McQueen, Nietzsche és a nihillizmus

A 90-es évek érája olyan volt, mint egy melír copfokba kötött, pink színű telitalpú cipővel kilapított világtengely, amiben mindenki kézen fogva áldozta fel magát a közízlés oltárán. Ezekben a cukormázas időkben három jelenség volt, ami adott egy kiábrándító pofont ennek a generációnak – a Twin Peaks, a Nirvana és Alexander McQueen. Az 1994-ben bemutatott Nihilism kollekcióval McQueen nemcsak szezonális kreációkat vonultatott fel, hanem egy személyes manifesztumot is a divatról és a saját koráról a nihilizmus szellemiségében. 

Nihilism volt McQueen első hivatalos profi show-ja, aminek dekonstruktív gesztusnyelve passzívan, de mégis tűpontosan és borotvaéles meglátásokban tekerte ruhaanyagokba a divatipar akkori problémáit, egyúttal megágyazva a kortárs normcore stílus „minden mindegy”-lelkiállapotának. A kiüresedett értékek és a célnélküliség a nihilizmus filozófiai gyökereiből táplálkozik, ami előbb a 19. században terjedt el, majd később Nietzsche filozófiájában vált központi kérdéssé. 

Mint tudjuk, a nihillizmus egy olyan filozófiai felfogás, eszmerendszer, amely a társadalmi értékeket és normákat, minden elvet, szabályt, erkölcsi követelményt, törvényt tagad, mivel mindenféle értelem, értelmezés vagy értékelés hiábavaló. A cselekvés hiábavalóságát, a lét teljes értelmetlenségét, az emberi haladás hiányát hirdeti. A tervezőzseni első kollekciója mintegy intrója volt McQueen intelligens, filozófiai alapokra helyezett tervezői törekvésének.

Igen fontos elem az öltözéksorozatban az áttetszőség, amely arra reflektál, hogy a ruhadarabok valójában semmisek, jelentéktelenek, nem is léteznek. Előtűnik a celofán is a kollekcióban, ami – az egyes felületkezelési és texturális megoldásokkal – azt a hatást kelti, mintha a  hagyományosan csomagolásra használt anyag folyamatosan sérülne. Súrolódik, vérzik, folyamatosan átalakul, miközben voltaképpen eggyé válik a testtel; műanyagba olvasztva azt. 

A test mindig kiszolgáltatott: egyszer nem védi semmi, máskor épp a viselete okoz számára szenvedést. Hiábavaló minden, a hagyományos értékek és megszokott praktikus pozíciók kiveszni látszanak. Groteszk és hátborzongató a világ.

Az agresszív nemiség, a test minél explicitebb, naturálisabb kitárulkozása, a fétisszerű elemek jelenléte által a McQueen által megálmodott szexualitás egyfajta nyers, provokatív esztétikumot láttat, egyúttal korának túlfűtött erotikus attitűdjére is felhívja a figyelmet, és az erkölcsi nihillizmus kapujából kiabálja: vessük el az abszolút etikai és erkölcsi értékeket – is.

A tervező eltúlzott sziluettek, a múzsák kihívó, performatív viselkedése és a romantikus agresszió megnyilvánulásai révén tette le kézjegyét a divatszakmában 94-ben. Nagyon, de nagyon kíváncsiak lennénk arra, hogy most, több mint húsz évvel később, milyen narratív eszközökkel vallana jelenünkről és hogyan építené be a nihillizmus koncepcióját kollekciójába. Mit kezdene eme eszmerendszer mentén a valóság show-k, az online dating, a szappanoperák, a tabloidok, a social media és a reklámok által kreált trópusokkal és melodrámákkal, a későkonzumerizmus jellegzetességeivel? Sajnos sosem tudjuk már meg.

Szöveg: Zahorján Ivett, Ds Bea

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s