Álom és ébrenlét határán: Tánchónap az Erkelben!

Miért táncol, aki boldog? És miért tesz a tánc boldoggá, ha már semmi egyéb nem képes rá? A testtartás fenséges, méltóságteljes, konok szépsége, a gravitációra való könnyed fittyet hányás, repülés a levegőben… Mi is a balett? Az álomhoz van közelebb vagy az ébrenléthez?

A balett, a szabadságkeresés útjai és a divat mostanság gyakran találnak egymásra – ez azért jó, mert közös létjogosultságukat bizonyítják, és egyre nyilvánvalóbb, hogy az a szépség, igazságvágy és érzékenység, amelyet jó esetben mindőjük képvisel, sokkal több, mint modoros szépelgés vagy esztétizáló eszképizmus.

A Tánchónap az Erkelben rendezvénysorozat hatalmas fotókiállítással, látványos előadásokkal és művészi plakátokkal provokál: ismered már a Balerinát?

Amellett, hogy a  köztereken a Tánchónap égisze alatt elhelyezett képek a balett- és fotóművészetre irányítják a figyelmet, esztétikai szempontból is erős és friss impulzusokat nyújtanak.

Nem obligát hirdetéseket helyeztek el az alkotók reklámplatformjaikon, a plakáthelyeket kvázi installációs paneleknek használták.

A projekt  nem öncélú: a látvánnyal arra is ösztönöznek a készítők, hogy a közönség elmenjen múzeumba, képtárba vagy akár a a táncokból inspirálódva öltözzön.

(A balerinacipő, balerinakonty trendje ismerős már, de ugyanígy a különféle balettkosztümök  formái, szabásai is átszivárogtak a köznapi viseletbe, nézz be akármelyik ballet&fashion oldalra, például ide.)

207057

Biztos emlékszik mindenki a rag & bone men’s 2015-ös őszi-téli filmjére Mikhail Baryshnikov és Lil Buck közreműködésével. A kisfilmben az ismert balettművész és koreográfus  egyszerre modell, rendező és táncos, és a megszokott catwalk show-k helyett alternatívaként készült alkotás elgondolkoztat afelől, mennyire nagy az átjárhatóság a fashion és  a tánc világa között.

Új arcát mutatja  a táncos is, a bemutatott kollekció pedig megkapja a teljes Barysnikov oeuvre sármját, amely hatalmas energiákat tankol az anyagba.

Ugyanilyen energiakoktél és amellett mélyen megható Misty Copeland, a világhírű fekete bőrű balerina története, akinek I will what I want című  rövid inspiráló klipje az UNDER ARMOUR égisze alatt készült. A Prada és a Tanztheater Wuppertal MOVEment kisfilmje gyönyörű kis műremek az érzelmekről, vagyis az érzelmekbe zuhanásról: metaforaként hulló madártollak alatt táncolnak a profi balettosok  Prada ruhákban.

Gareth Pugh designer Wayne McGregor koreográfussal készített ultra kiborító divatfilmje nem fog megnyugtatni semmi felől, de legalább tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, sokan vergődnek a kapcsolatok bonyolult hálóiban, s tekintsük az egészet táncnak, igyekezzünk szépen, energikusan lépegetni…

Az Erkel Színházban a Magyar Nemzeti Balett történetének legnagyobb fotókiállítása nyílik meg, amely a színház teljes épületében és közterületen kínál látványosságot a közönségnek.

Solymosi Tamás, Kövessy Angéla Venekei Marianna, Gács Tamás és Emmer László munkája nyomán hatalmas lenyűgöző fotókat áthatunk a társulat tagjairól, de az egyes előadások leglátványosabb, emblematikus jeleneteit is felidézik a képek.

A sorozat különlegessége, hogy az egyes darabok koreográfiájából mutat be eredeti elemeket, és az Operaház balett társulatának tagjai az együttes fennállása óta első ízben szerepelnek ilyen nagyszabású fotózáson.

Budapest különböző pontjain szintén találkozhatunk majd e csodás képekkel, poszterekkel, amelyeket nyugodtan tekinthetünk kiindulópontnak az elkövetkező évek tánccal kapcsolatos eseményeihez. 

Jön a meglepetés: ha valaki azt hinné, hogy több vaskos kötetből álló orosz nagyregényből (amelyet hat kanna teával tudunk csak kiolvasni ködös téli estéken) nem lehet lélegzetelállító balettelőadást rendezni, téved. Többek közt a Boris Eifman elsöprő sikerű koreográfiájával életre hívott Karamazov testvérek című Dosztojevszkij-klasszikusból rendezett előadást ajánljuk a szkeptikusoknak.

A Dosztojevszkij-adaptáció kulcsszavai a koreográfus értelmezésében a szabadság, anarchia, Isten és felelősség.

A szereplők közt feszülő viszonyrendszereket a saját maga által pszichológiai balettnek nevezett megközelítésből fogalmazza meg: nemcsak a cselekményt, hanem a karakterek belső működését is fontosnak tartja a tánc nyelvén megfogalmazni.

A pszichológiai balett megnevezés ne riasszon el: nem afféle darabos drámajátékra kell gondolni, hanem süvítő energiákra és egymásba olvadó testekre, harcoló lelkekre, katarzisra.

Dosztojekvszkij nem is hagyná, hogy iskoladrámát faragjanak belőle  a táncszínpadon. A darab június 20-tól nyolc alkalommal látható a Magyar Nemzeti Balett művészeivel.

Egy Seregi-klasszikus, a Sylvia a másik darab, amelyet bemutatnak az eseménysorozat keretein belül. 

A megkapó Delibes-zenére készült koreográfia ókori görög mitológiai alakok naiv szerelmét feldolgozó történet, amely a legendás Seregi László keze nyomán úgy válik izgalmas, korszerű előadássá, hogy az újrakomponált szövegkönyvben a szerelmi háromszögek megjelennek a bukolikus balettet játszó újkori társulat kulisszák mögötti civil életében is.

A darabot hat alkalommal, hármas szereposztásban játssza a Magyar Nemzeti Balett társulata.

A Seregi-díj  (melyet szintén a Tánchónap keretein belül nyújtottak át – az aktív koreográfusgeneráció tehetséges alkotóinak elismerését szolgálja, egyúttal ápolja a 2012-ben elhunyt világhírű hazai koreográfus, Seregi László emlékét.

A díjat azzal a céllal hozta létre az Opera vezetősége, hogy megőrizze és továbbhagyományozza a 20. század kiemelkedő művészegyéniségének életművét.

A jelöltek közül minden esztendőben a szakmai grémium által legrátermettebbnek ítélt, maradandó tartalmat és művészi értéket teremtő, egyéni stílust képviselő, aktív koreográfust jutalmazzák egy Seregi László munkásságát jelképező szoborral, Krasznai János alkotásával. A Seregi-díjat 2013-ban elsőként Lukács András nyerte el, és a Magyar Állami Operaház felkérésének eleget téve az Újévi Koncert balettbetétjét koreografálta. Idén Jiří Kylián, a világ táncművészetének egyik legnagyobb hatású alkotója nyerte el a kitüntetést.

Szórakozzatok jól, szeressétek a balettet! Találkozunk a Tánchónap előadásain.

Facebook esemény ITT!

Szöveg: Laura
Fotók: Magyar Állami Operaház,  kreatívok: Emmer László, Gács Tamás, a werkfotó készítője Csibi Szilvia

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s