The Dead Beat Poet – Interjú Vivienne Griffinnel

A Berlin Biennale szobrászait, festőit böngészve az ember szeme talán az olyan alkotón akad meg a legkönnyebben, aki láthatóan igyekszik kerülni a konceptuális narratíva ma legnépszerűbb anyagokban történő kifejezését.

Vivienne Griffin védjegyei a GIF-ekre készített koreográfia, geometriai absztrakció, kinagyított angol nyelvi játékok festményként – a különböző műfajok szabad felhasználása, nyers, letisztult, minimál kommunikációs csatornák. Milyen egy művész útja az internettől a kőig, mi vonzza őt Ligeti György Kossuth-díjas magyar zeneszerzőhöz? Vivienne Griffin dublini születésű művésszel Londonban beszélgetettek a Philosophy Magazine munkatársai, Boldov Eszter és Kudron Anna. 

catsA szövegalapú munkáid a The Dead Beat Poet jelige alatt futnak. Utal ez valamiféle különleges inspirációs forrásra?

Ez egy szójáték, a dead beat a társadalmi kívülállókra használt szleng, míg a beat poet az amerikai beat költőkre utal. Ugyan a szójátékokat nem könnyű lefordítani, én sokat használom őket a szöveges munkáimban. Elírásokat, nyelvtani hibákat is használok, hogy a nyelvi szabályokkal játsszak, vagy épp áthágjam azokat. Épp írás közben bukkantam rá a jazz beat költő, Bob Kaufman műveire. Nagyon termékeny szerző volt, de csak ritkán írta le a verseit, így felesége, Eileen Kaufman jegyezte fel azokat. Kaufmannak komoly kábítószeres periódusai voltak. John F. Kennedy kivégzése után pedig, ami egyfajta Vietnam-ellenes tiltakozás volt, tíz éves némaságot fogadott. Amikor vége lett a háborúnak, az egy évtizedig tartó némaságát úgy törte meg, hogy besétált egy kávézóba és elszavalta az All Those Ships That Never Sailed című verset. Elképesztően megrázónak találom a munkásságát, és a verseinek ritmusa nagyon erősen befolyásolta néhány hosszabb lélegzetű szöveges munkámat.

Szereted, ha könnyen értelmezhetőek a munkáid? 

Azt szeretem, ha a munkáimnak van egy „belépőszintje”, ugyanakkor olyan referenciákat is tartalmaz, amelyek nem mindenki számára nyilvánvalóak, ezek főként történelmi utalások. Úgy gondolom, hogy mindenkinek megvan az a képessége, hogy leszűrjön valamit egy műalkotásból, akár direkt vagy indirekt módon. Sose feltételezem, hogy a közönség kezét – akár jártas a művészetben akár nem – fogni kéne a műtárgy mellett.

Szoktál aggódni amiatt, hogy mit szűrnek le az emberek a munkáidból?

Egyre kevésbé. 

cats

Az internetnek köszönhetően, egyre több mindent szűrünk le. Mit gondolsz, ez az óriási mennyiségű információhalmaz hogyan hat a művészeti világra?

Az online, ideiglenes tartalmak túltelítettségére az én válaszom az volt, hogy olyan hagyományos anyagokhoz fordultam, mint a kő és a rajz. Egy olyan folyamatban akartam elmerülni, ami az időről mesél. A digitális felületek azt befolyásolják, ahogy a hangról gondolkodom, és ahogy az emberi hangot felhasználom a hangalapú munkáimban. Elektronikus hangmintákat készítek, és ezek adják a kontextust a beszédhez vagy a régebben használt, szöveget hanggá alakító szoftverekhez. Ez munkáról munkára változik.

Sarah Kane 4.48 Psychosis című munkája egy érdekes választás…

Sarah Kane egy nagyon érdekes író, aki akkor robbant be, amikor még egyetemista volt. Másfél évvel azelőtt lett öngyilkos, hogy a 4.48-et bemutatták. Úgy olvastam el a darabot, hogy még semmit sem tudtam róla, de felfedeztem benne egyfajta fekete humort, ami hasonlított arra, amikor először került kezembe Samuel Beckettől a Godot-ra várva. A darabban nincs semmiféle konkrét utasítás a karakterekre vagy a színpadra vonatkozóan, úgyhogy egy hangszoftverrel olvastattam fel. Néhányan viccesnek találták, mások nyugtalanítónak, úgyhogy igazi megosztó munka volt.

Ezeket a hangokat minimalista környezetbe helyezed. Mikor kezdett érdekelni a minimalista művészet?

Tony Smith munkái akkor keltették fel a figyelmemet, mikor a Hunterben, New Yorkban tanultam. Az egyik műve a Lexington Avenue-n van kiállítva, a Hunter közelében. Sikerült szereznem egy eredeti dokumentumfelvételt az installálás folyamatáról. Ez egy masszív fekete struktúra, és a látvány, ahogy egy darun átrepül a Midtown fölött, nagyon megkapó volt. A minimalizmusnak az a történelme és hagyatéka befolyásolja a munkáimat, mely New Yorkban született egy meghatározott időszakban.

cats

Milyen egyéb tapasztalatok hatottak rád inspirálóan? Fel tudod idézni az első olyan emlékedet, amikor késztetést éreztél az alkotásra? 

Amikor tinédzserként először voltam a Tate Modernben, a New York-i élet, és amikor tavaly Izlandon egy rezidencia-programban vettem részt. Tiniként sokat rajzoltam újságpapírra, és mindig írtam, de sose vettem semmit sem túl komolyan.

Előfordult, hogy megkérdőjelezted, hogy művész vagy?

Amikor elkezdtem, nem szerettem magamat művészként definiálni.

Gyűjtesz műtárgyakat?

Szoktam cserélni műveket. Van néhány szép festményem, pár kerámia és kis szobor, illetve sok hangfájl. A műgyűjtés számomra egy személyes élmény, mely kapcsolatok, helyek, idők lenyomatát hordozza.

Mesélj nekünk a legújabb, készülő kiállításodról!

Az új kiállításom egy performansz Litvániában két másik művésszel, Kaspars Groshevs-szel és Cian McConnal közösen. A darab egy próbafolyamatból nőtte ki magát, amikor különböző módozatokat kerestünk arra, hogy hogyan tudnánk a digitálisan közvetített tapasztalatokat fizikai környezetbe átültetni. GIF-eket használunk a tánc egyes fázisaihoz, amiket digitális hangmintákból vett ismétlődő akkordok kísérnek. Nagy rajongója vagyok Ligeti Györgynek, a munkássága nagyban hatott a polifonikus akkordokra, amelyeken jelenleg is dolgozom.

A kiállítás a The International Contemporary Art Festivalon, a Survival K(n)it 7 keretein belül valósul meg Rigában, szeptember 4-e és 20-a között.

Szöveg: Boldov Eszter, Kudron Anna; képek: Kovács Richárd, Bureau New York
Forrás: philosophy-magazine.com // SS16

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s