A szintetikus kubizmus remekei: kollázsok akkor és most

A kollázs technikáját senkinek sem kell bemutatni – az egymásra ragasztott elemek véletlenszerű harmóniájából születő alkotásokkal már óvodában megismerkedünk. Ám a módszer nemcsak gyermeki alkotóvágyunk kiélésére alkalmas, hanem sokszor egy életen át tartó szenvedélyt ébreszt bennünk. Így volt ezzel többek között Picasso és Man Ray is, hogy csak a legismertebb neveket említsem.

A kollázs univerzális jellegét mutatja, hogy szinte bármi képezheti az alapját: szövetdarabok, újságpapír vagy akár levelek, bélyegek is. A módszert már régóta ismerték, a kiugrási pontot azonban a kubizmus késői szakasza, a szintetikus kubizmus jelentette, amikor is az alkotók végsőkig leegyszerűsített síkformák képében ábrázolták a világot.

Ekkor jöttek rá, hogy az egymásra ragasztott elemekkel a teret is érzékeltetni lehet. Az irányzat legnevesebb alkotói, így például Pablo Picasso is, szívesen alkalmazták a kollázstechnikát. A spanyol művész szénnel, ceruzával, tussal és ragasztott papírdarabokkal készítette el egyik leghíresebb képét, a Gitárt is. 

Rajta kívül is számos művész fedezte fel a kollázsokban rejlő ábrázolási lehetőségeket, így egy sor művészt felsorolhatunk a technika kedvelői között. A kollázsok központi szerepet kaptak a kubizmus művészetének alakulásában, de a dadaisták és a szürrealisták is előszeretettel alkalmazták a módszert, sőt, az assemblage előfutáraként is értelmezhetjük.

Georges Bracque Picassó-val együtt hívta életre a kubizmus irányzatát. A francia festő és szobrász eleinte a fauvisták stílusával tudott azonosulni, később azonban egyre inkább a geometriai alkotóelemeket érezte sajátjának.

Georgey Braque

Az új utak keresését nagyban befolyásolta, hogy a Bracque-ra nagy hatást tett Cézanne művészete, illetve Picasso innovatív stílusa is – nem sokkal ezután azonban már ő maga volt az, aki a spanyol festőt inspirálta, hiszen alkotásai túlmutattak a picasso-i  jellegzetességeken, művészete önálló irányt vett.

Bracque teljes mértékben kizárta az érzelmeket alkotásaiból, festményeinek hangulatát a hűvösség, merevség és a pontos számítások jellemezték. Kollázsaiban egy új cél is megjelenik: festészeti technikájával érzéki csalódásokat szeretett volna kelteni a nézőben. Nehéz megállapítani, hogy a képek mely része készült ecset és festék bevonásával, illetve melyek azok, amik tényleg kollázsszerűen felragasztott anyagok.

georges braque2

Juan Gris spanyol művész – a szintetikus kubizmus elnevezés megalkotója – Picassó-val egy időben alkotott, és szintén előszeretettel kreált elvont kompozíciókat egymásra ragasztott papírdarabokból.

Kurt Schwitters dadaista képzőművész alkotásaiban a kollázs eleinte ábrázoló motívumként, később azonban absztrakt jelek tömegeként kapott helyet. Egyébként az assemblage módszerét is az ő innovativitása hívta életre: 1919-ben kísérletezte ki a technikát. A módszer alkalmazása során a legváltozatosabb tárgyakat ruházta fel művészi jelentőséggel: bőr-, fa- és vasdarabkák, villamosjegyek, szögek, kövek, karton stb. alkották a művek vázát.

Nála a kollázs a szó szoros értelmében az egymásra ragasztott papírokat jelenti, a tartalom és az üzenet csak másodlagos szerepet kapott.

Raoul Hausmann – Kurt Schwitters barátja – 1923-ban a festészetet a fotográfia művészetére cserélte: a fotómontázs megalkotóját is benne tisztelhetjük, legalábbis ő szívesen nevezte magát így.

A vizuális műremekek mellett Hausmann különleges verseket is „írt”, melyek egyediségét a véletlenszerű betűk egymás utáni felsorakoztatása adja.

Az amerikai Man Ray-re is nagy hatással volt a dada és a szürreál mozgalom. Man Ray az avantgarde divat- és portréfotózás egyik legismertebb képviselője.

Fotómontázsaiban a formákkal és a nőiességgel játszik. A művész a mozgófilm készítéssel is kísérletezett: összesen hat filmet készített, mindegyiket ő fényképezte és rendezte.

Hannah Höch, akiről már a dadaizmus női úttörői között is szó esett, szintén hibátlanul építette be alkotásaiba a kollázs technikáját. Leghíresebb munkája, a beszédes elnevezésű Cut with the Dada Kitchen Knife through the Last Weimar Beer-Belly Cultural Epoch in Germany tökéletes szintézisét adja az ideák és a technika egymás mellé rendelésének. Az újságpapír kivágásokból összemontázsolt kép a weimari Németország rasszizmusát és szexizmusát hivatott szimbolikusan megjeleníteni.

A művésznő egyébként a későbbiekben is szívesen boncolgatta a nők helyzetét a 20. századi Németország társadalmi berendezkedésén belül. Hannah Höch emellett a divatmagazinok, az illusztrált újságok és a fotográfia világát próbálta egymáshoz közelíteni tevékenységével.

Eileen Agar angol művész azon kevés nők közé tartozott, akik aktív szerepet kaptak a szürrealizmus irányzatának formálásában, nem egyszerűen csak múzsaként vagy modellként tudtak részt venni a művészeti életben. Munkái is társadalomkritikát és iróniát ötvöznek némi humorral felélénkítve.

Joseph Cornell szürreál-inspirálta művészetében új irányba terelte a kollázs módszer fejlődését, folyamatosan kísérletezve az assemblage technikával.

A New Yorkban élő művész könyvesboltokból és régiségkereskedőktől szerezte be a felhasznált anyagokat. Alkotásai élettel teliek, izgalmasak és előremutatóak.

Joseph Cornell

Nancy Spero politikai, társadalmi és kulturális témák köré építette fel művészeti karrierjét, a kollázs technikáját véve alapul. Notes in Time című alkotása illusztrálja a legjobban, hogyan is épül művészete a költészetre, a női formákra és a témákra, melyek egész életében aggasztották.

A szöveg és a kép egységesen ünneplik a nőket, ugyanakkor bemutatják a sztereotípiák elleni küzdelem kilátástalanságát is.

Nancy Spero

John Stezaker az ’50-es évek portréit, hollywoodi sztárok képeit vegyíti képeslapokkal, természetfotókkal és mások arcával.

Ahogy látjuk, Stezaker alkotásai hátborzongatóak és zseniálisak egyszerre.

John Stezaker

Annegret Soltau többnyire saját arcáról és testéről készült képekből rakja össze kollázsait, melyek a túlhangsúlyozott fekete cérna jelenlétével keltenek összefércelt hatást, szintén különféle társadalmi problémákra és ellentmondásokra felhívva a figyelmet.

Ernesto Artillo napjaink egyik legkiemelkedőbb spanyol művésze, akinek alkotásai a szürrealizmus korszakának kimeríthetetlen inspirációs forrásából indulnak ki, mesterien magukba integrálva a kollázs technikáját századi megoldásokkal.

A  művész a 20. századi festészeti irányzatokat formázza modernné és adaptálja a jelenbe, mindezzel tökéletes egységet teremt divat és művészet között. Artillo nevével fashion editorialok kapcsán találkozhatunk leggyakrabban, de készített már korszakalkotó lookbook fotókat is a kollázstechnika beépítésével.

Ernesto Artillo ELLE

Rocio Montoya munkáival nemrég ismerkedtem meg. A spanyol művésznő alkotásaiban egyedülállóan ötvözi a fotográfiát, a digitális technikákat és a kollázs módszerét.

Témái változatosak, de a természet szinte mindig központi szerepet kap. A lágy színek és a szürke egyhangúságának szembeállítása éles kontrasztot ad, ami még jobban hangsúlyozza a képek kollázsjellegét.

Szöveg: Alexandra
Képek: innen, innen, innen és a Pinterestről

One thought on “A szintetikus kubizmus remekei: kollázsok akkor és most

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s