„A magazin személyisége is az enyémmel/miénkkel formálódik” – Boldov Eszterrel beszélgettünk

Vannak olyan dolgok és személyek az életemben, amikre/akikre feltétel nélkül büszke vagyok; ilyen a Philosophy Magazine és ilyen Boldov Eszter, aki fogta magát és felépítette a legmenőbb magyar bázisú, de immár külföldi terjesztési hálóval bíró niche magazint. A Philo metamorfózisáról és az új lapszámról diskuráltam vele…

Anno már beszélgettünk a Philosophy Magazine-ról a Rebellive-en, akkor azt nyilatkoztad, hogy (idézlek): „szerintem az online tér egy fokkal biztosabb alapot, sokoldalúbb tartalmat, könnyebb terjeszthetőséget, több lehetőséget jelent egy magazinnak. Egy nyomtatott magazin természetesen sokkal elegánsabb és exkluzívabb, de én úgy látom, hogy a divattal kapcsolatos publikációk jövője az online.” Ehhez képest kijött az első olyan print lapszámod, amely immár minden tartalmat – nem csak az editorialokat – magában foglal. Minek hatására döntöttél úgy, hogy nyomtatott kiadással dolgozol tovább?

A Philosophynak eddig összesen 4 nyomtatott verziója jelent meg, ebből 2 abszolút kísérleti jellegű volt. A 2016 tavasz-nyári számmal kezdtem el először nevesebb, külföldi üzleteket megkeresni, hogy forgalmaznák-e mint az online verzió egy kivonatát. Akkor még teljesen abban voltam, hogy a magazint online szeretném vinni, pontosan azokkal az indokokkal, amikről fent beszéltünk. Mielőtt belekezdenék a magazinpiac elemzésébe, le kell szögeznem, hogy a Philosophy nálam/nálunk (mikor többes számban beszélek, Luca Orsira gondolok, aki társam a szerkesztésben) egy hihetetlenül személyes projekt, szinte a magazin személyisége is az enyémmel/miénkkel formálódik számról számra. A Philosophy pedig egy évvel ezelőtt úgy döntött, hogy ő márpedig print lesz, tapasztalva azt, hogy egy exkluzívabb, megválogatott közönséget is elérhet, olyan olvasókkal találkozhat, akik a print megvásárlásával biztosan értékelni tudják a tartalmát és nem csak végigpörgetik 5 perc alatt egy online felületen. A legfontosabb pedig az, hogy már egyre kevésbé divatmagazin. A tartalom nagyon kezdett elmélyülni, és egyre kevésbé alapoztunk az olyan editorialokra, amik online is ugyanannyira értékelhetők. Zavart az is, hogy az évek során nem találtam olyan felületet, ami megadná azt az olvasási élményt, amit én ideálisnak gondolok, és tudva, hogy a magazin 35-40%-a szöveg, ez nagyon zavart. Féltem a nyomdai költségektől is, de időközben erre is adódott megoldás. Mikor elkezdtük a tervezett tartalmat lapozható hordozón elképzelni a képernyő helyett, egyszerűen annyira nyitottnak és lehetőségekkel telinek tűnt, hogy úgy döntöttünk, megkockáztatjuk azt, hogy a magazin nem 10000, hanem max 1500 embert fog elérni, viszont azokat az embereket maximálisan kielégíti.

A korábbi lapszámokhoz képest az is változást jelent, hogy immár csak angolul olvashatók a cikkek, ami nyilván összefüggésben van a külföldi terjeszkedéssel. Mesélj erről kicsit! Milyen lehetőségek adódtak az elmúlt időszakban ezzel kapcsolatban?

Megkeresett minket több terjesztő is, miután látták az első Philo zine-t az üzletekben, főleg londoni bázisú cégek. Hosszas egyeztetés után a Boutique magazines-szel szerződtünk, akik olyan lapokat terjesztenek, mint az AnOther vagy a Dazed. Az az egy kikötésük volt, hogy a magyar szöveget engedjük el és dolgozzunk csak angol cikkekkel, mert az külföldön profizmust sugall. Részben tudom, hogy igazuk van, de ez nekem még most is fájó pont, a magazin karakteréhez szerintem jobban állt volna, hogyha van egy – akár külföldi szemmel beazonosíthatatlan – kelet-európai nyelv, ami hitelességet kölcsönöz neki. De hát fuck it.

Azt lehet látni, hogy a Philo nem lépett a kommercializálódás útjára, s ahogy egyre alterebb és experimentálisabb a magazin, annál inkább felkelti a figyelmet kint, ami persze abból is adódik, hogy egy nyitottabb és számottevőbb közegről van szó. Tudatosan léptél erre az útra vagy a javarészt külföldön (is) élő/dolgozó közreműködők preferenciái is rásegítettek? Mennyiben változtak a szerkesztési elvek és a magazin koncepciója?

Örülök, hogy kívülről is az jön le, amire mi törekszünk a magazin úját illetően. Egyébként nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy az első 4-5 számot online 8-10 ezren látták, a mostanit 1500 példányban nyomtuk ki. Inkább a közeg lett más, amelynek szól; sokkal szűkebb réteget célzunk meg, tudatosabb tartalommal. A kommersz szemléleteimet egyébként úgy két éve kezdtem el leépíteni, akkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat is, hogy ez a magazin a személyiségem része és nem kell semmi olyat beleerőltetnem, ami nem én vagyok. Nagy segítségemre volt ebben Luca Orsi, a magazin képszerkesztője, akivel egy éve dolgozunk együtt. A magazin koncepciója egy 180 fokos fordulatot vett, szinte egy új termékről beszélhetünk, ezt Orsival közösen építettük fel, hogy egy olyan irányt képviseljen, ami igaz nekünk és önmagának, eredeti, könnyed és vicces, mégis intelligens. Nem akar más lenni, mint ami, véleményformáló és nagyszájú. A mostani visszajelzések és eredmények alapján jót tett a váltás, igaz, a korábbi divatmagazinos imiddzsel szinte lehetetlen összehasonlítani.

Tudjuk rólad, hogy fiatal korod ellenére roppant erős kapcsolati hálóval bírsz. Hogyan alakultak ki ezek és hogyan tudod kamatoztatni egy-egy lapszám készítésénél? Egyáltalán hogyan zajlanak az előkészületek, hogyan választjátok ki a közreműköket és stábtagokat?

Én 100%-ban az internet mellett nőttem fel, plusz ehhez 15 éves koromban (mikor elkezdtem modellkedni) jött egy megerősítés, hogy tényleg semmi sem lehetetlen, csak akarni kell. Előtte is nagy szervező típus voltam, szóval innen már – egy virtuális kapcsolatokkal teli világban – már jött a többi magától. Nem gondolom ezt egy nagy hókuszpókusznak, talán abból adódik az egész, hogy engem iszonyúan frusztrálnak a kihasználatlan lehetőségek.

A magazinban mindig olyan témákat dolgozunk fel és olyan művészekkel dolgozunk, akiket mi is követünk, szeretjük a munkájukat, érdekelnek minket. Nincsen semmilyen különleges menetrendje a dolognak, ha tetszik, amit valaki csinál, akkor ráírunk Instagramon vagy e-mailben, aztán vagy válaszol vagy nem… Tudom, hogy evidens lenne, hogy a modellkedésben szerzett kapcsolataimat kamatoztassam egy ilyen területen, de ez igazából csak az itthoni piacra igaz, a külföldi munkáim sokkal kommerszebbek annál, mint amit a magazinban csinálunk, szinte egyáltalán nincs átfedés, szóval fotózásokon nem nagyon szoktam ismerkedni…

Mesélj egy kicsit az aktuális lapszámról! Kikkel dolgoztatok, milyen témákban írtatok cikkeket? Ja, és kérlek térj ki a címlapon szereplő Tommy Cash-sel való kooperációra is!

A Philo legújabb számának témája Action-Reaction. Úgy döntöttünk, hogy minden olyan politikai és szociális témát, ami ellen lázadni érdemes, legyen az akár a ligetprojekt, Putyin befolyása vagy maga a kormánypropaganda, egy művészileg értékes formában forgatjuk ki és nyomjuk be olyan üzletekbe, Londontól New Yorkig, mint a Harvey Nicols vagy a Selfridges. A fő témát az alkotók különböző módon dolgozták fel, és a cikkek is a tudománytól az underground kultúráig sok szinten foglalkoznak divattal és művészettel. Helyet kapott nálunk a londoni klubok öltözködéskultúrája, a japán popzene abszurd világa, Rádóczy Bálint zseniális kiállításának anyaga és egy atomfizikussal készült interjú is. 

Tommy Cash Budapesti koncertje alkalmával egy napot nekünk szentelt, végigkövethettük, ahogy a Blahán rúdtáncol vagy robogót lop, és egy interjút is készítettünk vele a posztszovjet világban való művészeti érvényesüléséről. Ezt a kapcsolatot egy nagyon kedves barátnőnknek, Limfer Dórának köszönhetjük, aki újabban a magazin zenei szerkesztője. Az anyagot Luca Orsi fotózta, a zseniális stylingot pedig Miovác Marcinak és Kormos Zsófinak köszönhetjük. Dolgoztunk még Viva Gore-ral, Mark Lebonnal, nekem egyik személyes kedvencem Kalen Hollomon és a kollázsai. A két címlapunk közül az egyiket Nhu Xuan Hua, egy nagyon ígéretes fotós fotózta, Barna Bálint pedig az egyik divatanyagunkat lőtte.

Művészet, divat és újabban politika… Mennyire tud egymással reakcióba lépni ez a három terület? Miért érezted fontosnak a politika beemelését?

A magazin politikai diskurzusa nagyrészt a posztszovjet identitás feldolgozására épül. A mai politikailag traumatizált társadalomból mi az, amit ma kultúrának nevezünk és ezt művészileg hogyan tudjuk sikeresen feldolgozni, értékké formálni. A magazinban az kap helyet, ami egy péntek este elhangzik egy kocsmában pl, egy baráti beszélgetés során. Szeretnénk megtartani ezt a laza fókuszt a bizonyos témák és területek között, hiszen a fent említett dolgok nem kizárják, pont hogy alátámasztják és erősítik egymást, dialógust alkotnak, és természetesen a politika sem maradhat érintetlenül. A való életben engem is fokozatosan és egyre jobban érdekelt, ahogy minden fiatal életében van egy pont, ahol tudatosan elkezd foglalkozni olyan dolgokkal, amik nem az Instagramról szólnak, és nem bírja tovább szó nélkül nézni, ami körülötte történik (legalábbis remélem). Nem vagyok egy lázadó típus, sokkal hasznosabbnak tartottam ezt a módszert, hogy intelligens hozzáállással, vizuálisan értékelhetően prezentáljuk azt a groteszk állapotot, ami Magyarországon és Kelet-Európában történik, majd áruljuk New Yorkban vagy Tokióban mint kreatív menőséget. Rövidre zárva a kérdéskört, azért tartottam fontosnak a politika beemelését, mert foglalkozni KELL ezekkel a dolgokkal, de közben a szofisztikált viselkedés híve vagyok (asszem).

Gondolom, vannak még ötletek a tarsolyodban. Milyen célokat tűztél ki a Philo kapcsán?

Fenntartani vagy még magasabbra emelni a minőségi szintet, sokkal több új embert bevonni, kicsit többet ismerkedni és folyamatosan megtanulni kifejezni azt ami bennünk (és másokban) történik.

Szerezd be a magazint ezen lelőhelyek valamelyikén!

Szöveg: Zahorján Ivett

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s