Ikonikus festmények divatfotó-parafrázisai

A festészet és a fényképezés kezdetektől fogva egymás vérét szívták. A fényképezés feltalálásával a festészetet hivatalosan is halottá nyilvánították, mire a festészet visszavágott a fénykép mint nyersanyag leértékelésével.

Az éles harcok ellenére egymás témaválasztását, formai eszköztárát szívesen kölcsönveszik; igaz ez a divatfotóból inspirálódó festőkre és fordítva, az ikonikus festmények parafrázisát megálmodó divatfotósokra. Akárhogy is, a két terület vegyítése és egy-egy emlékezetünkbe égett festmény újragondolása mindenképpen érdekes megközelítéseknek ad terepet.

Ki mással is kezdhetnénk a sort, mint Annie Leibovitz egyik 2013-as Vogue címlapjával, amin a gyönyörű, természetes vörös hajú Jessica Chastain színésznő látható. A decemberi címlap Frederic Leighton Lángoló június című, 1895-ben festett képének parafrázisa. Leibovitz az eredeti festmény álomszerű kompozíciójából merített, amit Jessica Chastain karaktere mellett a Theory by Olivier aranysárga, lágy esésű Theyskens ruhája tett teljessé.

01-art-fashionphotography-influences-article1
American Vogue December 2013, actress Jessica Chastain by Annie Leibovitz

John Singer Sargent olajfestményei gyakorta tűnnek fel a magazinok editorial anyagaiban. A 2005-ös angol Vogue-ban Tim Walker hozta a rá jellemző, összetéveszthetetlen mesevilágát, amihez ezúttal Lily Cole segédkezett. A felakasztott lampionokkal pedig tökéletesen megidézték Sargent 1885-1886 között készült Szegfű, liliom, rózsa című alkotását.

02-art-fashionphotography-influences-article2
British Vogue‘s July 2005 by Tim Walker

Millais preraffaelita Shakespeare-adaptációja Mert Alas and Marcus Piggott duóját is megihlette. 2012-ben a W magazinban Natalia Vodianovat merítették el egy kádnyi neonfényben fluoreszkáló vízben. Ophelia Hamlet-beli merülésének romantikus halálképét egy hideg fényű high-tech világban idézték meg.

Leonardo da Vinci olajfestészeti mesterművét, a Hermelines hölgyet Steven Meisel gondolta újra az 1998-as Versace ősz-téli kampányában. A parafrázisban Meisel visszahozta a titokzatos festmény tónusait, a kísérteties hátteret és da Vinci modelljének szuggesztív vonásait.

06-art-fashionphotography-influences-article6
Versace’s Fall 1998 campaign, by Steven Meisel

A Vanity Fair 2000-es januári számában pózol az ezredforduló szupermodell generációjának akkori üdvöskéje, Gisele Bündchen. Walter Chin valószínűleg ráérzett az akkor még újonc brazil modell jövőbeli sikereire. Valószínűleg ezért is esett a választása az 1897-es Lady Godiva című festmény újraértelmezésére, megihlette az a gesztus, ahogyan a meztelen nő megüli a tisztaságot és dicsőséget jelképző fehér lovat.

07-art-fashionphotography-influences-article7
Vanity Fair’s January 2000 by Walter Chin

Mario Sorrenti, 1999-es Yves Saint Laurent megbízásában kizárólag festményekből és reneszánsz mesterektől inspirálódott, egészen a felvilágosodás koráig. Legfőbb barátja és múzsája Kate Moss egy férfimodellel idézi meg a névtelen festőtől ránk maradt, 1594-ben készült Gabrielle d’Estrées et une de ses soeurs című képet, melyen eredetileg két nő szerepelt. Sorrenti feldolgozásában egyértelműen a nő finom dominanciája érvényesül, ahogyan ujjai közé csippenti a férfi mellbimbóját.

school
Yves Saint Laurent Spring 1999 by Mario Sorrenti

A Dior ház 2013-as Secret Garden kampányképei a mesés Versailles-ban készültek. Ennél a helyszínnél keresve sem találhatott volna jobbat a két holland fotós, Inez Van Lamsweerde és Vinoodh Matadin, hogy megidézzék Manet talán legtöbbet feldolgozott képét, az 1863-as Reggeli a szabadban című botrányművet. A lemeztelenített női modellek helyett azonban dekadens diori pikniket láthatunk a királyi palota kertjében.

edouard-manet-and-inez-vinoodh
Christian Dior Secret Garden campaign 2013, by Inez Van Lamsweerde and Vinoodh Matadin

Íme, egy másik klasszikus momentum, Nicole Kidman közreműködésével. A lencse mögött Steven Meisel, a dátum 1999. Az amerikai Vogue-nak készült fotón John Singer Sargent modelljének, Lady Gertrude Agnew helyén pózol Kidman a gyönyörűen festői színkavalkádban.

10-art-fashionphotography-influences-article10
American Vogue featured Nicole Kidman by Steven Meisel, June 1999

Lady Gaga alakváltásainak egyik eklatáns példája az, ahogyan David Marat halála című klasszicista mesterművének szerepébe bújik. Mindezt kivételesen nem egy divatfotós képén, hanem Robert Wilson videoinstallációjában teszi. A pop fenomén Gaga-t különböző klasszikus festménytémákba helyzete, reflektálva a díva identitászsonglőr technikájára.

the-death-of-marat-origandgagacompareiihih
Lady Gaga as the murdered Marat in Jacques-Louis David’s The Death of Marat (1793)

Végére pedig jöjjön a festmény, amivel nincs olyan nyugati ember, aki ne találkozott volna életében egyszer, legalább egy ajándékbolt bögréjén. Klimt eszményi szerelemképéről van szó, ami valójában inkább hordoz passzív erőszakot, mint viszonzott szerelmet, mindenesetre a Csók párosát Patrick Demarchelier ültette át a 2002-es Harper’s Bazaar oldalaira.

klimt
Models as Gustav Klimt’s The Kiss (1907-1908) Harper’s Bazaar, February 2002, Photo by Patrick Demarchelier

Szöveg: Bea

Képek: innen

 

Published by

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s