Széles terpesz, rock and roll: Hedi Slimane és a Saint Laurent Paris

Nem túlzás azt állítani, hogy a fél világ felkapta a fejét 2012 tavaszán, mikor napvilágot látott az Yves Saint Laurent új kreatív igazgatójának kiléte. Aztán a másik fele is, mikor az ikonikus Yves lekerült a névből és Saint Laurent Paris változott. Itt az idő, hogy közelebbről is szemügyre vegyük ezt a rebellis francia művészt, aki ugyan 2016 tavaszán nem írta alá szerződését a brandnél, mert újra fotósként szeretett volna tovább tevékenykedni, mégis kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után.

Manapság a divatszcéna az augusztusi olasz Vogue Hedi Slimane Los Angeles-nek dedikált fotósorozatától hangos, melyet egy évtizedig kutatott és tanulmányozott. A 2007 óta LA-ben élő párizsi fotós, kreatív direktor a város alkotó lelkületű szubkultúrájába beágyazódva zenészek, művészek, deszkások és szörfözők titkos szövetségét kapta lencsevégre.

Hedi Slimane felvétele (fotó: TwoCoastLove)

 

Hogy hogyan alakult az élete és hogyan vált belőle fotós? Még nagyon korán, kb. tizenhárom évesen arról fantáziált, hogy a francia nemzeti újságnál, a Le Monde-nál lesz riporter, ugyanis nagyon vonzódott a történelemhez és politikatudományhoz. Ugyanakkor már tizenegy éves korától kezdve fekete-fehér fotókat készített, és az összes általa készített képet ki is nyomtatta. Ezáltal valahogy mindig egyértelmű volt, mit is szeretne csinálni felnőttként: dokumentálni az őt körülvevő világot saját korának archiválójaként.

Mindig is távolságtartóan méregette fiatalkori társait, nem igazán volt részese a cselekményeknek. Az összes barátját egy szemüvegeken keresztül figyelte, miközben folyamatosan az eljövendő inspirálta és mozgatta. Szerinte valakiről fotót vagy portrét készíteni olyan, mintha egy rövid novellát írnánk róla. Az elmúlt huszonöt év alatt egy művészi flow, egy magával ragadó elme, egy kivételes személyiség bontakozott ki. Maga a szépség soha nem volt fotóinak tárgya, sőt pont ellenkezőleg, a különcség az, ami érdekelte. De mindenek felett a zene volt az, ami meghatározta elmúlt húsz évének fotói stílusát, sőt divattervezői munkásságát is.

Hedi Slimane (fotó: vogue.com)

A 2000-es évek elején az elektronikus zenével, valamint a rock zene újjászületésével kísérletező Hedi Berlinben kötött ki, ahol három évig lakott egy művészrezidencián. Az ittléte óriási hatással volt korai éveire a Diornál, ahol az új évezred kapujában megpróbálta Párizsnak megmutatni Berlin kreatív vibrálását és szilaj energiáit. Rengeteg fiatal berlini zenészt fotózott random, az utcákon castingolva őket, mely éveiről egy könyvet jelentett meg – ez a fejezet egy kiállítással zárult a Kunst-Werke-ben.

2002-től London lesz a bázisa, ahol számtalan feltörekvő angol zenész veszi körül, köztük Pete Doherty, Carl Barat, Franz Ferdinand, The Others, the Rakes, the Paddingtons, majd később a fiatal Alex Turner, the Klaxons és meg sok tehetség, akik mind részesei voltak az aranykornak. 2007-ben döntött úgy, hogy Kaliforniába költözik, ahol épp egy új generáció bontakozott ki (Girls, No Age, The Growlers, Ty Segal, Fidlar, Mystic Braves, Allalahs, Froth, the Garden). Slimane-ben pedig egy olyan esztétikai és zenei ábrázolás fogalmazódott meg, melyet először 2011-ben a MOCA Múzeumban mutatott be California Song néven.

A mostani, olasz Vogue-ban bemutatott sorozat ennek a generációnak az örököseit mutatja be, tíz évvel később. Közülük néhányat karaktert – többnyire zenészeket – azóta is követ és fényképez.

Hedi kiállítása a MOCA-ban

Nem elhanyagolható tény Hedi Slimane-nel kapcsolatban az sem, hogy az Yves Saint Laurent márkát rebellis habitusával, markáns világnézetével és nemtörődöm stílusával egy új, egy másik szintre emelte. Három éven belül a divatház értékesítési mutatói megduplázódtak és megközelítették az 1 milliárd dollárt. 2015 utolsó negyedévében az értékesítés 27,4%-kal nőtt. Ekkora pénzügyi sikert ilyen rövid idő alatt elérni valahol a csodával határos. Minek köszönhető ez a siker? Talán annak is, hogy a kollekciókban állandó szereplőket hozott létre; a bőrkabát, a biker jeans és a Chelsea boots mind olyan alapdarabok, melyek a rock and roll életérzésnek állandó résztvevői. Kilépett a hagyományos komfortzónából, miközben jóleső új, mégis állandó mentsvárakat teremtett tehát, miközben hőseit teremtette újra és ismét elhozta a rock and roll sikket, a szubkulturális identitást a neves francia divatház berkeibe.

Felégette a nemek közötti különbséget is unisex sziluettjeivel: történelmileg a Saint Laurent a női divat újraértelmezésének szinonimája. Beemelte az alapvetően férfi klasszikusokat, mint a blézert és kosztümnadrágot, szűkített szabású dzsekivé és széles szárú nadrággá alakítva azokat. Ugyanakkor Slimane tervei által a gender fluiditás tovább áramlott. A designer a Dior Homme-nál (2000-2007) megtapasztalta a határozott közös pontot a férfi és a női sziluettek között – melyet Yves már évekkel ezelőtt megalkotott –, és melyek megismételődni vagy inkább folytatódni látszódtak a slimane-i új, második generációs Saint Laurent-nál.

Miután 2012 tavaszán kinevezték kreatív igazgatónak, Slimane gyorsan megtette a kezdőrúgást és botrányosan lefejezte a brand nevét, majd megváltoztatta a betűtípust is egy modernebb, merészebb változatra. Ez nem meglepő módon felszította a kedélyeket a divatszerkesztők berkeiben is. A névváltoztatást később azzal magyarázta, hogy nemcsak az ő új korszakának szimbóluma ez, hanem egy óda is Yves felé.

Új helyszín: Los Angeles. A Diorral 2007-ben történt elköszönést követően Slimane Los Angelesbe költözött, hogy a zenére és a fotográfiára összpontosítson, csatlakozva a város helyi művészeti és zenei színhelyeihez. „Los Angeles számomra a népszerű kultúrák és inspiráló szubkultúrák tökéletes megfigyelőközpontja volt.” – nyilatkozta. Így nem volt kérdés, hogy a székhely is ide kerül.

Hedi Slimane (fotó: The Fashion Hub)

Aztán 2015 nyarán Slimane bejelentette, hogy újrakezdi az Yves Saint Laurent Couture vonalát, miután a ház több mint tíz éve elszakadt ettől az ágazattól. A designer újjáélesztette a kollekciót egy romos állapotú szálloda restaurálásával, ami egy hagyományos, párizsi kétszintes ház volt, a 24 Rue de l’Universitén.

2016 tavaszán nem örültünk, hogy leköszön a Saint Laurent Paris éléről, hogy szenvedélyéhez a fotózáshoz térjen vissza. Imádtuk a merész, kissé szakadt glam rock stílusát, vakmerő újításait és éles meglátásait. Nem is irigyeltük az utána következő trónörököst, hiszen nem lehetett könnyű egy folyamatosan egyre nyereségesebb  bizniszt átvenni. Márpedig a Slimane-nel teljesen ellentétes habitusú 37 éves belga tervezőre, Anthony Vaccarello-ra pont ez várt. Rengeteg kérdés és kétkedés fogadta őt, miután bejelentették, hogy ő veszi át Slimane helyét. Válaszaiban – nyilván – egyszer sem mutatott félelmet. Sőt, lévén, hogy a Versus Versace kreatív direktora volt, nem mellesleg pedig Karl Lagerfeld kezei alatt dolgozott a Fendi divatháznál még mielőtt elindította volna saját néven futó női ready-to-wear brandjét 2011-ben, zöldfülűnek sem igazán volt nevezhető. Igaz, azt bevallotta, hogy egyetlen dologtól azért mégiscsak tartott egy kicsit, mégpedig a találkozástól Saint Laurent egyetlen szeretőjével és legendás üzleti partnerével, Pierre Bergével.

Vaccarello először visszaállította négy év után a központi helyszínt ismét Párizsba. Az új kreatív igazgató mindent úgy akart megközelíteni, hogy nem analizálgat a végtelenségig, Ez ismét egy plusz pont volt vele kapcsolatban. Egyébként adott volt a slimane-i Saint Laurent sikeres renoméja, így amúgy is valószínűtlen volt, hogy Vaccarello kísérletezésekbe fog kezdeni. Ráadásul a designer egy Slimane-fan. „Nagyon tisztelem őt, mert azt csinálta, amiben hisz. És soha nem csinált szart.” – nyilatkozta a Harper’s Bazaarnak kissé szabadosan. Mára bizonyította a Slimane-t övező tiszteletét és továbbvitte a létrehozott szálat, egy úgynevezett vaccarello-i grunge-glam szexualitással feltöltve. Olyannyira, hogy egy 2017-es őszi kampánya botrányba is fulladt, mert a fotók túl degradálóak, szexisták és erőszakosak lettek, sokan a kampányban feltűnő, az anorexia határát súroló modellt kritizálták. A képeket aztán finomították.

De ki is Vaccarello? Kezdetben ügyvédnek tanult, aminek okát maga sem tudta. A divatot mindig is szerette, viszont az, hogy divattervező legyen, egy elérhetetlen álomnak bizonyult. Mégis két év után kihátrált a jogról és beiratkozott a brüsszeli La Cambre iskolába, hogy művészetet és divatot tanuljon. Utolsó évében, 2006-ban elnyerte a Hyères International Festival of Fashion and Photography legjobb design díját a Staller Ilona a.k.a Cicciolina inspirálta kollekcióval. „Ez egy nagyon furcsa inspirációs választás volt az iskolában. Nagyon törékenynek találtam őt, agresszív szexualitásának ellenére.” Ennek köszönhetően figyelt fel rá Karl Lagerfeld és kezdett ez év őszén a Fendi szőrme vonalának tervezni.

Anthony Vaccarello (fotó: Vogue Paris)

Vaccarello munkája provokatívan nőies; derékig felvágott ruhák, merész kivágások és szögletes dekoltázsok jellemzik, mint amit barátja és múzsája, Anja Rubik is viselt a 2012-es MET Gálán, mely aktussal egyébként felhelyezte Vaccarello-t a térképre. Ezt követően a vörös szőnyegen olyan nevek tették le voksukat kreációi mellett, mint Gisele Bündchen, Jennifer Lopez vagy Rosie Huntington-Whiteley. És hogy miért választotta anno hét éve először showjába Anja Rubikot és a Saint Laurent kampányokban is miért rá esett a választás? Mert az elegáns lengyel szőkeség tud maszkulin és feminin, és ez az, ami nagyon Saint Laurent: nőiesnek és férfiasnak is lenni – egyszerre.

Ez az a vonal, melyet Yves Henri Donat Mathieu-Saint-Laurent elindított és amit mindkét fentebb bemutatott tervezőzseni megfogad, továbbsző, újragondol, méghozzá mesterien.

Szöveg: Jakab Tímea Diána, források: BoF, Harper’s Bazaar, Vogue

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s