Újrahasznosított múltrétegek – Jean-François Lepage divatfotói

Az idei Photo London egyik izgalmas kiállítója volt Jean-François Lepage, aki más, inspiráció híján lévő alkotóhoz hasonlóan a legkézenfekvőbb utat választhatta volna; visszanyúlni a múltba, hogy onnan túrjon elő valamit, amit némi változtatással újként adhat tovább. Lepage azonban nem így tett, több, mint húsz éve készített fotóit szemétté degradálva osztályozta és nyerte ki belőlük azokat az értékes egységeket, amikből egy újraértelmezett minőség jöhetett létre.

A divat és a fotográfia művészeti keresztmetszete 1909-ben jött létre, abban az évben, amikor Condé Nast felvásárolta az amerikai életmódmagazint a Vogue-t, majd profilját átalakítva, megalkotta minden idők legfontosabb és legbefolyásosabb divatmagazinját. Edward Steichen, 1911-ben ugyan elkészítette az első divatfotóként számon tartott sorozatot Paul Poiret designer ruháiról, ám a divat és fotóművészet kísérletező periódusa igazán a 20-as években kezdődött, a szürrealisták mozgalmával, melynek alkotói szokatlan vizuális asszociációkkal tették próbára a valóságérzetünk percepcióit.

Man Ray mind a fénykép médiumát, mind a női testet progresszív módon közelítette meg. A szolarizációs technikát használó művész a fénykép pozitív-negatív rétegeivel montázzsá alakította a képi elemeket, valamint absztrahált női aktjaival újfajta testképet mutatott be, mellyel a női testet mintegy “felnyitotta” a távolságtartó esztétizálás helyett.

Jean-François Lepage legújabb Recycle sorozatával az editorialok jelenleg oly elterjedt poétikus narratívái helyett, visszanyúlt a szürrealisták és a dada montázshagyatékához.

A párizsi székhelyű művész fotós karrierje 1980-ban kezdődött, olyan magazinok együttműködésével, mint a Depeche Mode, Harper’s Bazaar, Jill Magazine, Numero vagy a Vogue, de készített már kampányképeket a Dior, a Comme des Garcons, Jil Sander és a Lanvin számára is.

Lepage munkásságát a kommersz és a képzőművészet közötti hol egyikhez, hol másikhoz közelítő attitűd jellemzi, de ebben a rapszodikus ingadozásban mindig átmenti magas művészeti munkametódusát fényképsorozatainak képiségébe.

A Recycle egy újabb távolodási kísérlet a divattól; Lepage az utóbbi években nem dolgozott divatfotókon, ezért visszanyúlt a 90-es években Polaroid Colorgraf 891 kamerával rögzített archivált anyagaihoz.

A középformátumú filmekből az újrahasznosítás koncepciójával egyszerű, manuálisan elvégzett, vágás-illesztés technikára épülő pszichotikus univerzumot hozott létre, ahol a múlt és a jelen tér-idő síkjai összekapcsolódnak a médiumban és a tudati szférában egyaránt.

A konvencionálisnak semmiképpen sem mondható vizuális művész destruktív-konstruktív gesztusának játékát így összegzi: “I’m like a surgeon who faces his patient with lucidity and commitment but with the absolute certitude that the only person I can really save is — myself.” 

Jean-François Lepage idén jelentette meg első fotókat és rajzokat tartalmazó monográfiáját Moonlight Zoo címmel, amibe ti is belenézhettek a művész honlapján.

Szöveg: Bea

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s