Szivárványként a monokróm világ egén – Matty Bovan

Matty Bovan egy igazi ízig-vérig alkotni vágyó indivídum, akire először teljesen véletlen bukkantam. Felfigyeltem különc kinézetére, hihetetlen színes öltözködésére, extravagáns alkotásaira. Telt az idő és egyik nemzetközi magazint vettem a másik után és sorra a nevébe, mit a nevébe, a képébe ütköztem! Lássuk, mi is lakozik az ő szivárványszínei mögött!

Bovan eddig olyan nevek mellett tűnt fel, mint John Galliano, Marc Jacobs, a Miu Miu és a MAC. Igazán kíváncsivá tett a munkássága és a személyisége – csakúgy, mint anno Demna Gvasalia esetében, akit szintén hasonlóan vettem észre, mikor még nem volt ekkora felhajtás körülötte. Szóval az igazság az, hogy rádöbbentem: érdemes figyelni ezt a fiút.

Mostanra már hírnevet szerzett magának, pedig még csak 2015-ben végzett a Central Saint Martins kötöttanyag-tervező szakán. Azóta két kollekciója volt a Fashion Easttel, ami egy nonprofit szervezet, melyet divatcégek finanszíroznak, mint a Topshop és a TOPMAN. A szervezet 2000-es alakulása óta platformot biztosít három női és 2009 óta három férfi designer számára, hogy lehetőségük legyen bemutatkozni a nemzetközi sajtónak és buyereknek a London Fashion Weeken. A tervezők ösztöndíjat, ingyenes helyszínt és teljes catwalk showt kapnak, profi színpadi fotókkal és videóval.

És hogy ki is Matty és mit is csinál? Egy hihetetlenül sokoldalú művész. Többek között designer, modell, illusztrátor, sminkes, kreatív vezető és sokszínű androgün személyiség. Viszont túl a szivárványszínű szemhéjpúderén és az éppen aktuális extravagáns haján, Matty nem egy kompromisszumtűrő alkat.

A szülei házának garázsában tevékenykedik 200 kilométerre Londontól, York városában. „16 évesen, mikor elkezdtem dolgozni, akkor kaptam ezt a garázst. Olyan, mint egy kis stúdió, ahol 4-5 darabon dolgozom egyszerre. Ez nagy kosszal jár és nagy teret igényel, hiszen mosom és festem is az anyagokat – nyilatkozta Matty.

A sokoldalú alkotó nagymamája biztatására fordult a kötött anyagok és kötés felé, később pedig ennek köszönhetően szerezte diplomáját. „Azért választottam a kötött ruhákat, mert a nagymamám, Joan megtanított kötni már 11 évesen. Egyszerűen csak vele voltam és egy „hadd csináljak valamit”-szituációban elkezdett tanítani. Aztán apukám anyukájának egyik barátjától kaptam egy kötőgépet 16 éves koromban, így sokkal olcsóbb és gyorsabb volt elkészíteni valamit magamnak. Emlékszem, 17 éves voltam, mikor az első outfitemet elkészítettem.” – mesélte Matty az i-D-nak –  „Azon az elven neveltek, hogy ha nincsen pénzed, akkor is teremtsd meg valahogy, ami kell. Szóval nekem mindig is természetes dolog volt kreatívnak lenni.”

Ő volt a szülők egyetlen gyermeke, aki nem ment egyetemre, viszont ennek ellenére is minden egyes döntésében mellette álltak. Anyukája, Plum (@begoniapeterson, akit szintén érdemes figyelemmel kísérni), valamikor titkárnőként dolgozott, mostanában viszont Mattynek készíti az ékszereket.

Mint bármikor máskor az idők során, a különleges vagy ha úgy tetszik, különc szülők, bármilyen háttérrel is rendelkezzenek, kiemelkedően kivételes embereket tudtak faragni a gyerekeikből. Matty kapcsán is ez történt, aki a kortárs mintája a korai 80-as évek clubkidjeinek.

A tervező egyébként szinte szó szerint elmenekült Londonból, és egyike azon több ezer főt számláló, úgynevezett bomeráng generáció tagjainak, akiknek tanulmányaik után a pénzkereseti lehetőségeik nem biztosították a fővárosban jellemző lehetetlenül magas költségek finanszírozását, s végül úgy döntöttek, visszatérnek a szüleikhez. Matty is így tett. Viszont nála az a különbség, hogy nem szégyelli nyíltan vállalni ezt. „9000 font egy évi tandíj az egyetemen, hogyan győzik ezt az emberek fizetni? Tudom, hogy kiváltságos helyzetben vagyok azért, mert van lehetőségem otthon élni – sok embernek nincs. Rengeteg barátom ki van akadva és nem csak azok, akik a divatban dolgoznak. Mindenki azt kérdezi, hogy mi a francot csinálok, hogy így is elboldogulok? (…) Emlékszem, hogy megszédültem, mikor valósággá vált a Brexit, mivel én egy óriási ellenzője vagyok (…) – mondja Matty.

Februárban bemutatott kollekciója sötétebb irányt vett, mint az azt megelőző – ahogy a diplomamunkája, úgy a bemutatkozó anyaga is nagy elismerést vívott ki ezzel az új iránnyal. A kifutón a William Farr által papírból kreált rozoga házak, közöttük a domináns, magas épületekkel, egy disztópikus látképet adtak.

„Az összes sci-fi-t láttam (…), amelyekben mindig a nagy vállalatok voltak a ludasak és úgy gondoltam, ez egy releváns dolog a mi világunkban is. Meg akartam alkotni azokat a harcosokat, akik nem félnek tőlük” – mondta Matty. A kollekció hivatkozik a középkori Yorkra; van valami naiv törzsi motívumháló és inspirálóan bátor attitűd ezekben a réteges, horgolt csomózásokban, szabad formájú kötött-horgolt anyagokban, ezüst életmenő kabátokban és az ősi könyvekben ábrázolt ördög és sárkány jeleneteket mutató mintákban. Ezekkel kétértelmű akart lenni, ugyanis hősöket ábrázol, de egy ironikus kommentet rejtett el a hímzett kitűzőkön, melyeken ez a felírat állt „Bovan Vállalat”.

Bovan tehát nem a szándékosan nem a szokványos divatutat választotta, és azt kell látnunk, hogy nem feltétlenül dühből vagy ingerültségből lépett erre az útra. Nem is meglepő ez az összes körülményt figyelembe véve, melyek sokszor barátságtalanabbak, mint korábban, a valaha volt legjobb designerek idején. Egyrészről ott van a luxusdivatházak mai működése, melyeknél brutális gyakorisággal adják egymásnak a kilincset a topdesignerek és csapataik. Másrészről pedig a kereskedők azok, akik sokszor elérhetetlen és lehetetlenül váltakozó üzleti célokat tűznek ki a független tervezőknek.

Matty nem is értette ezt valójában meg, egészen addig, míg Párizsba nem került a Fashion East jóvoltából, hogy eladja a kollekcióját a London showroomban. „Rájöttem, hogy képtelen vagyok úgy szállítani, ahogy azt az üzletek elvárják. Nem akartam tucatjával gyártani a ruhákat. Egy teher volt ez számomra, ami miatt nem akartam a továbbiakban aggódni. Ezért inkább egyedi darabokat készítek és tanítok is mellette.”

És ezek most nem azok, amik korábban senkit sem érdekeltek, vagyis a Matty Bovan-féle vidám, fiatalos, clubby lookok. Már azelőtt is kihagyhatatlan volt látni, ahogyan öltözött, tervezett és önmagán kísérletezett, mielőtt lediplomázott. A nappalokat és az éjszakákat stúdiójában töltötte, ahol csak úgy ontotta magából a csillogó, többrétegű 3D elemeket tartalmazó kreációkat. Két lábbal a földön álló, barátságos és nyitott személyiség, aki izgatottan mond igent a kínálkozó lehetőségekre. Ahogy a sorstársainak, neki sem fekszenek a lehetőségek a lábai előtt, de ahogy említettem, nem egy kompromisszumtűrő alkat.

„Megnyertem az LVMH tanulmányi ösztöndíját, így dolgozhattam a Louis Vuitonnál. Ők viszont nem igazán tudták, mit kezdjenek velem. Sok határidő, rengeteg ruha és ráadásul a lakást sem engedhettem meg magamnak Párizsban.” – emlékszik vissza Matty – „Szóval kértem, hogy elmehessek még azelőtt, hogy az év véget ér. Úgy éreztem, hogy mindenkit lesújtok, megbántok ezzel a hírrel, de mikor visszajöttem ide, rájöttem, hogy a megfelelő döntést hoztam meg.”

A későbbiekben úgy alakult, hogy összehozott egy ‘do it yourself patch work’-karriert, amit egy szabad szellemű kollaboráció, szponzorálások és egyéb szerződések támogattak. Egy új formája ez az alkotásnak, – melyet egy garázsból irányítanak Yorkból, – az úgynevezett gig economy, ami úgy tűnik, jól működik. Barátságot kötött Katie Granddel, aki engedte modellt állni, stylingolni és rajzolni a LOVE magazinnál. Kollaborált Marc Jacobs-szal, a Miu Miu resort kollekcióján öltöztette a próbababákat Párizsban. Ja, és volt egy kollabja a MAC-kel és a Barbie-val is. Tervezett néhány egyedi darabot Lulu Kenedy Fashion East pop-up boltjába, a Selfridgesbe.

Mindig minden annak a függvénye, hogyan értékeljük a sikert. Matty Bovannak az a fontos, hogy a kreativitása szabadságot kapjon, hogy azt csináljon és mondjon a ruháin keresztül, amit akar. Legyen az bármi. Eközben, távol a londoni létért való közdelem örvényétől, a szabadság az, ami az ő mentális egészségének a megmentője.

„Nagyon jó nekem mint kreatív embernek, hogy csendben dolgozhatok, vannak lehetőségeim és még fák is körülvesznek. Nagy megkönnyebbülés így tevékenykedni: akárhogy is, nagyon boldog vagyok, hogy alkothatok.”

Források: i-D Magazine No.348 Summer2017, fashioneast.co.uk, mattybovan.com, LOVE Magazine, vogue.com
Szöveg: Jakab Tímea Diána

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s