Hello from New York – NYFW F/W 2016

Az idei New York-i divathétről az volt az általános vélekedés, hogy teljes mértékben nélkülözték a bemutatók az izgalmat, a kockázatvállalást, a korszakalkotást – és valóban, a show-kat elnézve gyakorlatilag alig találtunk izgalmasabb anyagokat, melyekről érdemes lenne beszélni. Azért akadt néhány vállalható darab – ezekről mesélünk most nektek!

Alexander Wang kollekcióját egy meglehetősen egyedülálló helyszínen vonultatta fel: a Saint Bartholomew templomban. A helyszínválasztás már önmagában provokatív, így a teljes történethez csak hozzátett az egyes darabokon fellelhető sztriptízbárokra való utalás és a kollekciót körülölelő rebellis atmoszféra. Ha még emlékeztek, Wang már a Balenciaga tervezőjeként is kísérletezett a „megszentelt” helyszínnel: a brand számára készített utolsó – angyali fehérben pompázó – kollekcióját is egy templomban mutatta be.

Mostanra azonban mind a fehérség, mind az ártatlanság nyomtalanul eltűnt a tervező alkotásaiból, helyüket pedig a fekete szín és a nyílt lázadás vette át. A metálos bőrök és a kabátszerű ruhák jelentették a kollekció tengelypontját. Összességében talán a sztriptízbár és a marihuána direkt megjelenítésével sem botránkoztatta meg a közönséget annyira a show, mint amennyire a tervező – feltehetőleg – várta, mégis ez volt New York egyik legérdekesebb anyaga!

A Narciso Rodriguez-kollekciót két részre osztanám: a vagány monokróm, illetve a színes-elegáns – egyben sokkal unalmasabb és hétköznapibb – darabokra. Természetesen nem ezutóbbiak miatt tartottuk fontosnak, hogy megemlékezzünk a show-ról, minket inkább a minimál, mégis vad lookokkal vettek meg. A zsákszerű ruhák és az egyedülálló formavilág tökéletesen harmonizáltak a hegyes orrú Oxford cipőkkel, látványos összképet teremtve ezáltal.

A divathét legbevállalósabb tervezője, ezzel együtt a New York FW „nyertese” Marc Jacobs volt, aki a goth stílust gondolta újra a maga high fashion verziójában. Nemcsak a különböző ruhadarabok, de a smink és a frizura tökéletes harmóniája is figyelemreméltó volt. A lookok összességében egységet, ugyanakkor jókora adag rebelliót és vagányságot hoztak a kifutóra. Oversized darabok bőrből és farmerből, hatalmas platformos csizmákban egyensúlyozó modellek és maga Lady Gaga (és ez máris mindent elmond a show-ról!) is megjelent a bemutatón.

A ruhákban volt egyfajta középkori elegancia is, ugyanakkor a kollekció célja egyértelműen nem a múltidézés, sokkal inkább a goth stílus újjáélesztése, illetve továbbgondolása volt.

A listánkban szereplő összes brand közül az Edun operált a leginkább nőies darabokkal, ami nem jelenti azt, hogy a vagányság-faktor ezzel jelentősen lecsökkent volna, sőt. Az anyagokat tekintve a tweed, a farmer és a bőr domináltak, melyeket a márka dizájnere, Danielle Sherman a legalaposabban válogatott forrásokból, Afrikából szerzett be. Az egyes darabokon pedig egy etióp művész, Wosene Worke Kosrof munkájával is találkozhatunk.

Thom Browne kollekciója ezúttal a gazdagság és a nélkülözés ellentétpárjára épült fel, megmutatva, hogy a valaminek a hiánya sokszor képes előcsalogatni a legkreatívabb és legextrémebb megoldásokat. Persze akár ellentmondásosnak is aposztrofálhatjuk a tényt, hogy a high fashion próbál nekünk a nélkülözésről mesélni, a dolgok mögé látva azonban megtalálhatjuk ebben a fura paradoxonban is a mondanivalót.

A kollekcióban egyébként megfigyelhető a korábban már többször botrányt kavart „homeless chic” koncepció – ennek függvényében mindenki maga döntse el, hogy ez polgárpukkasztóan szerethetővé vagy inkább elítélendővé tette az öltözéksorozatot.

A nadrágok köpennyé, az egyszerű zsákanyag kabáttá, a lyukak a patchwork módszerének kiindulópontjává avanzsáltak. A high fashion remekei vagy egy filozofikus társadalmi tanulmány illusztrációi? Mindegy minek tekintjük, Thom Browne zsenialitása ismét magával ragadott minket.

A Hood by Air provokatív kollekcióihoz volt időnk hozzászokni az elmúlt néhány szezonban, és nem lepődtünk meg, hogy ezúttal is ezt a vonalat követték. A bemutató éppen Valentin napra esett, melyre a tervező egyáltalán nem a mainstream módon reflektált, sokkal inkább a gender-kérdést, egészen pontosan a nemek közti határok elmosódását, az elmosódás igényét helyezte előtérbe: a férfiak latex darabokban, cropped fölsőben és hosszú szárú csizmákban vonultak.
Az inspirációt egyrészt a reptéri élmények biztosították: a feladott csomagokat burkoló celofán a Hood by Airnél a karokat lekötözve borította be a felsőtestet, egyes darabokat pedig beszállókártyák díszítettek. Másik oldalról azonban a bőr és a latex anyagok, a mozgást korlátozó szabászati megoldások egyfajta szexuális jelleget is adtak a kollekciónak, egyes darabok pedig a kényszerzubbonyok hátborzongató sziluettjét idézték.
Ebben az összetett kollekcióban a fekete és a piros szín, a markáns vonalak és formák domináltak, időnként fehérrel és egy-egy lazább darabbal oldva a már-már az éles, extravagáns lookokat.
Szöveg: Alexandra
Képek: innen.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s