Vörös és fekete: Gareth Pugh AW15 RTW

Ahh, divathét szezon, te drága. Édes stresszt jelentesz minden alkalommal, de/éppen ezért epekedve várunk mindig. S mint mikor megkapjuk a jól megérdemelt ötösünket (vagy kettesünket) a vizsgaidőszakban, úgy tudunk örülni egy-egy izgalmas kollekciónak. Egy ilyen következik most.

Már a New York-i bemutatók kapcsán is jócskán kikerekedett a szemünk, de a londoni divathét elrajtolásával még izgatottabbak vagyunk, és ha lehet egy személyes megjegyzésem, az angol fővárosban összpontosuló rendezvény esetében még nagyobb katarzisra számítok.

Lássuk, miért vagyunk itt! Az van, hogy Gareth Pugh brandje (megint) kitett magáért. A brit designer, akinek első show-ját 2006-ban láthatta a nagyérdemű Londonban, és akinek tervezői attitűdje a divat-mint-performansz-art hagyományának folytatójaként lép az elődök által (Alexander McQueen, John Galliano, Vivienne Westwood) kitaposott útra, az Angliában honos football tradíciót, az ősi harcosok archetípusait és a középkori viseletkultúra újraértelmezését transzformálta darkos-goth-os AW15 kollekciójába.

Nemzeti büszkeség, erőszaktematika, heves képi izgatás (aha, egy-egy mámoros backstage pillanatban Rick Owens biztos odasúgta tanítványának, hogy Gareth, az embereket szembe kell b_szni, soha ne feledd!) volt tetten érhető a show-n, amelynek egyik legerősebb motívuma a Jeanne d’Arc-i modellek arcára felfestett Szent György kereszt, ami mint tudjuk, Szent Mihály arkangyal megtestesülésének, Sárkányölő Szent György vértanúnak az attribútuma – sokszor találkozhatunk vele a keresztény ikonográfiában, a művészetben és a heraldikában, s persze Anglia címerében is ott vöröslik.

Az arcfestés – a nemzeti jelképek, a történelem előtt való tisztelgés mellett – az ősi harci rítusokat, illetve a football drukkerek jellemző „maszkjait” juttatják eszünkbe.

A warrior-esztétika kimaxolása természetesen a felvonultatott ruhadarabok kapcsán valósul meg: a Pugh-ra jellemző dekonstruktív formaösszhang, a markáns színvilág (előző, futurisztikus kollekciójában a világosság és a sötétség küzdelmét jelenítette meg a fehér és a metálos, sötétebb árnyalatok kontrasztjával), a testhatár-kutatás a védelmező funkciót ellátó, „kemény”, harcias és a koncepcióhoz idomuló, minden nemében változatos anyagvilággal egészül ki.

Fekete köpenyek, az arcot és a nyakat óvó sisakok, mellvértek, nagyméretű kabátok és szoknyák; „becsomagolt” alakok, akikhez nem érhet a külvilág.

A show egy Rugh Hogben-filmmel indult, ami nem is meglepő, hiszen Pugh az utóbbi időkben többször dolgozott együtt Nick Knight felfedezettjével. A decens, erőt és halált megvető bátorságot sugalló modellek erőltetett menetét követően előkerült a vörös zászló is; egy félmeztelen modell lengette, akinek már nem csak az arcát, de egész mellkasát és karjait is ellepte a keresztet formáló vörös festék.

A show a kortárs öltözködéskultúra aktuális kérdésköreit highlightolta: a forradalmat, a megújulást, illetve – ha már Anglia nemzeti értékeinél járunk – azt, hogy bizony színház az egész világ.

Hogy mennyire ment „vérre” Pugh játéka, izgalmas kérdés, a magam részéről kicsit elfogult vagyok vele szemben, úgyhogy ennek eldöntését rátok bízom.

Szöveg: Ivett
Képek: Style.com

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s