Avantgárddal a divat ellen

Vagy mellett. Vagy érte? A divat és a művészet kapcsolata mindig is létezett, ezt a frigyet azonban az avantgárd éra művészei szentesítették leglátványosabban. Nemcsak e viszony kibontakozását segítették, hanem a kommercializált divat tagadásával azon munkálkodtak, hogy az valamiképpen magában hordozza artisztikus többletjelentését is.

Tekinthetünk-e a divattervezőkre művészként? Szerintünk egyértelműen igen, de nehéz lenne mindezt ennyivel lerendezni. A másik irányból megközelítve még érdekesebb a kérdés: válhat-e egy művészből divattervező? Erre a 20. század kezdetén virágzó avantgárd irányzatok képviselői már meg is adták a választ; a kor ikonikus véleményvezérei közül sokan érték el, hogy tervezőként ugyanúgy elismerjék munkásságát, mint művészként.

sonia delauney6Az Art Nouveau, a kubizmus, a futurizmus és a többi rebellis irányzat művészeinek sikerült egészen közül férkőzniük a divathoz, olyannyira, hogy maguk is előrukkoltak alternatív ruhakreációikkal, melyek a tömeggyártmányokat, a mainstream irányzatokat tagadták, ellenben – korukhoz képest rendkívül előrehaladott módon – megtestesítették a viselhető művészetet. 

Számos európai ország alkotói kóstoltak bele a divattervezés akkoriban még kevésbé elismert folyamatába, forradalmasítva a késő 19. század és a kora 20. század trendjeit. Motivációikat jellemzően a kommersz divattal és a népszerű irányzatokkal szembeni antipátia adta. E művészek közül sokan egészségtelennek, giccsesnek, sőt, egyenesen csúnyának tartották a korszak öltözködését meghatározó divatot, ráadásul deklaráltan ellenezték az iparág profitorientált jellegét, melyben – álláspontjuk szerint – minden ténykedésnek kizárólag az eladások növelése volt a célja.

Az avantgárd képviselői alapvetően reformerek voltak, akik morális problémákat vetettek fel, kihangsúlyozva a divatipar általi pazarlást, az aktuális stílusok frivolságát és azok ízlést romboló hatását. Az egyes országok művészeinek tiltakozásában a nemzeti érzelmek hangsúlyozása is szerepet kapott – a divatot akkoriban a francia haute couture inspirálta, éppen ezért az iparág központja is ez a térség volt akkoriban.

Az alternatív törekvésekkel fellépő művészek értelemszerűen saját hazájukat, városukat szerették volna versenyképessé tenni, megtörve a francia divat egyeduralmát. Az avantgárd alkotók fejében a divat eszköz volt arra, hogy a művészet határait feszegessék, hogy új ismeretekkel gazdagodjanak, hogy tapasztalatot gyűjtsenek. A mindennapok esztétikáját kívánták beemelni, az ágazatot az alkalmazott művészetek színvonalára szerették volna emelni, szerepét kiállításokkal, örök érvényű, felejthetetlen darabokkal próbálták hangsúlyozni. Egyeseknek közülük sikerült is: Henry van de Velde vagy Sonia Delaunay alapjaiban rengették meg a divat korabeli békés univerzumát.Az általuk kreált utópisztikus antidivat a viselhető művészet jegyében készült, és a mai napig hatással van az iparág alakulására.

341121

A tömeggyártmányok kapcsán ugyan egyezett a művészek véleménye, az „anti-irányzatokról” azonban már kevésbé gondolkodtak egységesen, amit elsősorban az eltérő kulturális háttér befolyásolt. Az angol, német és osztrák művészek az egyszerűségre, letisztultságra törekedtek. Az olasz futuristák radikális ruhaterveikkel lázadtak, míg az orosz tervezők a proletariátust megcélozva juttatták kifejezésre céljaikat, így kreációikból teljes mértékben eltűnt minden rangot hangsúlyozó motívum. 

A francia avantgárd divat legismertebb képviselője, a fentebb már említett Sonia Delaunay a szimultanizmus képviselőjeként a színek kontrasztjával, a figyelemfelkeltő printekkel és az élénk árnyalatok alkalmazásával keltette életre darabjait. Tervezői munkásságának innovatív voltát nem a szabásvonalak és a dizájn megreformálása, hanem a merész anyaghasználat és a látványos színválasztás, az árnyalatok extrém kombinálása adta. (E kiindulási pont egyébként az avantgárd művészekből dizájnerré avanzsált alkotóknál gyakran megjelent.)

Az általuk kreált darabokat többnyire a művészek rokonai, barátai vagy az újdonságokra nyitott, kultúrát kedvelő gazdag közszereplők viselték. A tervek egyébként nem is voltak alkalmasak tömeggyártásra: minden kreáció egy egyedülálló alkotás volt, az haute couture avantgárd-kori víziója. Mindenesetre az irányzat képviselőinek törekvése arra, hogy a ruhatervezéssel a művészetet a mindennapok részévé tegyék,sikertelen volt, munkásságuk mégis máig kibogozhatatlan csomóval kötötte össze a divat és a képzőművészet területeit.

Szöveg: Alexandra

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s