Fordított kifutó | Philosophy Magazine SS15

Mint ahogyan azt bizonyára tudjátok, nemrég jött ki a Philosophy Magazine SS15 száma. A magazinnal való kooperációnk keretében most megosztjuk veletek a Upside down hívószóval megjelent lapszám cikkeit, elsőként bloggerünk, Marx Laura szövegét hoztuk el Ajkai Dávid – a TONI&GUY Fashion Week Budapesten lőtt – fotóival. 

A divat az a terület, ahol az elmúlt pár évtized filozófiai, gazdasági, tudományos, szórakoztatóipari és ezernyi más területről áramló kérdések és válaszok ruhák, kollekciók, divatfilmek, víziók és látomások formájában vizuálisan megragadható, olykor valóságosan hordható darabok, valamint egyéb tárgyak formáiban testesülnek meg.

Általában szóba kerül, mi motivál egy-egy bemutatót. Hogy mi a szép vagy mi a csúf, néhány száz évvel a hagyományos esztétikák születése után, ma már nem határozható meg. Azt is tudjuk jól, hogy az öltözködés és a divat nem önmagában álló entitás: úgy függ össze az összes többi iparággal, szervesen és gazdasági érdekek mentén, hogy belenyugodhatunk, nincs külön semmitől, legyen az a gyógyszer, az élelmiszer, a film- vagy a pornóipar.

Hogy mit jelent magyar tervezőként képviselni egy egész régiót, mit jelent a trendelőrejelzéseket követve, azokhoz igazodva, upside down helyzetekbe kerülni a nemzetközi színtéren?

Semmiképpen nem a kollekciók eredeti kiindulási pontjainak feladását, inkább az adott nemzetközi trendekhez való nagyon kreatív adaptálódást, folyamatos mozgásban és tervezésben levést. Tegyük fel, hogy az emberi érzések és szenvedélyek nagyjából a világ minden pontján hasonlóak, legalábbis lélekben. Megjelenési formájukat, kifejezésüket tekintve persze eltérnek. Máshogy bánatos a japán vagy a lengyel, más a temperamnetuma a mexikóinak vagy a svédnek. Amikor a tervező szenvedélyekről szeretne beszélni a kollekciójával, egyrészt a nemzetközi forma-, textil-, színtrendeket, a fogyasztók igen összetett (gazdasági, politikai, esztétikai) motivációit, másrészt saját hagyományait is s figyelembe kell vennie, ha valóban egyedi és értékes kollekciót szeretne létrehozni.

A kérdés az, hogy van-e még hagyomány és maradtak hagyományos formák? Vagy higgyük el a poszt-posztmodern filozófia azon állítását, hogy semmiféle hagyomány nem működik már, csak a bárhonnan kiollózható fragmentumok jelentés nélküli készlete áll a rendelkezésünkre? Ha valaki egy régiót képvisel egy fórumon, mit vigyen magával, mit fordítson a visszájára, mit alakítson át és hogyan, ahhoz, hogy másutt megértsék?

Azt hiszem, a globális divatipar pozitív hozadéka, hogy a tervezőket rászorítja az egyre elemibb, ha tetszik, nyersebb kifejezésmódra, és az igazi, valós problémák felkutatására. Mégpedig azért, mert a ruházkodás, minden korábbi korszaktól eltérően, kezd a tudatos politikai, gazdasági, társadalomkritikai gondolkodás tárgya (is) lenni. Lásd a fashion revolution, ethical fashion az eco fashion weekek, a fenntartható divat címszavakat, és a tényt, hogy ez a törekvés elérte az olyan mamutokat is, mint a H&M, amely épp most fogja bemutatni Conscious és Conscious Exclusiv kollekcióit Amber Valetta szupermodellel, a „fenntartható divatjövő” jegyében.

A változás pozitív, de marad-e még valami helyi, valami lokális, egyedi jellegzetessége egy-egy kollekciónak vagy sem? Van még mit átfordítani, lefordítani, és ha igen, mi céllal?

Ha a tervező állandóan globális koncepciók mentén halad, és a trendek eszközkészletét használja, kénytelen közérthetően fogalmazni, illetve kénytelen abban a kontextusban mozogni, amelyben a többiek. Hogyan lehet így egyedi? Vajon mit jelent a divat világában az, hogy valami éppen az ellenkezőjébe fordul, fejre áll, vagyis alapos, ha nem teljes jelentésváltozáson esik át? Egyáltalán, hogyan határozható meg egy brand vagy egyes darabok jelentése? Köthető-e az adott országhoz, ahol tervezik, egyáltalán, országokban tervezik a ruhákat? Nemzetközi branddé válni: designer álom. Fel kell adni hozzá valamit, vagy elég csak megváltoztatni bizonyos elveket, koncepciókat?

Akár ready to wear akár haute couture tervekkel foglalkozó alkotónak lenni ma olyan, mintha a teremtésből kifelejtett volna valamit, a minket, átlagembereket vonzóvá, gyönyörűvé és érdekessé, viccessé vagy provokatívvá tevő ecsetvonásokat valaki feltehetné végre a vászonra.

Hogy éppen a „milyen vízió szerint?” a legérdekesebb kérdések egyike. A divat valami olyasmi lett mára, hogy egy másik hasonlattal is megpróbálkozzak, mint egy hatalmas és egetverően hangos ontológiai vekkeróra, amely rendszeresen, és sokszor teljesen váratlanul kirobbant kényelmes kis szundikálásunkból, amely a művészeti kérdéseket, lookokat, életvezetési kérdéseinket és életfilozófiánkat illeti. Mivel Shanghajtól New Yorkig egyszerre csenget az Instagramon, Tumblr-ön és Youtube-on anyagaikat promotáló, bemutató, ott kommunikáló brandek globális jelenléte folytán, érdekes kérdés, vajon van-e még helyi vonatkozása az egyes kreatív teamek munkáinak?

Ezekben a percekben éppen Lady Gaga és Alexander Wang (mint a Balenciaga kreatív igazgatója) pózol a Balenciaga Fall 2015 show-n, ahol Kanye West és Kim Kardashian West, illetve Daniella Steel is jelen van. Értjük, mi történik? Az érdekes az, hogyan interpretálódnak a ruhák Budapesten, Prágában vagy Madridban, illetve fordítva, hogyan interpretálhatja saját gondolatait egy designer, aki mondjuk Kecskeméten gondolja ki a show-ját, amit Sidney-ben fog bemutatni.

Minden fiatal divattervező álma, hogy nemzetközileg elismert legyen, ugyanakkor számos dilemma lehet egy-egy ötlet megvalósítása mögött, mivel a nemzetköziség ára a mindenütt való érthetőség. Mit jelent az érthetőség egy ruha vagy egy cipő esetében ma, amikor minden kép az interneten keresztül mindenhová eljut? Lehetünk úgy a divattal, mint a humorral, ami olyan mértékben helyi színezetű tud lenni, hogy egy színdarabon, amin Prágában nevetnek, Budapesten zokognak? Utóbbinak épp a héten voltam szemtanúja, és igencsak elgondolkoztam rajta. Mennyire értjük a másik ember esztétikai érveit, egyáltalán, a megjelenését, és mennyiben kell egy nemzetköziségre törekvő brandnek saját ideáit „fejre állítania”, adott esetben egészen átalakítania a prezentálásukat ahhoz, hogy egy másik kontinensen is érthetőek legyenek?

Nem úgy születünk, (gondolkozzunk most egy tehetséges és felelősségteljes designer fejével), hogy a szakma minden fogalma sisakban, mellvértben, teljes fegyverzetben, 20 nyelvre és nemzetre adaptálva, készen kipattan az agyunkból, mint Pallasz Athéné a féltékeny Zeusz fejéből. Fogalmaink olyan egyéniek lehetnek, akár a szépségről, a kényelemről, az erotikusról legyen szó az öltözködés tekintetében, hogy kifejezetten segít, ha egyes tárgyak univerzálisan megkerülhetetlenekké válnak időről-időre, és legalább ezek egyértelműn értelmezhetőek.

Miközben írok, éppen egy beszélgetés zajlik a ShowStudioban arról, hogy mit jelent a rebranding marketingstratégia egy divatmárka új identitásának felépítése során, és mi a szerepe a közönség képzeletvilágának felcsigázásában és ébren tartásában az Instagramon nagyon átgondoltan csepegtetett részinformációknak egy-egy új kollekció bemutatása előtt? Amely kérdés azért érdekes most számunkra, mert az Instagramon élő márkák képei természetesen a világ minden táján ugyanúgy elérhetőek. Az Instagram úgy működik, mint a fashion világ nagy nagy közös „tudatalattija”, amely képek millióit rejti.

Hogy a magyar divattervezők kollekcióinál maradjunk, és megpróbáljuk megérteni, hogyan navigál egy kollekció a bolygó másik oldalára úgy, hogy ott is érthető és hordható lehessen, annak ellenére, hogy az ott élők hétköznapi valósága nagyon eltérő lehet a kollekció megszületésének egyébként egyre inkább virtualizálódó földrajzi helyétől, nézzünk sok divatelméleti közvetítést. Néha nagyon fogunk csodálkozni. Márpedig nem kisebb személy, mint Arisztotelész mondta: a csodálkozás a filozófia kezdete.

Szöveg: Laura
www.philosophy-magazine.com

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s