SundayTunes #25 – Mood Indigo

Helló ősz, jó reggelt búbánat! Aktuális SundayTunes válogatásunkban megidézzük a blues és a jazz melankolikus hangjait, amik a napos oldal elől elvezetnek majd a sötét bárok asztalainál merengő magányos szempárok cigarettafüstben tünékeny alakjaihoz. Zenehallgatás közben pedig olyan editorial fotókat láthattok majd, amelyeken a máig gyakran mellőzött afroamerikai modellek a főszereplők. Kísérőnek kávé, cigi, bor, kinek mi.

Nina Simone –  Sinnerman

Eunice Kathleen Waymon 1933-ban született Észak-Karolinában, Marian Anderson templomi kórusában tanult énekelni és zongorán játszani. Tíz évesen, a templomi bemutatkozó zongoraestjén szüleit az első sorból hátratessékelték, hogy helyet adjanak a fehér hallgatóságnak. Későbbi karrierje során ez az élménye tolta a polgárjogi aktivista törekvések felé. Ösztöndíjjal felvételt nyert a Juilliard Egyetemre, ahol végül nem sikerült megvalósítani álmát, hogy ő lehessen Amerika első fekete klasszikus zongoristája. A rasszista visszautasításoktól az underground közösség felé fordult. Az Atlantic City-béli Midtown Bar & Grillben adott blues és jazz zongoraesteket, majd 1954-ben, felvéve a Nina Simone művésznevet, vált a zenetörténet egyik leginspirálóbb női performerévé. 

Herieth Paul Goes Grey for Fashion Magazine. Images by Chris Nicolls

Billie Holiday – No Regrets

Emlékszem, 14 éves voltam, amikor leemeltem a polcról egy Billie Holiday lemezt, feltettem a fülest és onnantól kezdve kizárólag jazz zenét akartam hallgatni. Személyes kedvencem Lady Day, ahogyan közeli barátja, Lester Young hívta Billie Holiday-t. Nehéz gyerekkora elől Harlem éjszakai klubjaiban talált zenésztársakra a korai 1930-as éveben, mindaddig amíg három évvel később, egyik fellépésén fel nem fedezte John Hammond. Egyedi énekstílusával, hangképzésével és személyes előadásmódjával tette utánozhatatlanná az olyan standard jazz dalokat, mint a Lady Sings the Blues, a Strange Fruit vagy a God Bless the Child.

Grace Bol. PF Magazine. Images by Marianna Sanvito.

Sarah Vaughan – Black Coffee

Sarah “Sassy” Vaughan mély, érces hangszíne összetéveszthetetlen a jazz énekesek között. Ha nekem nem hinnétek, higgyetek Leonard Feather jazz kritikusnak, aki szintén azon a véleményen van, hogy Vaughan a legfontosabb előadó, aki felbukkant a bop éra óta. Ella Fitzgerald pedig úgy jellemezte, mint a legnagyobb zenei tehetséget, akivel valaha találkozott – azt hiszem, tőle ez nem elenyésző dicséret.

Esther Gomis. Mambu Bayoh. By Such and Such.

Roberta Flack – Bridge Over Troubled Water

Roberta Flack szintén egy Észak-Karolinából származó jazz előadó, aki dalaiban a soul és a folk stílusjegyeit is ötvözte. 1969-ben rögzítette a hírnevet meghozó dalát az Atlantic Records-nál The First Time Ever I Saw Your Face címmel, amiket olyan klasszikusok követtek, mint a Fugees által is feldolgozott Killing Me Softly with His Song és a Where Is the Love. Flack ezzel a két szerzeménnyel egymás után két Grammy-díjat is nyert, amit 1974 óta csak a U2-nak sikerült megismételnie 2002-ben.

Itt némi kitérőt tennék, ugyanis ezen a Dazed&Confused Magazine-ban megjelent fotósorozaton a Sierra Leonéban született fiatal balett táncos, Michaela DePrince látható, aki miután árván maradt a polgárháborúban, árvaházát pedig bombatámadás érte, menekülttáborba került. Pigmentbetegsége miatt elhanyagolták és az “ördög gyermeke” gúnynévvel bélyegezték meg. 1999-ben, négy évesen fogadta örökbe egy amerikai család, akik segítették táncoktatását, mára pedig elismert fekete balerinává vált.

Michaela DePrince for Dazed & Confused. Images by Ruth Hogben.

Etta James – At Last

Etta James-től szignó dalát hozom, amivel 1961-ben énekesi karrierjét a jazz felől a pop irányába forgatta. Az At Last az R&B listák második helyén tartotta magát hosszú ideig. James egyébként négy Grammy-díjas előadó, aki szintén tagja a zenei triumvirátusnak; 1993-ban került be a Rock & Roll Hall of Fame arcképcsarnokába, 2001-ben a Blues Hall of Fame-be, 1999-ben és 2008-ban pedig a Grammy Hall of Fame választotta közösségébe.

Achok Majak Goes to Cuba For Porter #10. Images by Mikael Jansson.

Aretha Franklin – Respect

Ha már az örökzöld jazz daloknál tartunk, akkor muszáj megemlíteni Aretha Franklin nevét, aki nélkül le sem zárhatnám ezt a listát. Az ikonikus soul énekes a női előadói generációnak az állandó mintaképe, egy rengeteg díjjal kitüntetett R&B zseni. Otis Redding Respect-jének feldolgozásáról ismerhetitek leginkább, amit két nővérével rögzítettek 1967-ben.

Amandla Stenberg Covers Dazed & Confused Magazine. Images by Gregory Harris.
Összeállította: Bea

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s