagok igencsak sokat mutatnak a testből, de a végeredmény mégis egy kifinomult, ragyogó nőt mutat. A pasztellszínű ruhaköltemények között a kék, a fehér és a szürke darabok voltak többségben, így nálam elsőre egy vízparti világ elevenedett meg a kollekció kapcsán. Erre az érzésre erősített rá a rengeteg organza, selyem és tüll, amely szinte úszott a kifutón… 

A libanoni tervező többféle stílus megannyi variációját felvonultatta egyetlen show alatt: mini- és midiruha hosszú ujjal, peplum berakás, szűk és bő fazon, hogy csak a legjellegzetesebbeket említsem. Egyetlen közös pont van csupán a ruhák között: a díszes övcsat deréktájon. 

Különleges alkalom volt Jean Paul Gaultier számára ez a bemutató, ugyanis a divatháza ready-to-wear vonalának megszűnése után most debütált úgy, mint kizárólagos haute couture tervező. Kollekciója egészen izgalmas csavart adott a már kissé elcsépelt esküvői témának.

A darabok különlegességét az egy ruhán belül megjelenő ellentétek adták. Rengetegszer találkozhattunk a férfi fazonú zakó estélyi ruhákkal való párosításával, a ruhák két oldalán megjelenő szinte ellentétes szabásvonalakkal, a maszkulin és feminin hatás kaotikus keveredésével.

A designerre jellemző olyan váratlan megoldások, mint az egyujjas zakó vagy a kantáros farmerszoknyát idéző estélyiruha mondhatni, kispályásnak számított a parádés záráshoz képest: a show legvégén az elvárt, monumentális menyasszonyi ruhás modell helyett Naomi Campbell jelent meg celofánba csomagolt virágcsokor képében.

Amennyire meghökkentő, annyira elismerésre méltó húzás volt ez a tervezőtől, bár én hiányoltam, hogy mindezek után a modellt nem dobták a nézők közé, hogy megtudjuk, a divatvilág kréméjéből ki megy férjhez legközelebb – talán pont egy Gaultier-ben. 

Szöveg: Blanka, Alexandra
Képek innen.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s