SundayTunes #16 – Golden age

Az eheti SundayTunes apropóját a magyar viszonylatban talán legautentikusabb underground hip-hop partysorozat, a Romlott Hazai (RH) szülinapi bulijának tematikája adta, amely az elmúlt tizenhét év előtt tiszteleg majd február 13-án Debrecenben, és korabeli rapszámokkal fogja táncba hívni a szcéna szerelmeseit. 

Ja, underground rap és fashion nem éppen emlegethetők egy lapon, de szerencsére léteznek olyan szubkulturális elemeket is magukba fogó, föld alá vágyó divatanyagok, amelyek szerintem tök jól összekacsintanak a lentebb listázott keményebb vagy merengős-bólogatós trackekkel és azok klipjeivel. Azokat az editorialokat igyekeztem ignorálni, amelyek túlstilizálva, 50 Cent-féle (csakhogy parábbat ne említesek) gengszter stílben utalnak erre a vonalra, úgyhogy kissé átvitt értelemben rímelnek a képek a zenékkel, egy-egy jellemző vonást kiválasztva, a blog stílusát is szem előtt tartva asszociálgattam. Na, duma helyett inkább lazuljunk egyet!

Onyx – All We Got Iz Us

Aki kicsit is képben van az underground hip-hop kapcsán, az ismeri a queens-i hardcore csapatot, a Sticky Fingaz, Fredro Starr és Sonny Seeza alkotta Onyxot. Az egyik legőrültebb és legparasztabb banda, akiket valaha láttam és hallottam, de annyira jólesően öntörvényűek és annyira hatásosan tudják kiverni belőled a mélydepressziót egy-egy számmal/klippel, hogy egy idő után akárhányszor kiégsz, hasonló felé fogsz nyúlni (persze, csak ha kicsit is vonzódsz ehhez a kultúrához), mert a partyflash és az én-vagyok-a-legkeményebb-féle vicsorgás erősen addiktív ilyen szitukban. (Nem beszélve a családiasan intim, füstfelhőben úszó, mételyező házibulikról, vagy a nagyobb rapnépi összejövetelekről, ahol egymás hátára ugrálva csápolsz a többi elmebeteggel. Najónem.) Az editorial fotón Harmony Boucher flegmázik, a kép a Hunger Magazin 2013-as tavaszi-nyári számában jelent meg, Toby Knott lőtte.

Da Youngstas – Wild Child

Talán az anyai ösztön, a fiatal tehetségek mentorálása felé irányuló hajlamom vagy ez a szimplán szimpatikus flow az, ami miatt kedvelem a philly-i srácokat, akik ’91-ben kezdték, és aktív éveikben nem egy fülbemászó dalt kihoztak. Az egy testvérpár és kuzinjuk alkotta Youngstas Wild Child című dala szintén képes arra, hogy kitépjen az agóniából, heves bólogatásra ösztönözzön vagy kiegészítse a workoutot e gyönyörű vasárnapon, mialatt visszarepít a golden age éveibe és kicsit a saját gyermekkorunkba, lázadó fiatalságunkba is. A számhoz választott divatképet is a tinédzserkori rebellióhoz tudom kapcsolni, Nikolay Biryukov fotózta a 1Granarynak, ami egyébként egy design suli blogja.

De La Soul Feat. Chaka Khan – All Good

Na jó, csillapodjunk egy kicsit! Ehhez kitűnő lesz a De La Soul és Chaka Khan featje, az All Good, ami elmaradhatatlan etapja lett a világ rapbulijainak, és akárhányszor hallom, koordinálhatatlan hullámzásnak indul a testem, úgyhogy a lejátszómról már rég levettem, nehogy félreértsenek a buszon vagy az utcán. A legendának számító De La Soul trió egyébként még a nyolcvanas évek végén formálódott NYC-ben, és szerencsére még mindig képben vannak. A névrokon pedig, Chaka Khan (Yvette Marie Stevens) vagy ha úgy tetszik, a funk királynője, több mint tíz Grammyt nyert és úgy hetven millió albuma kelt el világszerte. Szőrme és a lazaság; a track mellé a D la Rebubblica anyagából illesztettem Stefano Galuzzi fotóját, amelyen Charlotte Coquelin szerepel.

Afro Jazz Feat. Ol’ Dirty Bastard – Strictly Hip Hop

A francia a rap nyelvén is magával ragadó, több példát is tudnék hozni, most az Afro Jazz és Ol’ Dirty Bastard cucca mellett maradtam. Az Afro Jazz formáció is a korai kilencvenes évekhez köthető, a választott opusz, a Strictly Hip Hop a ’97-es Afrocalypse című albumon kapott helyet. Izgalmas, beagyalós zene, amelyhez a klipben fel-felsejlő fények miatt egy neonban játszó divatfotót illesztettem, Csoboth Edina Neon című anyagából.

O.C. – Born 2 Live

O.C. ’94-es trackjének már a címe is jobb kedvre derít, a dallamos refrén, a klipben megjelenő napfényes anyaváros, a grund és brotherhood pedig csak fokozzák ezt a mosolygós idillt. A brooklyni Omar Credle egyébként a nagynevű D.I.T.C. (Diggin’ in the Crates Crew) csapat tagja, de megfordult egyéb bandákban is, amellett, hogy több szóló cucca is ismert. A hangulatos Born 2 Live-hez a Rika Magazine archívumából hoztam egy képet, amelyen Aline Weber sütkérezik Brooklynban. A fotó Annemarieke van Drimmelené.

College Boyz – Victim Of The Ghetto

Az R.O.M, Squeak, B. Selector és DJ Cue nevével fémjelzett College Boyz a kilencvenes évek elejétől nagyjából az éra közepéig volt aktív, a választott dal a kezdetekhez, ’91-hez köthető. A Born 2 Live-vel azonos hangulat és flow miatt tetszik ez a szerzemény: kellemes elrepülős zene, a klip képsoraiban pedig igaz történet alapján a ghetto világának narratívája bomlik ki. A szám alatti kép is a ghettora próbál utalni vizuálisan; Sham Shui pózol a SCMP Post Magazine-nak és Jeff Hahn apparátjának.

Das Efx – Baknaffek

Talán a Dray (Andre Weston) és Skoob (William “Willie” Hines) alkotta Das Efx-et sem kell bemutatnom, hiszen igen ismertek, kb. a korai kilencvenes években figyelhettünk fel egyedi flow-jukra, pörgős szövegeikre. (Az RH egyik himnusza egyébként a Real Hip-Hop című széthallgatott nóta ’95-ből.) A Baknaffek a ’93-as Straight Up Sewaside albumon dübög, és eklatáns példája a duó sajátos stílusának. Bakancslesen jártam az editorial fotók közt keresgélve, mert annyira gyönyörűen tipegnek benne a srácok, hogy öröm nézni. Hanne Gaby Odiele szerepel a képen, amit Michael Schwartz készített a Black Magazine-nak.

Sha’Key – Soulsville

Utolsó versenyzőnk (ja, rengeteget hozhatnék még, de majd legközelebb!) Sha’Key és a Soulsville című ’94-es dal. Imádom a nő hangját, roppant karakteres, a zene könnyedén áramlik a véredbe, minden chill. Kivéve, hogy a klipben nehéz sorsú, hajléktalan gyermekekről készült fotókat láthatunk, amik kicsit lehoznak, de éppen ezen aktusok miatt érdemes ezt az életstílust komolyabban venni. A dal alatti fotót Deák Eve lőtte, ez az egyik kedvenc képem, minden egyben van rajta, akárcsak a Soulsville esetében.

Egy kis ráadás, klip és fotó nélkül záróakkordként álljon itt J Dilla és a Slum Village ’99-es andalító muzsikája!

Hogy tetszett a lista?

Összeállította: Ivett
Headkép: Jonathan Waiter

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s