Akik a múlt század óta tanítanak minket lázadni

Egyesek úgy gondolják, hogy táblákkal utcára menni, felvonulni, kiabálni és hangot adni nemtetszésünknek felesleges, hiábavaló, primitív. Mások ezzel szemben úgy tartják, a hallgatás beleegyezés…

Vannak tehát olyan inspiráló, bátor emberek is, akik tettekkel állnak ki az ügyükért – az élet bármely területén, legyen szó a magánéletükről vagy a társadalmat érintő közérdekű ügyekről. Felszólalni, kimondani, az asztalra csapni soha sem felesleges, még akkor sem ha közvetlenül nem is változik meg azonnal minden egyetlen ember vagy egy kisebb-nagyobb tömeg megmozdulásának hatására. Felszólalni, bátornak lenni felszabadító. Annak is, aki megteszi és azoknak is, akik fontolgatják.

2017. január 20-a történelmi jelentőségű nap. Nem csupán azért, mert ekkor történt meg az új amerikai elnök beiktatása, hanem amiatt is, mert világszerte vegyes véleményeket váltott ki az Amerikával legkülönfélébb kapcsolatban álló közösségeken belül. Meryl Streep néhány hete elhangzott Golden Globes-os beszédében azt firtatta, hogy vajon milyen példát mutathat egy társadalom számára az, ha vezetőjének magatartása közel sem mondható empatikusnak, befogadónak és előrehaladó szellemiségűnek. Ugyanakkor, ha egy társadalmon belül félelem és feszültség uralkodik el mindezek hatására, magától értetődő és szükséges lépésnek tekinthető a reakció, a nemtetszés kinyilvánítása. A Women’s March név alatt futó, eseménysorozattá növekedett mozgalom pedig éppen ezt példázza; azt, hogy nemcsak félelemmel gyakorolhatunk hatást és mutathatunk példát, hanem az igazságtalansággal való szembeszállással is.

Az azonban, hogy mindez létrejöhetett egyáltálán nem előkép nélküli. Számos olyan bátor nőt hozhatnánk példaként, akik a történelem során kiálltak az igazságuk mellett, és akár értek el közvetlen változásokat, akár nem, az mindenképp elmondható, hogy bizonyos egyéni élethelyzetekre igenis nagy hatással voltak. Azon nők tiszteletére, akik már megtanultak bátrak lenni és azok ösztönzésére, akik még csak tanulják, íme néhány motiváló személyiség, akik a közvéleménytől nem félve álltak ki szívügyeikként kezelt emberi jogi mozgalmak mellett… és nem mindennapi változásokat értek el mindezzel.

Angela Davis

Az ellenkulturális aktivista és egyetemi oktató Angela Davis mindig is szívügyének tartotta az igazságtalanság elleni fellépést. Az amerikai emberi jogi mozgalmak keménymagjába tartozott, egyike volt azoknak, akik az amerikai börtönrendszer ellen harcoltak. Semmi sem akadályozhatta meg hangja hallatásában, törekvéseivel és akaratosságával még Ronald Reagan elnök figyelmét is magára vonta, aki el akarta tiltani Davist a tanítástól.

Kitartása olyan mély benyomást tett a környezetére és a társadalomra, hogy még egy dal is született érdemei dicsérésére – a Rolling Stones 1972-es Sweet Black Angel című száma a méltatására született. Különösen fontos a szöveg ezen sora: “Well de gal in danger, de gal in chains, but she keep on pushin’, would you do the same?” Megmutatván, hogy aki lázadónak születik, az ezen identitását nem veszti el a korral sem, ő is felszólalt a hétvégén a washingtoni felvonuláson, kiállva nőtársai mellett.

angela-davis

Gloria Steinem

A hatvanas, hetvenes évek amerikai nőmozgalmairól sokféleképp lehet beszélni és vélekedni, például egyesek szerint csupán a felső osztálybeli fehér nők szükségeit és ügyeit szolgálta. Viszont akárhogy is nézzük, az kétségtelen, hogy Gloria Steinem szerepe a nők jogainak érvényesítéséért tett törekvésekben egyáltalán nem mellékes.

A ma nyolcvankét éves aktivista a washiongtoni eseményekben tiszteletbeli társelnökként vett részt, és a mozgalom inkluzivitását hangsúlyozta, valamint a minél szélesebb körű csoportok bevonását. A vasakaratú, ugyanakkor lágyszívű író és aktivista öltözködésében is megnyilvánul határozottsága. Stílusához tartozik jellegzetesen a bordázott, kötött pulóver, a trapéz nadrágok, az aviátor napszemüvegek és a hangsúlyos övek.

thenewyorker_notes-from-all-over-gloria-steinem

Yoko Ono

A művész, zenész és világbéke aktivista Yoko Ono státuszai közül valószínűleg John Lennon özvegyeként a legismertebb… vagy a „groupieként„, aki tönkretette a Beatlest. A hatvanas években nagy mértékben háttérbe szorult önálló művészként, és inkább a házassága határozta meg a róla kialakult képet. Lennon „a világ leghíresebb ismeretlen művészének” nevezte.

Annak ellenére, hogy a média felől bőven kapta a nőgyűlölő és rasszista megnyilvánulásokat, ő töretlenül kitartott törekvései mellett. Avantgárd művészként és aktivistaként működött nemcsak Lennonnal közös életük során, de önálló performansz művészeti tevékenységében is. Stílusát tekintve a széles karimájú kalapok és ikonikus, köríves napszemüvegei váltak lázadásának személyes védjegyeivé.

yoko-ono

Joan Baez

Kevesen tettek annyit a zene médiumán keresztül a gyűlölet semlegesítéséért és a társadalmi igazságátalanság leküzdéséért, mint az amerikai zenész, Joan Baez. A hagyományos folk balladák, a blues és a gospel stílusjegyeit ötvöző dalok olyan komoly közéleti témákkal foglalkoznak, mint a környezetvédelem vagy a háború haszontalansága.

Szabadságról és polgárjogokról énekelt hipnotikus, kristálytiszta szopránján, gyakorlatilag Amerika-szerte bárhol, kamionokon Mississippiben vagy éppen a Lincoln emlékmű lépcsőin Martin Luther King 1963-as washingtoni felvonulásán. Mindemellett sajátos tüntetési módszeréről is ismert: csaknem egy évtizedig megtagadta az adófizetést, hogy ezzel mondjon nemet az államok katonai megmozdulásaira szánt költségek támogatására.

joan-baez-sixties

Harriet Tubman

Harriet Tubman – a már önmagában is bátorságnak számító felszólalás mellett – olyan tetteket vitt véghez, amellyel örökre beírta magát a női aktivisták történelmébe, és talán egyik legtiszteletreméltóbb példaként állhat nemcsak a nők, de általánosságban minden ember előtt. 1822-ben született, rabszolgasorsba; szörnyű bánásmódban részesült mielőtt sikerült elszabadulnia körülményei közül. Annak ellenére, hogy vérdíjat tűztek ki fejére, több fontos küldetést is véghezvitt, melynek köszönhetően nagyjából hetven családtagját és barátját szabadította meg embertelen körülményeik közül.

Később fontos szerepe volt az amerikai polgárháborúban felderítőként és kémként. Ő volt az első nő, akinek vezetésével csapata csaknem hétszáz rabszolgát szabadított fel. Tubman egy olyan hős, akit keveset emlegetünk, mégis egy olyan történetet képvisel – ahogy a többi fentebb említett is –, ami biztosítékot ad arra, hogy bármilyen igazságtalanságról is legyen szó felszólalni, tenni, bátornak lenni: érdemes. Sőt, bármi, a legkisebb lépés is fontos, hiszen ezáltal úgy érezhetjük, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt.

gty_harriet_tubman_portrait_jc_160420_4x3_992

Szöveg: Ramóna

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s