Paris, je t’aime!

A francia fővárost sokféle anekdotával lehet jellemezni, egyebek közt például azzal is, hogy ez egy olyan metropolisz, amit a legtöbb ember már 14 éves kora előtt kipipálhat a bakancslistáján.

Hogy miért? Mert az iskolája nagy eséllyel elviszi őt egy London-Párizs körútra. Na, hát nálunk ilyesmire pont nem volt lehetőség annak idején, úgyhogy valószínűleg emiatt történt meg az, hogy csupán a múlt héten jártam itt először.
unnamed-7
Alapjáraton nem hiszek azokban az utazásokban, ahol a turisták egész nap mást se csinálnak, csak robotszerűen darálják a nevezetességeket, közben meg elfelejtik, hogy tulajdonképpen miért is vannak ott, ahol. Nekem az utazás lényege inkább abban rejlik, hogy a pillanatot megélve, a spontaneitás által hagyom magam sodródni egy ismeretlen árral, és élvezem, ahogy percről percre a részemmé válik egy egészen új világ – mint egy jól sikerült első randi napokig elnyújtva.
unnamed-9
Nos, Párizsban azért nem volt olyan egyszerű tartani magamat a “kevesebb több”-elvéhez, mert bár igyekeztem minimalizálni a kötelező látnivalókat, így is sűrű hat napon vagyok túl.
A kirándulás egyik fénypontja a Pompidu-központ volt, vagyis a modern művészet főhadiszállása. Viszonylag gyakran járok kiállításokra, úgyhogy egy-egy híres alkotás látványa már nem feltétlenül üti meg az ingerküszöböm, de amikor a Pompiduban egymást érték a Matisse-, Chagall-, Dalí- és Picasso-remekművek, akkor azért nehéz volt nem úgy kapkodni a fejemet, mintha egy kisgyerek lennék, akit először vittek el vidámparkba.
unnamed-10 unnamed-11
Külön öröm volt, hogy a központ időszaki kiállítása Magritte munkásságát mutatja be, ahol aztán tényleg feltárták a szürrealista zseni életművének minden aspektusát. Bevallom, amikor végeztem, annyira nem akaródzott még elhagynom a termet, hogy végül kétszer is végigmentem a tárlaton.
unnamed-13 unnamed-12
Természetesen a klasszikusok is helyet kaptak azért a programban. Az egyik all-time kedvenc festményem  Davidtól a Marat halála, ami teljesen letaglózott a Louvre-ban, a Musée d’Orsay-ben pedig Cézanne és Monet képei voltak rám a legnagyobb hatással.
unnamed-14 unnamed-15
Nyilván az ikonikus filmes helyszínekre is sort kerítettem: a felső képen az a szökőkút látható,  ahova Anne Hathaway hajította be a mobiltelefonját Az ördög Pradát visel végén, a másik pedig, azt hiszem, magáért beszél. Montmarte-ban egyébként elmentem abba a kávézóba is, ahol az Amélie csodálatos életét forgatták, és megkóstoltam a filmben is megjelenő créme brulée-t, viszont a Két Malom nem túlzottan izgatja magát amiatt, hogy a popkultúra egyik legjelentősebb helyszíne, sőt hiába volt ott rengeteg turista, annyira meghitt helyről van szó, hogy mindenki érezte, hogy itt most nem kell a fényképezőgép után kapni. Ezt amúgy egyáltalán nem bántam.
unnamed-16 unnamed-17
Amikor elkezdtem tervezni az utat, meggyőződésem volt, hogy majd sakkoznom kell a tucatnyi divatmúzeummal és tematikus kiállítással, hogy ilyesmik is beleférjenek az időmbe. Nos, ez hatalmas tévhit volt, ugyanis hiába Párizs a divat fővárosa, a történetiségre nem sok hangsúlyt fektetnek. Pechemre még a Pierre Berger Foundation is éppen le van zárva – bár igaz, az pont azért, hogy jövőre egy grandiózus Yves Saint Laurent-múzeumot nyissanak itt. Apropó, YSL, azért az “atelier” előtt fangirlködtem egy kicsit, ha már ez a kedvenc divatházam.
unnamed-18
Ha Párizsban jártok, tegyetek egy szívességet magatoknak: ne költsetek metróra, csak ha feltétlenül muszáj. Abból a letisztult, elegáns városképből, amit Párizs nyújt, nem lehet eleget látni.
unnamed-23 unnamed-22 unnamed-21 unnamed-20
A Notre Dame mellett található a Shakespeare & Company, ami egy legendás, angol nyelvű könyvesbolt, az elődje olyan írók találkozópontja volt, mint Hemingway, Henry James vagy James Joyce. Kicsit sajnáltam, hogy nem beszélek franciául, mert a Szajna parti zsibvásárokon néha nagyon fájt a szívem egy-egy eredeti nyelvű Maupassant-ért vagy Boris Vianért, de a Shakespeare-ben sikeresen elűztem a bánatom Jonathan Safran Foer egyik regényével, amire körülbelül hat éve akarok beszerezni, de eddig valahogy mindig kimaradt. És ha már legendák, természetesen a Ladurée cukrászda sem maradt ki a sorból a macaronjaival, de azokat már rögtön a Champs-Elysées-n megettem, hogy teljes legyen a párizsi élmény. A csomaglást azért persze eltettem a prospektusokkal és belépőkkel kibélelt időkapszulámba.
unnamed-24
Szöveg, képek: Kovács Blanka

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s