Én és az exhülyéim

Az utóbbi időszakban szépen csendben végeztem egy kísérletet: megpróbáltam szakítani a hülyékkel. Mármint tényleg. Aztán feltettem magamnak azt a kérdést, amit bizonyára ti is feltennétek, ha épp személyesen beszélgetnénk: ki számít hülyének? Én is az vagyok? Vagy csak én vagyok az és mindenki kurvára rendben van? Ki tudja.

A lényeg, hogy adott egy hülyeségi görbe, amin elhelyeztem bizonyos embereket saját szűrő alapján – a mikro- és makrokörnyezetemet is vizsgálat alá véve, de főleg azokra az aktorokra koncentrálva, akik befolyással, hatással lehetnek az életemre. Nos ahhoz, hogy valamit elengedj, először érdemes azonosítani azt, mármint, hogy jelen van az életedben és zavar. Szóval keletkezett néhány szépen körülhatárolható csoport és gondoltam, megosztom veletek, hátha ti is felismertek bennük valakit és sikerül megtennetek a kellő lépéseket. Tényleg nem akarok okoskodni és kultúrsznoboskodni, sőt, bántani sem akarok senkit, inkább a hecc kedvéért írom ezt a szösszenetet és mert néhány dolog szemet szúrt újabban, de ha félted a nyugalmad, nyugodtan ikszelj.

Amikor egy hülye okoskodik

Vannak olyan emberek, akiket sajnos vagy nem sajnos alkalmam adódott jobban megismerni, és tisztában vagyok vele, hogy annak, hogy egyedül is labdába rúgjanak és letegyenek valami értékelhetőt is az asztalra, annyi esélye van, mint annak, hogy én egyszer Zimány Lindától kérek életvezetési tanácsokat. Ezzel önmagában még nem is lenne gond, egységben az erő, házasodni tudni kell, egy jó team nélkül mi értelme stb. De egyszer eljön az a pillanat, amitől egy ideje félsz, rettegsz: elkezdik kifejteni a véleményüket – úgy, hogy valójában nincsenek is tisztában a mondandójukkal, esetleg mások által túljáratott kliséket lobogtatnak vagy echte baromságot szajkóznak. Kommentelgetnek, cikkeket írnak, nyilatkoznak, miközben folyik a semmi, vagy az alájuk rakott „valami” a szájukból. És megint nem vagyok jó demokrata, de vallom, hogy egyes embereknek egyszerűen kussban kellene maradniuk. Mert nem tudnak gondolkozni. Nem értik azt, amit mondanak. Vagdalkoznak, bűnbakokat keresnek, a saját butaságukat és kisebbségi érzéseiket próbálják mások kizsákmányolásával és átbaszásával kompenzálni. És ami a legrosszabb: gonoszak, számítóak és abúzusra hajlamosak. Logikailag nem lehet rájuk hatni, érzelmileg elkötelezettek bizonyos elvek, eszmék iránt, amely meggyőződéseket hozzák valahonnan vagy kialakult bennük az idők folyamán. Agresszorok, legszívesebben egy kanál vízben megfojtanának, ha olyat mondasz, ami nem tetszik nekik (és általában olyat mondasz). Rád telepszenek, majd otthagynak, ha már nem szolgálod az érdekeiket. Hát tégy te is így, engedd el őket, még most!

Amikor a hülye egyszerűen csak hülye

Úgy találtam, hogy vannak olyan hülyék, legalábbis találkoztam már olyanokkal, akik alapvetően ártalmatlanok, de roppant frusztrálóak tudnak lenni. Hülyeségeiket tényként közlik, érvelni persze nem tudnak és általában, ha valamilyen olyan téma kerül elő, amihez az alapműveltségnél picit differenciáltabb tudás szükségeltetik, inkább kimennek rágyújtani (jobb esetben). Vitatkozol velük, aztán mikor két órahossza után rádöbbensz, hogy két órahossza elment az életedből, inkább te adod fel és meghívod az illetőt egy sörre, legyen övé a diadal, úgyis jobban veri a sors, mint téged. Aztán persze Facebookon is állandóan szembejönnek veled az okosságai; mondatörvényeivel, szóvirágaival egy új nyelvet talál fel, amiből két értelmes gondolat sem rajzolódik ki. Olykor kitalálja, hogy ért a politikához, máskor egy szakszöveget próbál dadogva elemezni, vagy a három általa ismert idegen szóval gyárt örökérvényűnek vélt téziseket. Ez egy ideig vicces, aztán nem vicces, aztán zavaró. Letiltod nyilván, de valamiért mindig ott van, ahol te, megjelenik a semmiből, kérdezget, kíváncsiskodik, elmeséli a filmet, amit múltkor látott, kezdve a 21st Century Foxos beköszitől a végefőcímig. Igen, úgymond szociális figura, úgymond lett valaki ezzel az attitűddel, mert hülyéknek és nagyotmondóknak áll a világ, de talán itt az ideje, hogy ne böködje tovább a már amúgy is Kamcsatkáig tolt hülyeségmérődet. Meg az enyémet se.

Amikor a hülye nem is annyira hülye

Alakult már pár olyan helyzet az életemben, amikor segíteni szerettem volna egy-egy baráton, ismerősön, mert olyan szituba került, amiből csak egy olyan tudja kihúzni, aki ismeri az értékeit, hajlandó időt, energiát, pénzt stb áldozni a segítségre és vágja, min megy végig. Ők azok a barátaim, ismerőseim, akiknek egy része ugyan jó útra tért vagy legalábbis tért valamilyen társadalmilag is elfogadott útra, de sajnos már nem részei az életemnek a távolság vagy a gondolkodásmódunk eltérései miatt, vagy mert bunkók vagyunk és nem keressük egymást. Ők nyilván nem azért hülyék, mert ez az út az, amire ráléptek, hiszen sokszor/általában egy nagyobb erő van hatással rájuk bizonyos döntéshelyzetekben. Ők azok a számomra kedves, vicces és jó értelemben vett hülyék, akiket szívesen elcserélnék a fentebb emlegetett hülyékre, legalább 1-1 jó beszélgetés erejéig. Akikkel szívesen borozgatnék az erkélyen és nosztalgiáznék, akikkel megosztanám, hogy milyen projekteken dolgozom, akikkel a tehetségüket ismerve szívesen kollaborálnék – akárhogy. Ha ők is szeretnék, ha együtt szeretnénk. Akik ugyan nem járnak többmilliós autókkal és nem hazudnak maguk mögé egy karriert, de felálltak egy kurva nagy tréből és most élik egyszerű életüket valahol messze tőlem. Mondanám, hogy hülyék, mert nem hallgattak anno a jó szóra (nem[csak] az enyémre) és nem voltak kicsit erősebbek, de nem mondom. Rájuk most másként gondolok. De itt ők is exhülyék, ők is azok.

Amúgy a hülyeség egy olyan világban, amelyben Trump az USA elnöke, Orbán Viktor meg Magyarország kisgrófója kezd megszokott lenni, lassan sajnos fel sem tűnik. A hülyék köztünk élnek, lehet, mi is azok vagyunk. Másoknak biztos. De légyszi, bármi adódik, bárhová is jutsz, emlékezz ki vagy, gondold át, hogy bánsz az emberekkel, ismerd el, ha valaki jobb nálad, és kérlek, olvass el még egy könyvet adott témában, mielőtt okoskodni kezdesz – a saját érdekedben és mások érdekében is.

Szöveg: Zahorján Ivett

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s