Balenciaga: Shaping Fashion

A londoni V&A Múzeum aktuális kiállítása a Ballenciaga: Shaping Fashion, mely a tervezőzseni munkásságát mutatja be a divatház San Sebastiánbeli első üzletének 100., valamint Párizsban nyílt első üzletének 80. évfordulója alkalmából.

Az újra előtérbe kerülő híres divatház épp reneszánszát éli Demna Gvasalia kreatív vezetése alatt, aki a legutóbbi kollekciójához beleásta magát a márka archívumába, és a jubileumok, valamint maga Cristóbal Balenciaga előtti tiszteletből 9 couture ruhát is bemutatott a show fináléjában. Mind a 9 alkotás a tervező rendkívüli 1950-es évekbeli dizájnjának újraértelmezése volt. Az eredmény? Egy letisztultabb vonalvezetésben megalkotott, viszont Balenciaga hamisítatlan szoborszerű világát megtartó, igazán meggyőző és kortárs alkotások, melyek hűen képviselik a példakép örökségét.

Balenciaga, aki Christian Dior szerint mindnyájunk mestere, 1895-ben született Getaria városában, mely egy kis falu volt a baszk tengerparton Észak-Spanyolországban. Édesapját, aki halász és tengerész volt, 11 éves korában elveszítette. Azért, hogy édesanyját és 3 testvérét támogatni tudja, elkezdett varróként dolgozni. 12 évesen már szabó gyakornok lett; anyjától már korábban megtanult varrni, majd 1917-ben nyitotta meg első üzletét San Sebastiánban, később Madridban és Barcelonában is.

Mikor kitört a spanyol polgárháború, kénytelen volt bezárni üzleteit és ekkor költözött Párizsba, ahol 1937-ben debütált kollekciójával, melyet a befolyásos Harper’s Bazaar szerkesztő, Carmel Snow is figyelemmel kísért. Olyannyira, hogy későbbi memoárjában bevallotta, amikor Cristóbal Balenciaga első párizsi kollekcióját látva rögtön tudta, hogy egy fényes csillag gyúlt fel a divatvilág egén.

„Nem ismertem egyáltalán korábbról ezt a misztikus spanyol márkát, de első pillanattól kezdve lelkesedéssel követtem.”

Snow-nak is imponált Balenciaga akkori nagyon is egyedi stílusa, mely túl új és túl különböző volt, hogy szélesebb körben is elfogadott legyen, mint a már megszokott Dior általi ‘New Look’ forma. A kezdetektől ünnepelte a tervezőt és jellegzetes tervei nagyon hamar gardróbjának legfőbb eleme lett. Irányítása alatt, a Bazaar tele volt a párizsi kollekció magasztalásával és azzal a döbbent áhítattal, amellyel a közönség fogadta a kollekciót. 1938-ban a Bazaar így írt az új spanyol divatház jellegzetes tónusösszhangjáról: „a fekete annyira fekete, hogy szinte arcon csap, mint egy pofon. Vastag, tömény spanyol fekete, majdnem bársony szerű, mint az éjszaka csillagok nélkül, amely mellett a hagyományos fekete szinte szürkének látszik.”

A II. világháború kitörése után Balenciaga elhagyja Párizst és Madridba megy, ahol Snow meglátogatja 1944-ben. Barátságuk 1946 nyarán mélyül el. Visszatekintve Snow leírja, hogy a Bazaar milyen fontos szerepet játszott Balenciaga karrierjében, amire ő maga talán a legbüszkébb. Egy emlékezetes beszámolót írt az 1951-es téli show kapcsán, mikor az ő szavaival élve „minden idők legnagyszerűbb kosztümjét” mutatta be Balenciaga. A kosztümöt, melynek kabátja lazább szabású, gallérja nyaktól elálló volt. A kosztümöt, a halmozott réteges sziluettel, mely alapvető hatással volt Gvasaliara legutóbbi kollekciója tervezésekor.

Balenciaga homlokegyenest szembe ment a korban uralkodó homokóra alkattal. Snow emlékezésében arról ír, hogy az akkori buyerek és szerkesztők megdöbbenve figyelték Balenciaga kösztümjeit. Ott ültek és utálták őket. „Miért kell a nőknek úgy kinézniük, mint a házak?” – dobálták az ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket. Érezni lehetett az utálatot a bemutatón, az éljenzések helyett (melyek ünnepelték például Diort), egy kényelmetlen csend uralta a termet a show végén. A hűséges Snow, mint általában az első sorban ült, felállt és tapsolni kezdett, egyedül. Senki nem társult mellé, de egyszerűen folytatta a tapsolást lassan, és szándékosan hangosan. Ettől kezdve minden nyilvános eseményre Balenciaga kosztümben jelent meg, leggyakrabban egy kicsi fehér pillbox kalappal. (Természetesen az is Balenciaga volt.)

1957 szeptemberében a New York Times megírta: Carol Snow, a Harpers’s Bazaar szerkesztője megvédte Balenciaga vitatott új ingruháját, mely  se nem ’sad sacks’ se nem ’sexless’. Ezen a ponton Balenciágának már megvolt a kialakult vásárlóköre, köztük Windsor hercegnője és Diana Vreeland, a későbbi Bazaar divatszerkesztője. Vreeland csodálta a gyönyörű színérzékét; liláit, magentáit és mályváit. Az 1960-as évek idején a tervező hírneve tovább terjedt, mikor szoborszerű alkotásai sok hasonló művészt elbűvöltek. Miként Cecil Beaton írja a század leghíresebb sztárjai viselték ruháit: Ava Gardner, Jackie Kennedy, Grace Kelly és Audrey Hepburn. Egyik különleges képessége volt, hogy minden nő, korosztály, minden alkat és méret gyönyörűen nézett ki kreációiban. Képes volt minden generációt ugyanazzal a sikerrel felöltöztetni.

A Balenciaga ház klienseinek különböző korát és testi adottságait tükrözte modelljein, soha nem ragaszkodott a karcsú, fiatal múzsákhoz. Híres volt azon képességéről is, hogy olyan kényelmes ruhákat készített, mint amilyen elegánsat, úgy mint Coco Chanel. Hitt abban, hogy a ruhának szabadságot kell adnia, mintsem korlátokat. Ugyanakkor átformáló, átalakító műveket is képes volt létrehozni. Ilyenről számol be barátja és védence Hubert de Givenchy: „emlékszem egy nap nézte a kliensek babáját, az alakja egy idős hölgyé volt, a háta púpos volt kerek vállakkal, valamint nagy hasa és csípője is volt. Miközben néztem, Balenciaga fogott egy darab muszlin anyagot és elkezdett vele dolgozni. Tűzésekkel és vágásokkal dolgozott az anyagon, végül a görnyedt hátat kiegyenesítette és a kerek csípő és has is eltűnt. Az arányok szinte tökéletesek lettek. Olyan volt, mint egy csoda.”

A korszakalkotó divatház 1968-ban zárt be, mikor Balenciaga 74 évesen elérkezettnek látta az időt a nyugdíjba vonuláshoz. Manapság már a fast fashion elhomályosítja az haute couture tökéletességét, melyhez Balenciaga egész életében elkötelezett maradt. 1972 márciusában hunyt el spanyolországi otthonában. A következő évben Diana Vreeland egy kiállítást nyitott Balenciaga munkásságának szentelve, a Costume Institute of the Metropolitan Museum of Artban.

A feltűnő darabok Goya, Velázquez és Picasso festményei mellett voltak kiállítva. Annak ellenére, hogy felismerte a couturier nagyságát, Vreeland azt is megjegyezte, hogy amit az emberek street fashionnek gondolnak az valójában már Cristóbal Balenciaga által meg lett alkotva. Ez volt az a jelenség, amit Vreeland már a korai 60-as években feljegyzett: „Nem vagyok oda az utcai divat üzletágért, hiszen olyan nekem, mint amit mindig is láttam Balenciaganál…”

Kit lepne meg, ha Vreeland vagy maga Balenciaga ihlette volna Demna Gvasaliat, aki műanyag esőkabátot és köpenyt mutatott be a 2017-es tavaszi-nyári showján, a Balenciaga archívum eredeti ékszereivel stylingolt, valamint neon spandex zoknicsizmával? Az új show megtekintése közben az új élményből keletkező sokk kombinálódhatott bennünk, egy nyugtalanító déjá vu érzéssel kiegészülve.

 

Balenciaga rejtélyes, diplomatikus és introvertált ember volt. Nézetei és látásmódja sokkal másabbak voltak, mint kortársaié. Az egyik legutóbbi nyilvános szereplése Coco Chanel temetésén volt, hogy tiszteletét tegye az általa régóta nagyra értékelt couturier felé. Az amúgy minden riválisát – kivéve Balenciagát – elutasító Chanel egyszer azt nyilatkozta:

Egyedül Balenciaga a világon a legigazibb értelemben vett couturier… a többiek egyszerűen csak divattervezők.”

Forrás: INNEN

Szöveg: Jakab Tímea Diána

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s