Magritte és a kortárs fotográfia

Magritte egyike volt azon szürrealista művészeknek, akik munkásságukkal nemcsak a kortárs alkotókra hatottak, de több évtizedre előremutatóan határozzák meg a festészet és a társművészetek irányvonalát is.

A belga festő alkotásainak megragadó szimbólumrendszere és egyedülálló stílusa sok más művész kreációjában, milliónyi eltérő újragondolás eredményeképpen jelenik meg. A fotográfia sokszor kéz a kézben jár a festészettel, a vizuális ábrázolás ezen ágazatai gyakran keresztezik egymás útját. Nem meglepő, hogy számos fotós legkiemelkedőbb alkotásain is felfedezhetjük egy-egy ikonikus festő „kéznyomát” – Magritte esetében pedig különösen gyakoriak ezek a felismerések. Olyan fotósok műveit gyűjtöttük most össze, akik képeiken Magritte vizuális szótárának alkalmazásával vetettek fel az egzisztenciához, identitáshoz, a valóság mibenlétéhez kapcsolódó kérdéseket.

Richard Burbridge divatfotográfus gyakran merít munkája során a szépművészetből inspirációt. 2013-ban a Harper’s Bazaarnak készített sorozatában különböző designer termékek szerepeltetésével reprodukálta Magritte klasszikusait. Ki gondolta volna, hogy a Balenciaga méregdrága selyemsáljai egyszer a szürrealista művész szerelmeseinek identitását elfedő kendőkké avanzsálnak?

richard-burbridge-balenciaga

Fernando Maselli spanyol divatfotóst is egy fashion editorial kapcsán ihlette meg a festő. A sorozatban szinte az összes ikonikus Magritte „hozzávaló” szerepelt, egy pillanat alatt berántva minket a szürrealizmus légüres terébe.

Luca Pierro önarcképek formájában jelenítette meg – és értelmezte újra – a szürrealista művész alkotásainak jellegzetes atmoszféráját. Az olasz fotós 100 önarckép sorozatának minden egyes darabja egy-egy eltérő érzelmi tónust üt meg. A képek között akadnak olyanok, melyek direktben reflektálnak Magritte munkásságára, mások egyszerűen hangulatukban, vizuális nyelvezetükben emlékeztetnek a festő stílusára. Vannak motívumok azonban, melyek mindegyik portréban felbukkannak: ilyenek a titokzatosság, a misztikum, a valóságtól való elrugaszkodás felszabadító érzete.

luca-pierro

luca-pierro2

Poe Cheung Hongkongban tanul fotográfiát; itt egy iskolai projekt keretében készítette el Atypic című sorozatát, melyben a barátai nem mindennapi étkezési szokásait ábrázolta. Maga a téma első blikkre kicsit sem Magritte-szerű, a játékos és szürreális megvalósítás azonban annál inkább. Ugyanígy ismerős lehet a teljesen véletlenszerű ételek és ételkombinációk megjelenítése is.

Domenica Melillo rengeteg munkája kapcsolódik a valóság felettiséghez, egyik munkájának kapcsán azonban már magában a kompozícióban is ráismerhetünk Magritte ikonikus művére, a The Lovers című festményre. A modern köntösbe bújtatott szerelmesek régi stílusú vívómaszkot viselnek. Az olasz fotós célja az volt, hogy a képbe azt az érzést sikerüljön bezárni, amit Magritte alkotását először megpillantva érzett.

Domenica Melillo.jpg

Naomi White Lost in the Loud Silence fantázianévre hallgató sorozatában a tükör szimbolikus funkciót tölt be: az identitás megkérdőjelezésének jelképe. A sorozat The Living Mirror című remeke Magritte klasszikusait idézi fel bennünk, így például a hasonló háttérgondolatokból és témából született Not to Be Reproduced című művet.

Naomi White.jpg

Jack Crossing grafikus elsősorban albumborítóival és filmes plakátjaival vált híressé. Munkája során gyakran vesz kölcsön bizonyos motívumokat Magritte festészetéből. Ilyen jellegzetes, időről-időre felbukkanó elemek például a lebegő sziklák, a torzított arcok vagy a felhős égbolt, mely komponensek a belga festő alkotásaiban is visszatérő témaként jelentek meg. Nem Magritte az egyetlen, akitől Crossing inspirációt merít: munkáiban például Bruegel, illetve Dalí hatása is érződik. 

jack-crossing

jack-crossing2

Anonim keménykalapos figura, arca egy zöldalmával eltakarva. Ismerős? Andy Alcala nemcsak a jól ismert Magritte festményt dolgozta fel portrésorozatában, de számos másik impresszionista, expresszionista vagy éppen pop art művész népszerű alkotásait is. Minden műnek a jellegzetességeit saját arcára applikálta rá: Mondrian színes geometriai alakzatait, Munch Sikolyának elfolyó ecsetvonásait vagy éppen Warhol Marilynjének neonos árnyalatait.

Andy Alcala.jpg

Logan Zillmer munkáiban a misztikus szürreál vonal és a Chaplin-féle humor ötvöződik. A karakterek sokszor arc nélküli, öltönyös figurák, a hátteret pedig gyakran a felhős, ugyanakkor élénk kék ég adja, ami Magritte képein is visszatérő motívum.

logan-zillmer

logan-zillmer2

Marcus Møller Bitsch képein egyértelműen érződik Magritte hatása, a fotós egyedülálló világa azonban sok más inspirációs forrás olvasztótégelyeként is definiálható. Szépművészeti ihlettel látta el például Michael Kvium dán művész is, de gyakran merített különböző filozófusok, például Kirkegaard munkáiból, így hívva életre egy igazán karakteres és „mély” alkotói stílust.

marcus-moller-bitsch

marcus-moller-bitsch2

Képek: innen és innen

Szöveg: Alexa

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s