Ahol a művészet születik: ikonikus alkotók műtermei

A művészeket körülvevő atmoszféra és az elkészült művek igen érdekes, oda-vissza ható kapcsolatban állnak egymással. Az alkotás színhelye egyben az alkotó lelki világának kivetülése is. Nézzük, mindez mit árul el a művészettörténet legikonikusabb szereplőiről!

A rendezettség vagy a káosz hívei vagyunk? A zsúfoltság vagy a minimalizmus határozza meg az általunk uralt teret? Mindezek nagyobb befolyással bírnak, mint gondolnánk. A környezet hatása minden művész életében nagy szerepet játszott: műtermeik tulajdonképpen saját gondolataik, világnézetük, művészetük kivetülése volt, ugyanakkor az így formált környezet nagyban visszahatott az alkotói folyamatra is. A most következő képek kedvenc képzőművészeinket és az ő „beszédes” műtermeiket ábrázolják.

Pablo Picasso első párizsi műterme nem sokkal „megnyitása” után az avantgárd egyfajta központjává változott. Ahogyan az az egyes korszakok és irányzatok legmegbecsültebb képviselőinél megszokott, Picasso is széles ismeretségi körrel rendelkezett, melynek egyes tagjaival mély barátságot ápolt, mások pedig mentorként tekintettek rá. Picasso a műtermében nemcsak inspiráló berendezési tárgyakkal vette körül magát, hanem festményeivel is, így a látogatók már az első pillanattól kezdve a kubizmus elvont, geometriai formákba öntött világában érezhették magukat.

picasso

Salvador Dalí – Picassóval ellentétben – szívesebben töltötte idejét magányosan a műtermében, mely számára inkább menedék volt a külvilág elől, nem pedig a társasági élet középpontja.

dali

Milyen lenne egy pop art alkotó műterme, ha nem élettel és színekkel teli? Roy Lichtenstein műveire elég egy pillantást vetni, hogy szétáradjon bennünk a jókedv és az energia. A képregények és rajzfilmek stílusából merítő alkotások a művészet szemüvegén keresztül, némi gúnnyal fűszerezve festették le a korabeli társadalom és kultúra jellegzetességeit, visszásságait. Lichtensteint ugyan leginkább a pop art irányzatában betöltött szerepéről ismerjük, azonban több más stílus, például a szürrealizmus és a kubizmus hatásait is felfedezhetjük életművében.

roy-lichstenstein

Jackson Pollock műtermét éppen az a dinamika és véletlenszerűség jellemzi, mint ami a művészetét meghatározó irányzatnak, az akciófestészetnek is a sajátossága. Az amerikai festő számára az egész tér az alkotás színhelyét képezte: a festékek óriási halmokban gyülekeztek, a festővászon pedig gyakran az egész padlót elfoglalta. Pollock esetében az alkotás egy dinamikával átitatott, hirtelen érzelmekből fakadó, művészien véletlenszerű folyamat volt.

pollock

Francis Bacon műterme a legjobb bizonyíték rá, hogy a zsenialitás a káoszon keresztül is megtalálja az útját. Nem csoda, hogy a kaotikus és zsúfolt környezetben olyan alkotások születtek, melyeket rendszerint véletlenszerű vonások, groteszk motívumok, a közönség részéről pedig megosztott fogadtatás jellemzett. Francis Bacon teljesen ad hoc módon lépett a festői pályára, ami szintén jól példázza az őt körbelengő esetlegességet és artisztikus zűrzavart.

francis-bacon

Joan Miró első műtermét Barcelonában rendezte be, a következő állomás pedig Párizs volt. A képen látható stúdió sok évvel később épült Mallorcán, ahol Miró az élete hátralevő részét is töltötte. Az avantgárd irányzatok sajátos ötvözetéből született festményekkel zsúfolt, világos és üde műterem egy idő után a művész önkéntes „börtönévé” vált, ahol hosszú, magányos órákon vagy akár napokon át csak a munkára koncentrált.

joan-miro

Edvard Munch művészetét egyfajta szűnni nem akaró negatív atmoszféra lengte körbe: szorongás, borzalomlátás és általános pesszimizmus határozta meg a munkásságát. Ezt a borús hangulatot tükrözi a következő kép is, mely az expresszionista alkotó műtermében készült:

edvard-munch

Ha modern polihisztorról interdiszciplináris alkotóról van szó, akkor David Lynch neve biztosan az elsők között ugrik be. Elsősorban filmrendezőként ismerjük: az ikonikussá vált Twin Peaks című sorozat, illetve számos jelentős mozi, például a Dűne, A kék bársony és a Mulholland Drive atyjaként. Lynch azonban más alkotói területeken is kipróbálta magát, többek között a festészet, a zene, a fotográfia, illetve a divat világába is belekóstolt. Műtermét és életét egyaránt a sokoldalúság, a „mindenből egy kevés”-koncepció és a szerethető káosz jellemzi.

david-lynch

Georgia O’ Keeffe műterme valószínűleg listánk legrendezettebbje. A skandináv minimalizmus trendje még sehol nem volt, mikor a művésznő már a natúr színekkel, a letisztultság jegyében rendezte be stúdióját. Az „amerikai modernizmus anyjaként” is aposztrofált művész szépérzéke nem vonható kétségbe – sem az interior design, sem pedig a festészet területén. Az absztrakt, többnyire természeti motívumokat, illetve New York építészeti csodáit ábrázoló alkotásaiban szigorú körvonalakkal, élettel teli színekkel, egymásba mosódó tónusokkal dolgozott.

georgia-okeeffe

Andy Warhol számára az egész világ műteremként szolgált. Amerre járt, mindenhol inspirációra bukkant, stúdiójában pedig azokat a látogatókat is megérintette az artisztikus atmoszféra, akik maguk nem is voltak közvetlenül részesei a művészvilágnak. Híressé vált műterme, a The Factory gyakori találkozóhelye volt Warhol baráti körének, melybe a New York-i művészvilág legizgalmasabb alkotói és a metropolisz „underground” színterének figurái egyaránt beletartoztak.  

andy-warhol

Jean Arp munkásságát mindig is a tudatos és a tudattalan közötti balansz keresése jellemezte. A művész Hugo Ball meghívására csatlakozott a zürich-i dadaista csoporthoz, rendszeresen részt vett a Cabaret Voltaire előadásain és az irányzat más alkotóihoz hasonlóan törekedett arra, hogy kilépjen a konvencionális keretek közül. Emellett azonban – korábbi tanulmányaiból fakadóan – sosem tudta a harmónia és az arányosság elveit figyelmen kívül hagyni. Műtermében folyamatosan körülvették az alkotások, melyek éppen ezt az egyedülálló eklektikát hirdették.

jean-arp

Beatrice Wood-ot gyakran csak a Mama of Dada jelzővel illetik, ami önmagában is rengeteget elmond az amerikai művészről. A tengerentúli avantgárd mozgalom egyik legismertebb női úttörője több alkotói területen is kipróbálta magát: rajzai és szobrai mellett kerámiáiról vált híressé. 1916-ban Marcel Duchamp és Henri-Pierre Roche közreműködésével megalapította a The Blind Man-t, mely azonnal a New York-i dadaisták legfontosabb kiadványává vált.

beatrice-wood

Kees Van Dongen holland festő a fauvisták körét erősítette. A Vadak irányzatára jellemző hirtelenség és elnagyoltság műtermének berendezésében is visszaköszön. A Montmartre-on található stúdióban látott napvilágot az a rengeteg portré, melyet Párizs legváltozatosabb alakjai rendeltek a művésztől. Az alkotásokat sajátos formavilág és az erős színek kontrasztja jellemezte.

kees-van-dongen

Képek forrása és még több kép: itt.

Szöveg: Alexandra

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s