Underground reneszánsz

Vajon képesek vagyunk-e még a hétköznapok sodrásában meglátni egymásban az értéket? Felfedezni a mindennapokban rejlő lehetőségeket és a menetrendszerűen ismétlődő események sorozata közben úgy tekinteni akár a velünk szemben ülőre vagy saját magunkra, mint egyszeri és megismételhetetlen műremekre?

Abszurd? Lehetetlen? Van, akinek egy kis kreativitással és a tömegközlekedés új fénytörésbe helyezésével már sikerült is.

Sokan küzdünk a mindennapok monotonitásával; belesüppedünk a hétköznapi rend rutinjába, és gyakran szinte csak a munkaidő végéhez közelítő perceket számoljuk szorgosan vissza. Nem azért, mert lusták vagyunk vagy mert nem szeretünk dolgozni, közel sem erről van szó. Inkább arról, hogy olykor erőt vesz rajtunk egy időszakos belefáradás. Közönyösség. Elidegenedés. És ilyenkor megesik, hogy szeretünk elveszni a fejtetőig érő tömegben, láthatatlanná válni az urbánus közegben. És igen, mindenféle létező és nem létező testrészünk tele lehet már a többi emberrel. Pláne a tömegközlekedési eszközökön.

Ezekben a percekben, amikor magunk elé révedve utazunk, nem is sejtjük, hogy valakit éppen ezek a pillanataink inspirálnak alkotásra. Matt Crabtree e mindennapos momentumokat figyeli; utazásai közben lesi meg a körülötte lévőket, majd óvatosan elcseni azokat a jelentéktelennek hitt gesztusokat, egész testre kiülő érzéseket, melyeket mi talán észre sem veszünk.

Crabtree modelljei a mindennapok utazói. Eszköze pedig nem más, mint egy iPhone, mellyel metróműtermében kapja lencsevégre kiszemeltjeit, majd a technika és a vizuális manipuláció fejlődését kihasználva 16. századbeli festményekké alakítja őket, emulálva a korabeli festők stílusát.

Személyes projektje akkor kezdődött, amikor megfigyelve az ingázókat megragadta egy gondolataiban elmerülő, kissé megfáradt nő. Szerette volna egy képen keresztül prezentálni a pillanatnyi hangulatot és művészi értéket adni annak az abszolút hétköznapi szituációnak, mely fölött legtöbb esetben simán elsiklunk.

az-elso-kepe

A művész portrén túl ismeretlenül is a személyiségjegyek feltárására összpontosít. Szeretetteljes, büszke vagy épp varázslatos virtuóz is lehet egy-egy utazótárs, és ezek a belső értékek mind megmutatkozhatnak egy-egy elmélázó pillanatban. 

Autodidakta fotós révén nagy meglepetésként érte, hogy munkái hamar felkapottak lettek a neten. Eleinte csupán néhány fotót készített, melyeket ismerőseinek mutatott meg – az egyébként reklámszakmában dolgozó – Crabtree. A kreatív vállalás mára már egy komplett sorozattá nőtte ki magát.

Munkái szerény megvilágításban mutatnak rá arra, hogy egy kis fantáziával és a dolgok más perspektívába való helyezésével értékteremtés válhat a dolgos hétköznapok unalmából is. Még ha nem is készítünk portrésorozatokat, akkor is klassz lenne, ha nyitott szemmel járnánk, és mi is észre tudnánk venni egymásban azokat az értékeket, melyeket olykor szmogszürke sfumatoba burkol a monotonitás.

x89werykjaslnbmegvzg_secretsubwayportraits16thcenturytubepassengersmattcrabtree457626c75b3041__700

Szöveg: Mihucza Niki

Képek: innen.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s