RebelChart 2015 – Az év legjobb magyar dalai

Hátravan még egy fontos és izgalmas év végi listánk, ami nem más, mint a 2015-ös év legjobb magyar dalainak a mustrája. Hála az égnek, bőven volt miből válogatni, idén is sok új bandát ismerhettünk meg és még több régebbi motoros rukkolt elő friss anyaggal. Nem is szaporítanánk tovább a szót, készítse mindenki a hangfalait és spanolja fel magát az esti bulira a rebellive kedvenceivel. Figyelem, erősen szubjektív válogatás! 

10. Puma Danger – Ode to The Naive

A KERET blog tavalyi tehetségkutatóján megismert banda nem hazudtolta meg nevét, és egy kicsit sem szelíd, de annál vagányabb lemezzel rukkolt elő ősszel. A Sun Pitcher című albumról a mi kedvencünk az Ode to The Naive lett, így most velük nyitjuk listánkat. Ha esetleg Ti is bírjátok őket és még nincs programotok szilveszterre, nézzetek be a Kuplungba, ugyanis a srácok még az év utolsó napján sem állnak le, a Middlemist Reddel és a Run Over Dogs-szal közösen szórakoztatják majd azokat, akik ilyenkor is inkább a koncerteket preferálják.

9. Deep Glaze – Shadow

Vannak bandák, akik szépen fokozatosan, több év alatt szivárognak be a magyar könnyűzenei élet sűrűjébe. Na, hát a Deep Glaze pont nem ilyen, ők ugyanis megállíthatatlanul menetelnek felfelé és senkit sem érdekel, hogy a koncertjeik és a dalaik megszámolásához is simán elég az egyik kezünk. Ősszel jelent meg az első kislemezük, majd a Magyar Nemzet Online beválogatta őket az Év dala versenybe, szóval el sem tudjuk képzelni, mi lesz jövőre, ha csak az elmúlt egy-két hónapban ennyi jó dolog történt velük. Szóljon most a legütősebb daluk, a Shadow!

8. Zanzinger – The Country And The Cunt

Ha azt hittétek, ez egy olyan lista lesz, amiről lemarad a folkzene, akkor tévedtetek! Néha muszáj kicsit megállítani a a zúzós pszichedelikát, hogy teret adhassunk a merengős gitárszónak is, hazai fronton pedig leginkább Zanzingerhez, vagyis Micsoda Dánielhez érdemes fordulni ez ügyben. Nagyjából egy hónapja jelent meg a The Country And The Cunt című dala és a hozzá készült videóklip, de ennyi idő is bőven elég volt ahhoz, hogy felkússzon a kedvenc dalaink 2015-ös listájára.

7. Blahalouisiana – Ahol összeér

Kevés jobb dalt tudtunk volna elképzelni tavaszra, mint a Blahalouisiana Ahol összeér című szexi és könnyed slágere. Azonnal belemászott a fülünkbe a vidám dallam, a hatást pedig csak tetézte a Horváth Viktor által rendezett klip, ami biztosan megnyerné a legjobb videóklipes listánk első helyét, már ha lenne ilyenünk. Aki még az év legünnepélyesebb részében is a meleg napsütésre és a hosszú, világos reggelekre vágyik, az valószínűleg most is imádni fogja a dalt – mindenki másnak pedig csak simán kötelező újrahallgatni.

6. The Biebers feat. Mc Kemon – Love How It Tastes

Pukkasszuk ki egy pillanatra az alternatív buborékot és evezzünk kicsit ismertebb vizekre, mert nemcsak ott találni ám kincseket, ahol a lájkszám ötezer alatt van! Puskás Peti bandáját, a Bieberst már biztosan nem kell senkinek bemutatni, a srácok idén megfordultak a Nagy-Szín-Pad! nevű tehetségkutatóban, majd Robbie Williams előtt léptek fel a Szigeten, miközben még első nagylemezük is megjelent. Az album legerősebb dala egyértelműen a Sorry, de mivel az egy régebbi szám, inkább a második kedvencünket tettük a listára, ami nem más, mint Love How It Tastes, amihez amúgy egy nagyon király klip is készült nemrég.

5. Fran Palermo – Requiem n°21

Az idei év egyik legpörgősebb zenekara volt a Fran Palermo, hiszen júniusban megjelent első nagylemezük, majd nyáron olyan menő eseményeken koncerteztek, mint a Budapest Essentials vagy a Rakéta Fesztivál. A srácokat már tényleg csak egy lépés választja el attól, hogy ott legyenek a magyar zenei szcéna húzónevei közt, reméljük, egy év múlva ilyenkor már bőven egy lapon emlegetjük őket a “nagyokkal”. Addig is hallgassátok rongyosra a self-titled album legjobb dalát, a Requiem n°21-t – mi is így tettünk.

4. Margaret Island – Eső

A Margaret Islanddel nyitottuk az évet, velük is zárjuk. Amikor januárban írtunk róluk, még csak néhány daluk keringett a neten, de azóta a banda már végigjárta a hazai fesztiválokat, kiadta első nagylemezét, majd azt is körbeturnéztatta. Egyszer volt című debütáló albumuk pont olyan lett, mint amilyet vártunk: könnyed és kedves, a szeptember eleji megjelenése pedig gondoskodott arról, hogy idén a nyár kicsit tovább tartson. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy karácsony ide vagy oda, a nyári záporok boldogságáról írt Eső című daluk hetek óta előkelő helyen végez a hazai slágerlistákon, a koncertjeiket felelevenítő klipjük pedig már rég átlépte a félmilliós határt.

3. Hello Hurricane – Long Way Back Home

A Margaret Islanddal együtt a Hello Hurricane csapata is ott volt évkezdő SundayTunes válogatásunkban, és szerencsére róluk is elmondható, hogy rengeteg haladtak előre legutóbbi rebellive-es szereplésük óta. Megjelent egy kislemezük, feltették az i-re a pontot a Bánkitó Fesztiválon, és a holland Kensington A38-as lemezbemutató koncertje előtt léptek fel. Nehéz volt dönteni, mert a Cervice Light mindegyik dala ütős és menő, de végül a Long Way Back Home-ot tettük a listánkra.

2. Szabó Benedek és a Galaxisok – A teljesség felé

Az ember általában utálja, ha egy hang a fejében folyamatosan szembesíti őt a félelmeivel és a gyengeségeivel, de egészen más a helyzet, ha mindezt életszagú dalszövegek formájában kaphatjuk meg – Benedekéktől. A Galaxisok idén jelentették meg második nagylemezüket A legszebb éveink címmel, és tényleg nem féltek  mindent, ami ezt a gyönyörű, olykor fiatalságként is emelgetett kort idézi: félrement szerelmek, őrült bulik, baklövések és fásult hétköznapok… Mindezt talán A teljesség felé című dal foglalja össze a legjobban, nem csoda hát, hogy az album legismertebb dala és a mi kedvencünk is ez lett tőlük.

1. Csaknekedkislány – Tihany

Biztosan nem a mi baráti társaságunk az egyetlen, ahol idén lejátszódott a “Csepella Olivér? A csávó, aki Nyugat+zombikat csinálja, énekelni is tud?”-kezdetű beszélgetés, ugyanis a banda neve futótűzként terjedt az alternatív zenét kedvelők körében. A Csaknekedkislány tipikusan olyan tánczenét játszik, amitől egyszerre érezzük úgy, hogy szeretnénk az asztal alatt sírni és a tetején táncolni, mert hibába a szürreális és melankolikus szövegvilág, a pattogós ütemek nem hagyják, hogy hatalmába kerítsen minket az elmélkedős bölcsészdepresszió. A Tihany is pont egy ilyen szám: akár le is hozhatna az életről, hogy senki nem azzal van, akivel szeretne lenni, de kit érdekel, inkább bulizzunk! Nem is kérdés, hogy nálunk ez volt az év dala.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s