Homme Manifesto – Paris Menswear AW2015

A párizsi divathéten bemutatott nonkonformista férfikollekciók olyan két alkotói módszert kötnek össze, melyek egyrészt a (férfi)testre szociokulturális, kommunikációs médiumként tekintenek, másrészt a test hordozófelületével szinkronizált ruhaműveken keresztül felvonultatott politikai statementek, vagy éppen művészettörténeti reflexiók fontosságát hangsúlyozzák a szín-és formainspirációk helyett.

With the menswear I’m always thinking about decorum. Nudity is the most simple and primal gesture.”

Rick Owens szavait idézem, akinek a divathéten bemutatott Sphinx nevű kollekcióját többnyire értetlenség fogadta a külföldi és a hazai sajtó részéről is. Mindezek a zavart reakciók tökéletesen tükrözik azt a különbséget, ami a meztelen női, illetve férfitest nemi jellegeinek interpretálása között feszül – egyszerűbben: míg a női mell ábrázolásának kanonizált, művészettörténeti nyelvhasználata van, addig egy kivillanó pénisz látványára gúnyos nevetés a válasz.

Azt hiszem, sok esetben még mindig a ‘meg nem értett’ kategóriába kerülnek azok a designerek, akik a férfikollekcióik tervezésénél nem a klasszikus szempontokat keresik, hanem kísérletet tesznek a maszkulinitás fogalmának körüljárására a dekonstrukció gesztusával.

Yohji Yamamoto | Yohjism

Have a nice Yohji felszólítással invitálta a közönséget Yamamoto mester férfiruháinak bemutatójára. A nézőtéren helyet foglalók aztán az arcukba kapták a sebhelyes, őszülő halántékú, meggyötört alakokat. Yohji Yamamoto ugyanis olyan, mint meghívójának szövege – szelíd arroganciájával bizonytalanít el.

Yamamoto dandy alakjaiban egymásnak feszül a társadalmi konvenciókon felülemelkedő, magabiztos férfi annak esetlenül groteszk, széttöredezett tükörképével.

A 2015-ös őszi-téli férfikollekciójában visszanyúl az anyagok sebészi használatához; különböző minőségű anyagok szétszabdalásával, majd az újbóli egymáshoz illesztés erőszakosságával rombolja le a férfiöltöny unalmas kimértségét, mialatt az eldolgozatlanul hagyott varrásokkal, durva szegélyekkel felszabadítja a ruhaanyagot a testhez simuló, szoros mozdulatlanságból.

Comme des Garçons  | The Power of Ceremony

Rei Kawakubo idei kollekcióját a The Power of Ceremony-ajánlással küldte a kifutóra. A kollekció darabjain a kulturálisan terhelt jelentésű fekete-fehér kettőse dominál, valamint a születés és a halál közti holtidőt idéző fakó szürkék és kékek tónusai.

Az aszimmetrikus szabású zakók, a szemfedőként funkcionáló kalapok, a fehér tisztaságát megtörő állatminták, valamint az álbőrként testre simuló tetoválásminták egyfajta rituális felvonulás kellékeiként visszhangozzák a Kawakubo által felkért tetoválóművész, Joseph Ari Aloi (JK5) egyik mintáján kiolvasható ‘Born to Die’ szavakat.

A rajzzal és feliratokkal borított férfitestek a különböző életstádiumokhoz kapcsolódó közösségi szertartások alkalmain vonulnak végig, miközben a személyes történetek, motivációk, emlékek bőrbe égetett jelei tudatosítják a megtett út viszontagságait.

Walter Van Beirendonck | Explicit Beauty

Az avantgárd Antwerp Six tagjaként Walter Van Beirendonck őszi-téli kollekciójával továbbra is őrzi azt a radikális szemléletet, amivel annak idején Linda Loppa útnak indította.

Van Beirendonck párizsi show-ja egyfajta politikai felvonulás volt, melyet a modellek mellkasára applikált tüntetőtábla szerű szlogenek (Stop Terrorising Our World, Warning: Explicit Beauty) tettek nyilvánvalóvá.

A kollekció egyesíti Van Beirendonck tervezői attribútumait – a természeti és népi motívumok hagyományába ágyazott szexuális provokációt a jelenkori társadalmi folyamatok reflexióival.

Van Beirendonck szerint az ‘Explicit Beauty’ kifejezés magába foglalja a kézműves technikával készült ikat nyomatokat, a kötött feliratokat, a 3d technikával nyomtatott ékszereket, miközben olyan társadalmi-politikai eseményekre reflektál, mint a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett terrortámadás, vagy  Paul McCarthy buttplugként elhíresült karácsonyfa installációja a Place Vendôme terén.

Raf Simons | To The Archives, No Longer Relevant

Raf Simons innovatív módon keresztezi a rebellis fiatalok szubkulturális jeleit a tradicionális férfidivat maszkulinitásával, mindezt saját bevallása szerint, a ‘pride of individuality’ üzenetén keresztül teszi.

A Párizs külterületén megrendezett bemutatón Simons fiatalkori emlékeit vonultatta fel. Önéletrajzi utazásként megidézte a belga egyetemi éveit, ami alatt beavatási szertartás részeként kellett viselniük a kollekciót uraló, hosszú, majdnem földig érő kabát variációit.

Simons elmondása szerint az elsőéveseknek kell viselniük ezt a fehér köpenyt, amely a rituális beavatás alatt telik meg a ráfirkált üzenetekkel, majd a feladatok teljesítése után a köpeny átmosásával, „megtisztulva” juthatnak be a hallgatók a következő szemeszterre.

„To The Archives, No Longer Relevant”: Simons meghívón szereplő ajánlása, amivel a személyes emlékeit megidéző, majd hátrahagyó attitűdöt tágabban értelmezve fejti ki, miről is szól a divattervezés:

I feel there’s a systematic behaviour in shows that the younger generation may be conditioned too. I think that it’s up to somebody like me, who has been doing this for twenty years, to show that it’s about what you put up there and not about a formula.”

Szöveg: Bea
Képek: innen

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s