,,Sosincs lehetőség hátradőlni” – Interjú a NUBU tervezőivel

A múlt, jelen és várható jövő tengelypontjai közti bolyongáshoz a NUBU tervezőpárosát, Garam Juditot és Kovács Adélt kértük fel.

Első számunk különböző múltrétegeket térképez fel, így veletek is szeretnénk egy kicsit nosztalgiázni. Emlékeztek még arra az impresszióra, ami elindított benneteket ezen a pályán? Mi történt azután, hogyan találtatok egymásra?

Judit: Kiskorom óta ezzel foglalkozom, nem is érdekelt más. A pályám során először a divat kereskedelmi oldalát tapasztaltam meg, aztán kezdtem befolyni a tervezésbe. Mindig is az volt a célom, hogy ne kelljen kompromisszumokat kötnöm: minden megtervezett ruha vagy kiegészítő tetsszen nekem. Szerencsére mostanra ez teljesen beért, és mindezt értékesíteni is tudjuk. Fontos, hogy a ruhák ne csak ruhaként, hanem művészeti alkotásként is értelmezhetőek legyenek. Adél gyakornokként jött hozzánk, és nagyon egyformán gondolkodtunk, az ízlésünk is nagyon hasonló.

Adél: Mindig is érdekelt a vizualitás, szerintem már óvodás korom óta. Egy magazinban olvastam először a stylist szakmáról, ami nagyon vonzott, de mindenképpen szerettem volna diplomát. Anyukám jelmeztervezőként is dolgozott, így mindig anyagok, szabásminták és ruhák között voltam. Gimi alatt elkezdtem készülni a MOME textil szakára, ahová elsőre felvettek. Már az egyetem alatt dolgoztam, és bár ez egy nagyon összetett és nehéz szakma, örülök, hogy így döntöttem. Gyakornoknak jelentkeztem a NUBU-hoz, amikor még semmit sem tudtam a márkáról, csak tetszett a stílusa, aztán itt ragadtam.

3026ed99-a552-4545-bce8-fba79b1e80a6

Elmondhatjuk, hogy mára egy karakteres markerekkel rendelkező, következetes megoldásokkal formálódó, hagyományápoló, mégis előretekintő brand fűződik a nevetekhez. A kezdetek (tanulás, tapasztalás, megismerkedés) majd a márkaépítés, végül a megteremtett értékek továbbgondozása kapcsán mely időszakot érzitek a legnehezebbnek?

Szerintünk a márka filozófiáját, az ehhez kapcsolódó arculatot, valamint a termékeket egyáltalán nem nehéz kigondolni. A legnagyobb nehézséget nekünk még minidig azt jelenti, hogy itthon szűkebb vásárlói rétegre lehet számítani, mint külföldön. Ami viszont mindig sokkal problémásabbá teszi a dolgát egy hazai tervezőnek az az, hogy nincs hazai textilipar – mindent rendelnünk kell, így sokkal összetettebb és lassabb a munka, ami sok szerevezést igényel.

Ha már szóba kerültek a hagyományok: nem lehet nem észrevenni a tradicionális távol-keleti dekonstruktivista inspirációs forrást kreációitokon. Mit jelent számotokra ez a térség?

Adél: Az egyetem alatt egy évig egy nép kultúrájával kellett foglalkoznunk, és az én választott kutatási területem Japán volt. A keleti mintakultúra és szabásvonalak nagyban különböznek az európai látásmódoktól. A mintakomponálás sokszor aszimmetrikus, a szabásvonalak síkszerűek, téglalapokból komponáltak, a sziluettek pedig nem követik a testet.

A múlt esszenciái mellett a modern és kortárs képzőművészet is fontos hivatkozási pontként van jelen kollekcióitokban. Milyen alkotók, milyen irányok vannak rátok hatással?

Judit: Folyamatosan követem a kortárs képzőművészetet a galériánk miatt is, így rendszeresen találkozom művészekkel, akiknek a munkái inspirálnak. Nálam a deisgn és a művészet kicsit összefügg, ezt a gondolatot követi a Mono Art and Design galéria is.

11951774_10153157930836365_6606710822633216390_n

Számomra jellegzetes mementó marad a márka művészetértelmezésében és továbbörökítési, újradefiniáló retorikájában a Dunaújvárosi Szoborpark beemelése: a 2014-es tavaszi-nyári kollekciótokban Friedrich Ferenc és Várnai Gyula köztéri szobrai adták a tervezés kiindulási alapját. Hogyan kerültetek kapcsolatba ezzel a létesítménnyel, mi fogott meg titeket leginkább benne?

Adél: Dunaújvárosban nőttem fel, a Szoborpark számomra egy teljesen természetes közeg volt, ahova hétvégén gyakran elmentünk sétálni. A szobrok szinte hétköznapi részeivé váltak a Duna-parti tájnak. A táj és az óriási méretű alkotások aránya nagyon izgalmas látvány élőben.

Régóta gondolkoztam azon, hogy meg kellene mutatni másoknak is, hogy mennyire érdekes és inspiráló ez a hely. Végül printekként jelentek meg a szobrászok köztéri művei a ruháinkon, és a konstruktív formák nagyon harmonikusan illettek a szabásvonalainkhoz.

Mit gondoltok, mennyire merész vállalkozás „viselhető vásznakat” kreálni és képzőművészeti törekvéseket beemelni a tervezői folyamatba az olcsóbb és közérthetőbb fast fashion aktusokkal szemben? Hosszútávon a divat közelebb hozhatja az embereket a művészetekhez?

Judit: Azt nem tudom, hogy közelebb kerül-e minden vásárlónk ezáltal a képzőművészethez, szerintem egy részük tudja, hogy pontosan mit vásárol, azok számára pedig, akik nincsenek pontosan tisztában ezzel,  általában tetszik a végeredmény. Ezáltal úgy gondolom, közelebb kerülnek a művészethez, lehet ugyan, hogy csak tudat alatt, de ez nem probléma.

11c2a38e-434a-40ae-9596-55af85ac182c

Mit jelent számotokra az idő?

Judit: Időből mindig kevés van, már megtanultuk, hogy ugyanolyan fontos, hogy határidőre készen legyen egy kollekció, mint hogy milyen a design vagy a minőség. Tehát az idő valami olyasmi, amivel mindig harcolni kell, sosincs lehetőség hátradőlni.

És mi a helyzet a lokációval? Milyen Budapesten tervezőnek lenni?

Adél: Sokkal nehezebb, Londonnal van is összehasonlítási alapom. A legnehezebb, hogy nekünk mindenhová el kell juttatni magunkat, hogy észrevegyenek, ez mindig sokkal több energia és pénz. Ez a helyzet a vásárokkal, az üzletekkel, a rendezvényekkel. Magyarországon nincsenek megfelelő minőségű anyagok, kellékek. Tehát sokszor már azzal rengeteg energia elmegy, hogy összeszervezzük azt, hogy minden alapanyag ugyanakkora érkezzen meg. Ezért van az, hogy egy évre előre dolgozunk és tervezünk meg mindent. Budapest ugyanakkor nagyon inspiráló, igazi kulturális központ, néha úgy érzem, be sem tudok fogadni ennyi mindent.

11999066_10153193901106365_70763211155245763_n

Ha visszamehetnétek a múltba, hogy újra átélhessetek egy pillanatot, melyik lenne az?

Alapvetően a jelenben élünk és dolgozunk, nem tudunk ilyet mondani.

Szerintetek mennyire lesz könnyebb vagy nehezebb dolga a következő generáció divattervezőinek, milyen előnyei és hátrányai vannak az internet korában annak, ha valaki ehhez hasonló kreatív tevékenységet választ szakmájának?

Adél: Egyértelműen nehezebb dolga van, mert minden felgyorsult. Sokkal több vizuális inger ér minket, amitől úgy érzem, hogy a diákjaim is sokszor elbizonytalanodnak. A folyamatos online jelenlét megosztja a figyelmet, és koncentrálni kell, ha csak egy dologgal szeretnél foglalkozni. Sokkal könnyebb viszont láthatónak lenni, eltűntek a távolságok, könnyebb kapcsolatokat létesíteni online, ami egy cégnek mindenképpen előny.

Szöveg: Ivett
Képek:
Fotó: Máté Balázs @ Flashback 
Modellek: Pichler Anna, Dukic Isidora @ VM
Smink: Vozák Timi
Haj: Károlyi Márk @ Cult

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s