Puccini és bőrharisnya

Az idei S/S időszakban a kontrasztok és ellentmondások szezonja jön elami azt jelenti, hogy stílusok és a felidézett divattörténeti korszakok tőlük idegen szövetekbe költözködnek; a textilek és kiegészítők nem várt, extrém funkciókat töltenek be, és az évszakok, valamint az időjárás talán még kevésbé befolyásolja a designerek kollekcióit, mint azt korábban megszoktuk. A jin-jang, a világ egymással ellentétes, kozmikus erőinek egységét szimbolizáló évezredes jelkép láthatóan nem hullik most sem atomjaira. Az olyan termékeny ellentmondások által ihletre lelt tervezők, mint Alexander Wang, Karl Lagerfeld, Miuccia Prada, vagy az akkora szakmai tudással, múlttal és a romantika iránti végzetes hajlandósággal bíró márkák, mint a Dolce&Gabbana és a Balenciaga titkos Múzsái most nagyon is jól láthatóakká válnak. A nyomukba eredünk.

A divatot az újdonság varázsa mellett az ellentétes erők tartják mozgásban. Mindig megfigyelhető a jó kislány–rossz kislány, a bronx-i utcalány és a Csipkerózsika ellentét vonulata, éppúgy, ahogy a férfidivatban is mindig ott a hajthatatlan cyber Casanova és a legyűrt zoknis Nemecsek prototípusa, à la Pál utcai fiúk. Legjobb példa utóbbi nemzetközi felbukkanására a tavaszi olsz menswear kollekciók között a PRADA-é. Miuccia Prada, akinek trendformáló kollekciói sosem mentesek politikai utalásoktól (politikatudományból szerzett PhD-t hajdan), most nagyon erősen kettébontotta a női és férfi szezont, kreatívja, Fabio Zambernardi segítségével. A férfi vonal a neorealista filmek szegénygyerekének zokniját és rövidnadrágját kapta meg: kiegészítők terén a lerogyó zokni, nadrágtartó, és a drapp színek biztosítanak klasszikus elesettséget és félénk, de itt-ott azért felcsillanó vagányságot a kollekciónak. A gyerekkorra és a gyerekkor manipulálhatóságára való utalások sora folytatódik a komplett szettekben, amelyek katonai, erdész és ki tudja, milyen egyenruhák által inspirálódva születtek meg. Ezzel szemben a női kollekció sokkal kevésbé infantilis, bár a zoknimegoldások, a cipzáros felsők és a minták azonosak. A női ruhákon például áthúzott szemeket láthatunk, talán a feminista „Ne tekints tárgynak!″-jelszóra való utalásként?

A PRADA retro-eklekticizmusa a nem szokványosan friss, nem közhelyesen vidám, artisztikus, szenzitív nő arcképét rajzolja meg. Arisztokratikus és futurisztikus ez a kollekció; erőteljes, kicsit bohóckosztümös színekkel. Szívfájdító tökély, mégsem finomkodó – egy nő a kozmikus gangról. Kissé talán túl eklektikus, de nem a nőiesség, hanem hangsúlyozottan a klisék rovására. Ez az erénye, ahogy a klisékkel elbánik. Meg merem kockáztatni, hogy egyesek ízléstelennek érzik a geometrikus formák, a horgolt kiegészítők és az átlátszó anyagok egyvelegét: de nagyon érdekes ebben a szezonban, hogy ki mit rejt az átlátszó anyagok alá. A PRADA ebben az etűdben olykor a teljes öltözetet, komplett szoknya-blúz együttest. Miért?

ALEXANDER WANG az ellentétek nagymestere. S/S ’16 kollekciója – szemben a BALENCIAGA-éval, ahol évek óta ő a kreatív igazgató – egyfajta visszatekintés tervezői pályafutására, egyben a depresszív street cool, összezilált glamúr, a klasszikus New York-i glossy-val ellentétes attitűd megtestesülése, mintegy annak antitézise, talán a leszakadó youth culture iránti szánalom, valamint a vallomás műfajának kifutóra koreografálása. Wang zseniálisan ráérez a hétköznapok hangulatára, és hatalmas energiát tud pumpálni a legegyszerűbb ruhadarabokba. Ebben a szezonban a sima fehér póló és a fekete kezeslábas munkaruha, a túlméretes bomberdzseki és a bármelyik turiban fellelhető szakadt farmersort képezi a kollekció fővonalát, komor arcú, tépett hajú, erőt, ugyanakkor kétségbeesést sugárzó modellek prezentálásában. A szokásos Wang-féle csuklyás pulcsik, ormótlan szoknyák, megszaggatott anyagszélek között néha feltűnik egy-egy teljesen klasszikus estélyi, de olyan ronda hússzínű selyemből, hogy alig várjuk, hogy eltűnjön.

A Wang-féle adrenalin a fekete-fehér, drámai kifutón és a basszus dübörgésén túl a hétköznapi darabokba vitt energiakapszula. A modellek egyszerre idézik az edzőterem, a mellékutcák és a drogos hétköznapok reménytelen hangulatát, de a fiatalság ellentmondást nem tűrő erejét is. Simán lehetne bármelyik modell egy isten háta mögötti vidéki műút mellett stoppoló lány is. Mindez a klasszikus esztétikai diszciplínától jó távol. Távol lenni. Rojtok, hálók, khakiszín – együtt. Kioltják egymást. Nihil, szakadék. A kollekcióról egy kérdés jut eszembe: honnan jössz?

A BALENCIAGA show szimbolikus úszómedencék mellett zajlott, és nagyon megvariált selyem minikből, maxiruhákból és luxuspizsamákból állt. A BALENCIAGA nagy múltú divatház, amely Rotschildokat és Bismarcokat öltöztetett. A mostani kollekció a kissé irányt vesztett Csipkerózsika vonalba illeszkedik: tétova, energiát nem sugárzó modellek mell alatt megkötött, alsó-felsőnemű ruhákat mutattak be kizárólag fehér színben, lapos csipkecipőkben. Bő, csíkos pizsamanadrágok, kis csipkés mellények – nem sikkes, inkább extrém, de unalmas, álmos hangulatban.

A fodrok, selymek, átlátszó, lenge luxusmellények, romantikus, csodálatosan eső, gyönyörűen varrott egyberuhák, bő, ’20-as éveket idéző ujjakal figyelmeztettek, hogy a BALENCIAGA arisztokratákat öltöztet, Wang pedig megapopsztárokat. A kollekció a 18. századi uralkodói alsóneműkből is inspirálódott, burjánzanak benne a csipkék, fonatok, lógó fonalak, sugárzik a szex és az enerváltság. Túldíszítettségükben is törékenynek maradó sziluettek mozognak előttünk. Kívül viselt melltartó, ezüst dohány- vagy mobiltok, mindenre kész arckifejezés – mármint minden meglepetésre. A nő, aki szaténban csinálja végig a harmadik világháborút.

A Dolce&Gabbana nyári kollekciója Italy is Love címszó alatt virágözönt idéz, de az energikus modellek nem álmatagon lebegnek, hanem trappolnak és szelfiznek a kifutón. Minden a régi Rómáról, Firenzéről, Nápolyról és az olasz életörömről szól, retro Italiano hangulatban. Csipkés ruhák vonulnak előttünk Fellini-filmek jeleneteivel, fürdőruhák Pisa felirattal, pántos ruhák, tipikus 60-as évekbeli nagy kabátok,  kellékekként kosarak, narancsfülbevalók. Fekete pizsama szettek tengeri csillaggal, napernyőkkel díszítve. Csipkenyakkal. Elegáns, erőteljes, játékos nosztalgia ez, amelyben életre ébred a múlt, a valaha volt életkedv pár percre fellüktet. Gyöngy, virágtiarák és kendők lobognak – és elcsodálkozunk, hova lett mindez mára?

Biztosan jelent valamit, ha egy olyan brand, mint a CHANEL, az ízléstelenséget választja témájául egy kollekciónál; ez is üzenet, már ha üzenetet akarunk. Ha valamit kín végignézni, akkor az beég az agyunkba. A CHANEL Cruise! trükkösen gusztustalan kollekció, amely egyszerre idézte fel savanyú cukorka színekben és plasztikhangulatban a ’60-as évek zsorzsett kiskosztümjeinek, egzisztencialista filmjeinek, a háziasszonyok konyhai viseletének, a ’80-as évek karikákból fűzött öveinek és aerobic ruháinak aszimmetriáját, az orosz kalácsfrizurának és a Mickey Mouse-filmek romlott agresszivitásának már Bowie által is parodizált világát. A show-ban egyetlen komolyan vehető elem sem volt látható – szándékosan ízlésficamossá varázsolták. Lakknadrágok, ezüst kezeslábasok szerepeltek hatalmasra húzott, kifejezéstelenre sminkelt rajzfilm-szemekkel, ráadásként horror-hangulat lebegett a levegőben.

A show majdnem húsz perc, és olyan érzés végignézni, mintha beszorultunk volna egy ridikülbe, egy csomag cukor és egy tampontasak közé, valamikor a ’80-as években. És mintha egy walkman is szólna, de mintha be lenne ragadva. Nagy hangulat. Nem szégyen giccsből inspirálódni és a mesék rejtett keserűségét hangsúlyozni.

A felsorolást látva talán nyilvánvalóvá válik, hogy a tervezők általános feladata, hogy szezononként újabb impulzusokkal ébresszenek rá bennünket egy adott életérzés létjogosultságára, legyen akár jin, akár jang a megfelelője. A divathónapot figyelemmel követve nagy valószínűséggel manifesztálódik a kifutón egy olyan lelkiállapot, álomkép, amely legbelső énünket simogatja. A Balenciaga arisztokratikus múzsái vagy Dolce&Gabbana signorinái kitűnően értenek ahhoz, hogy előcsalogassák – ha csak egy percre is – a bennünk rejlő alteregót, aki az aktuális szezonban öltözékünk alaphangját adja, akár egy magunkra kötött masni erejéig is. A divatszakmának minden szezonban kijut az a feladat, hogy a fogyasztóiban megbújt olasz dívát, lázadó rock’n’roll hercegnőt vagy éppen erélyes üzletasszonyt egy impozáns show-val csalogassa elő. Mivel vásárlók tömegeiről van szó Abu Dhabitól egészen Tokióig, ezért karakterek nagyon széles skáláját kell felvonultatnia, hogy bárki, bármilyen háttérrel megtalálja az ideális inspirációt. Igaz, hogy a tavasz-nyári szezon lágy melegsége és az ősz-téli kollekciók hűvös pikantériája erősen meghúzza a határt az inspirációk repertoárját illetően, mégis biztosak lehetünk abban, hogy a divat egyensúlyát több száz éve fenntartó, társadalmi szinten szerteágazó ízlés mint szűrő továbbra is biztosítja a jin és jang egyensúlyát.

Szöveg: Laura (Philosophy Magazine SS16)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s