Featured Creatures – Paris Fashion Week AW15

A kifutó az összpontosuló tekintetek arénája. A tervezők, a jól körülhatárolt szezonális trendek mögül intellektuális és meditatív  összegzésekkel szólnak ki a divathetek meghívottjaihoz, egyre csak keringve a tervezés alkotói gesztusának kérdése körül. Ha a kortárs divat tendenciáiról beszélünk, alapvetően a piaci szempontokat hagyjuk dominálni, gyakran megfeledkezve a divattervezés művészeti aspektusáról, melynek azonban még mindig része az a pillanat, ahogyan a designer keze végigsimítja a ruha anyagát.

A divatshow performatív eseménye egyfajta kulturális fragmentumként megkísérli leképezni a ruhatervező pillanatnyi benyomásait mikro-és makrokörnyezete eseményeiről; a ruha anyagában elvegyülnek a múlt és a gyökerek tradicionális rezgései a jelen technológiai újításaival és reflexióival.

Mi is a ruha? Tömeg, arány, egyensúly, tér és sík metszéspontja, ahogyan rezonálva a test formájára, mozgására, statikusságára rendet teremt. A ruha mint geometrikus egység vagy éppen diszharmonikus rész-egész játék, esetleg optikai feszültségkeltés az illuzórikus érzékelésben?

Mi a ruha? Kapaszkodó nélküli, bizonytalanná tett érzékek elidegenítése, határnélkülisége? Hol kezdődik a test és hol végződik az anyag? Hová kerülnek a figyelem súlypontjai?

Ezeken a kérdéseken töprengtem látva a következő tervezők párizsi divathéten bemutatott AW kollekcióit.

Yohji Yamamoto

Láttatok már fotót a japán tervezőről? Rendszerint fekete kalapjában ül egy széken, körülötte mindenki a bemutatóra készülve rohamtempóban dolgozik, miközben Yohji Yamamoto csak nyugodtan szemlélődik, instruál és profizmussal kevert intuícióval bocsájtja a publikum elé műveit.

Yamamoto most a nagyvárosok állandóan változó, építkező, romboló, eltűnő, lezárt tereihez alkalmazkodva önmagát navigálni kényszerülő nőket idézett meg a címadó Yohji City lakóiként. A mesterséges, urbánus közeg koherens módon kapcsolódik a természethez, együttesen alakítva a városi tájat.

Yamamoto kollekciójának monokróm ‘single cloth garment’ darabjaival visszanyúlt a középkori japán és az ókori görög egyberuhák rétegzett, lágy esésű, egyenes vonalaihoz.

A Yohji City másik hívószava a konstrukció volt, melyhez Yamamoto a krinolin merev, óvatos mozgásra kényszerítő jellemvonását használta metaforaként ebben a veszélyes, épületeket halmozó beton térben.

Yamamoto jelenkori krinolinjai a város bizarr, tökéletlen szépségét és mechanizmusait tükrözik, fém, fa, műanyagok és vezetékek felhasználásával eszkábált durva, megtépázott, vadul áradó, befejezetlen formákkal.

Anrealage

Kunihiko Morinaga a fiatal designer generáció feltörekvő tagjaként alapította ”real, unreal, age” szavak kombinációjából létrehozott márkanevét, az Anrealage-t. A 2003-ban életre hívott japán brand gyors léptékkel halad előre, 2005-ben elnyerte a neves, pályakezdő tervezőket díjazó Gen Art Avan-Garde Grand Prix elismerését. Morinaga kollekcióihoz optikai kulcsszavakat rendel, úgy mint ‘shadow’, ‘size’, ‘color’. Amolyan untitled megnevezések ezek, amelyekkel hagyja érvényesülni ruháinak szabad interpretációját a befogadó oldalán.

2015-ös ready-to-wear kollekciójában a fény és a sötét kontúrjainak experimentális metamorfózisával kísérletezett, megidézve a reneszánsz festészet chiaroscuro módszerében élő fény-árnyék kontraszthatását.

A szoborszerűen zárt sziluettek fókuszkereső konceptualitásában a feketére festett modellek alakja hordozófelületté válva alakítja a speciális, ultraviola fényre érzékenyített textúrák mintázott elemeit, valamint a fekete alapra fókuszáló, fröcskölt körvonalú fehér reflektorfény térbeli mélységének dinamikáját.

A.F. Vandevorst

An Vandevorst és Filip Arickx párosa idei Fall prezentációjához perui útjuk élményeit transzformálták át az antwerpeni iskolában szerzett tudástárukon keresztül. A dél-amerikai ország spirituális, folklór világából mentettek át totemisztikus állatmotívumokat, illetve olyan népviseleteket, mint a poncsó.

A rituális gyakorlatok mágikus esszenciáját színszűrőn keresztül sajátította ki a márka a németalföldi intellektus ridegségével, lecsupaszítva a vibráló perui tájat egy nejlonfóliával sterilizált, maszkos guerrilla jelenetté, mialatt a Velvet Underground White Light/White Heat című trackje szólt.

Iris van Herpen

Normal rules don’t apply. A technikai innováció divatzsenijének eme kijelentését teljes komolysággal, kétségek nélkül veszem tudomásul. Iris van Herpen ugyanis tökéletesen keresztezi és választja szét az Haute Couture kifinomult, kézműves vonását a digitális technokrata médiumok személytelenségével.

Hacking Infinity című show-ján a ruhaanyag határait végletekig feszegetve elevenítette meg különc ars poeticáját.

A bioszférikus formákba rendezett szövetek elkészítésében Aleksandra Gaca designer és Philip Beesley építész, a 3d nyomtatással készült, platform cipők sarkát díszítő kristályhegyek kivitelezésében pedig Noritaka Tatehana cipőtervező segédkezett.

Aleksandra Gaca 3d szövésű, redőzött felszínű, festett textiljei, illetve Philip Beesley ugyancsak digitálisan alakított részecske szerű díszítőelemei felvonultatták Iris van Herpen párizsi bemutatóján mindazt, amire napjainkban a művészet szolgálatába állított digitális apparátus képes.

Aganovich 

Nana Aganovich és Brooke Taylor másokkal ellentétben nem vonulnak inkognitóba, ha inspirációikról kérdezik őket, a misztifikációt mellőzve egymásból építkező, asszociatív kulcsszó mezővel ábrázolják honlapjukon, hogy miből is tevődik össze Aganovich márkanevük.

Idei tervezői folyamatukban az anyag volumene adta meg a kollekció alappillérét.

A dinamikusan csavart, éles metszésű ruhaszegélyek, a kivillanó hosszellentétek, a layerként egymásra halmozott, kevert minőségű textúrák összegezték a horror vacui egész felületet kitöltő labirintusát.

Christian Wijnants

Amikor átnéztem a belga designer életrajzát, nem lepődtem meg azon, hogy az antwerpeni Royal Academy of Fine Art hallgatójaként diplomázott, diplomamunkájával pedig 2000-ben elnyerte a Dries Van Noten Award legjobb kollekciójának díját. Wijnants azóta megjárta a nagy presztízsű Festival d’Hyères versenyét, ahonnan szintén elismeréssel a kezében távozott, a következő lépcsőfok pedig már a Paris Fashion Week volt.

Meredeken felfelé ívelő pályája 2015-ben is töretlen, a dél-afrikai motívumokat idéző bemutatóját is pozitívan értékelték a kritikusok. Az afrikai naiv festészetből merített egyszerűsített banánfalevél printek kerültek a mohair ruhákra és kabátokra, vegyítve azokat a viszkóz anyagok lebegő könnyedségével.

Christian Wijnants az afrikai kontinens vibráló esztétizálása helyett egyfajta topografikus alaposságú leképezéssel fragmentálta a geometrikus formákat, az állatmintákat, illetve a beékelt színmodulokat, melyek végül mozgó, térbeli mood boardokká álltak össze modelljei testén.

Szöveg: Bea
Képek: innen és innen

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s