Le Chic Francais – Paris Fashion Week AW15

Ismét lezajlott a fashionisták karácsonya, a párizsi divathét. Nagyon szeretem ezt az időszakot, mert egyszerre vagyok elvarázsolva a megannyi mesés kollekciótól és depressziós, amiért nem Rothschild a vezetéknevem. Na jó, viccet félretéve, ezúttal is igencsak kitettek magukért a tervezők, szóval tényleg öröm volt követni a sok-sok bemutatót. Bár jó “rebellishez” méltóan szemmel tartottam az underground kollekciókat is, ezúttal inkább a legendás francia divatházak alkotásait vettem górcső alá. 

Chanel

Karl Lagerfeld kijátszotta a párizsi értelemben vett klasszikus kártyát, ugyanis a szupermarketek és a tüntetések vad világa után egy elegáns francia bisztróba, a Brasserie Gabrielle-be kalauzolt minket divatbemutató címszó alatt.

Képzeltétek már magatokat gazdag, párizsi nőnek, akinek semmi más dolga, minthogy kávézókba járjon tökéletes sminkkel és frizurával, drága ruhákban? Na, hát ez a show megelevenítette ezt az álmot, és élőben talán még jobban mutat.

Lehet, hogy én vagyok naiv és egy másik érában leragadt, de a Chaneltől mindig a tipikus parisian chic hatást várom, és úgy érzem, évek óta most először kaptam meg igazán. A darabok elegánsak, csak úgy árasztják a glamúrt, közben mégis hordhatónak és kényelmesnek tűnnek – többnyire.

A sok sifon és tweed anyag kicsit merevvé teszi a kollekciót, a de a laza bomberdzseki, valamint a bőr és a kötött darabok klasszul ellensúlyozzák ezt.

A modellek hajpántos frizurája is felső középosztálybelien bájos, de mindehhez a maszkulin sminket kicsit túlzásnak találtam. Persze, ez még bőven bocsánatos bűn, mert a kollekció tényleg zseniális.

Christian Dior

Ha egy nagyon gyenge szóviccel akarnék élni, azt mondanám, állati jó lett a Dior legújabb kollekciója. Raf Simons ugyanis az állatvilág mintáit gondolta újra, ihletet merítve a macskafélék külsejéből és Christian Dior 1947-es, leopárdmintát forradalmasító kollekciójából.

A Louvre Cour Carrée részében láthattunk valódi szőrből készült bundát, második bőrként feszülő kezeslábas és csizmát, valamint pszichedelikus csavarral ellátott leopárdmintákat is.

A vinyl csizmák rögtön a macskanőt juttatják eszünkbe, és tényleg legalább annyira menőn mutatnak. A hosszú szárú verzió nagyon merész, de a szoros bokacsizmáknak például örülnék, ha újból divatba jönnének. A darabok szabás szempontjából abszolút a hatvanas éveket idézik: ‘A’ vonalú szoknyák, garbók, szűk ruhák és vastagon húzott szemek gondoskodnak erről. Összességében nagyon rendezett, letisztult tematikájú kollekciót kaptunk, annál kaotikusabb megoldásokkal – persze mindezt jó értelemben véve.

Givenchy

Nem titkolom, ez volt az általam egyik legjobban várt show a divathéten. Távol álljon tőlem, hogy Ricardo Tisci-t a kedvenceim közé soroljam, azt azonban mégsem vitatom, hogy a mainstream tervezők közül ő az egyik legkreatívabb.

Ezúttal is nagyon izgalmas kollekciót prezentált, az inspiráció forrása a viktoriánus kor és az úgynevezett ‘chola girls’, tömören összefoglalva a mexikói-amerikai, kevert rasszú lányok szubkultúrája volt.

Nehéz körülhatárolni ezt az irányt. A nők szociális, egyenjogúsági kérdéseit szívén viselő HelloGiggles szerint a divatháznak nem is sikerült tisztelettel hozzányúlni a témához, de azért meg kell hagyni, maga a kollekció nagyszerű. A fejedelmi, viktoriánus kort idéző mélykék és vörös bársony, a visszafogott minták és a szőrmék hűvösségét a choláktól átvett drágaköves, mégis laza, testékszerektől hemzsegő kinézet törte meg. Az összhatás egyszerűen bámulatos. Vadul elegáns, elegánsan vad – az ellentétek néha tényleg vonzzák egymást.

Louis Vuitton

A visszajelzéseket elnézve úgy tűnik, a Louis Vuitton lett a divathét egyik sztárja. A kreatív igazgató, Nicolas Ghesquiére elmondása szerint minden, amit eddig tervezett, az erre a kollekcióra készítette fel őt. Itt nyilván gondolt a Balenciagánál eltöltött időre és a Vuittonnál való szárnybontogatásra is.

Újítás és tradíció mérkőzik meg egymással, és már a modern technológia nyomait is felfedezhetjük a darabokon: a klasszikus anyagokat újfajta eljárásokkal hasznosították, valamint a szabásvonalakat is reformálták kicsit. A kollekció alapvetően kifinomult, de azért mindegyik darabban van egy-egy izgalmas csavar.

Személy szerint nagyon tetszett a csipkés hatású bőrszoknya, az aszimmetrikus prémmel ellátott dzseki és a szűk szabású szövetnadrág, de kár lenne szó nélkül hagyni a régi, fémből készült kozmetikai táskákat idéző retikülöket. Eddig is nagyon szimpatikusak voltak, amiket Ghesquiére a divatháznak alkotott, de most először éreztem azt, hogy a Louis Vuitton már igazán az ő kezében van.

Saint Laurent

Mint tudjuk, Hedi Slimane uralma óta a Saint Laurent az ügyeletes lázadó rocker a divatházak között. Most sem volt ez másképp, nagyon vagány, egyben eszméletlenül sikkes kollekciót kaptunk, sok-sok feketével, neccel, neonszínekkel és csillogással. A tervező mindig figyel arra, hogy szezononként ne más fába vágja a fejszéjét, hanem az állandó darabokat gondolja újra – igazi francia hozzáállás.

Így hát ismét kaptunk női szmokingot, ezúttal rövidebb zakóval és cigarettanadrággal, menő bőrdzsekiket és feltűnő koktélruhákat. Az i-re a pontot azonban egy színes patchwork bunda tette fel, amiről már most biztosan állíthatjuk, hogy egy év múlva ilyenkor a street style hősök legjobb barátja lesz.

Nagy divattervező az, aki szezonról szezonra izgalmas és sikeres kollekciókkal rukkol elő, de még nagyobb az, aki mindezt úgy viszi véghez, hogy mindig ugyanazon a vonalon mozog. Szóval, le a kalappal Slimane előtt, ismét megmutatta, miért van bérelt helye a legjobbak között. 

Forrás: Vogue
Szöveg: Blanka

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s